A szeretet aktivitást feltételez, cselekedetekben kell megnyilvánulnia a puszta szavak helyett.
Egy zsidó lakosságú oroszországi kisváros rabbija péntekenként állítólag órákon át nem mutatkozott, hívei pedig azt állították, hogy ilyenkor felmegy a mennyországba, és Istennel beszélget.
Egy újonnan beköltözött idegen nemigen akarta ezt elhinni, ezért elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Elbújt, és a rejtekéből figyelte, amint a rabbi reggel felkelt, elmondta az imákat, majd paraszti gúnyát öltött.
Ezután fogta a fejszét, kiment az erdőbe, tűzifát vágott, amit egy faluszéli kunyhóba cipelt,
ahol egy öregasszony élt a beteg fiával. Egy hétre elegendő fát hagyott ott nekik, azután hazaosont.
Az idegen e viselkedés láttán a rabbi tanítványának állt, és valahányszor azt hallotta a falubeliektől, hogy „péntekenként mennybe megy a rabbijuk”, csendben hozzátette: „Vagy talán annál is magasabbra.”
Az üdvösséget nem érdemelheted ki jó cselekedetekkel, de ha valóban megváltott vagy, akkor a tetteid és a hozzáállásod is erről fognak tanúskodni.
Pál a következő két igeverset írta Titusznak:
„Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben” (Titusz 2:7).
„Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.” (Titusz 3:8)
