„💓Ő pedig [...] azt mondta [...]: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.” (Márk 4:39)
Egy lelkész így ír az élet viharairól: „Hazaérsz a munkából és egy cetli fogad a konyhaasztalon ezzel a szöveggel: Véget akarok vetni a házasságunknak. Elsötétül feletted az ég.
A Békesség Ura a szívedben él, Vele minden vihart át fogsz vészelni.
.jpg)
Rutinvizsgálatra mész az orvoshoz, de amikor megjön a laboreredmény, kiderül, hogy rákos vagy. Süvölteni kezd körülötted a szél. Békességben fekszel le, de hajnali háromkor telefoncsörgésre ébredsz; közlik veled, hogy édesapád szívrohamot kapott. Már-már elsüllyed veled a hajó.
Az élet viharaiban egyetlen dolog kiszámítható: a kiszámíthatatlanság.
Akkor csapnak le, amikor a legkevésbé számítanál rájuk.”
„Menjünk át a túlsó partra!” – mondta Jézus a tanítványainak (35. v.).
„Menjünk át a túlsó partra!” – mondta Jézus a tanítványainak (35. v.).
Rá kellett volna jönniük, hogy amikor Jézus a csónak fedélzetére lépett, akkor az elsüllyeszthetetlenné vált. Szavaiban benne volt a biztos partot érés ígérete.
Különbség van azonban aközött, hogy csak meghalljuk vagy el is hisszük az ígéretet.
Sajnos gyakran nem hisszük el, hogy Jézus valóban véghezviszi, amit ígért nekünk.
A lelkész így bátorít bennünket: „Azokban a pillanatokban emlékeztetnünk kell magunkat arra,
A lelkész így bátorít bennünket: „Azokban a pillanatokban emlékeztetnünk kell magunkat arra,
hogy ha be is borul az ég, ha süvíteni is kezd a szél, és ha magasra is csapnak körülöttünk a hullámok, Jézus soha nem szegi meg az ígéreteit. [...]
Azt akarja, hogy sose feledd: nem kell félned, ha ő közel van. [...]
Ő akar életed hajójának a Kapitánya lenni.
Te talán nem mindig vagy tudatában, de ő mindig ugyanúgy veled van.
A tanítványok valójában abban a csónakban voltak a lehető legnagyobb biztonságban.
A biztonság ugyanis nem a problémamentességet jelenti, hanem Jézus jelenlétét.”
A Békesség Ura a szívedben él, Vele minden vihart át fogsz vészelni.
.jpg)
