Az őszinte bocsánatkérés segíthet meggyógyítani és helyreállítani egy feszült vagy megromlott kapcsolatot. Ám ezzel még nincs vége a történetnek.
Figyeld meg:
- Nem elég azt mondani, hogy „sajnálom”! Ez jó és szükséges kezdet, de nem befejezés. Például a „sajnálom, hogy így értetted” nem bocsánatkérés, hanem rejtett támadás! Konkrétan be kell vallanod azt, amit bánsz. Ha azt mondod: „Nagyon sajnálom, hogy megsértettelek azzal, amit mondtam” – ezzel elismered, amit tettél, és elismered a sértett érzéseit. Vállalj teljes felelősséget a viselkedésedért! Enélkül nincs gyógyulás vagy megbékélés. „Hibáztam, hogy így beszéltem veled” – ez őszinte, alázatos, konkrét és felelősségteljes. Segít a sérült félnek, hogy lássa: a bocsánatkérésed valóban őszinte. Az őszinteség csökkenti a haragot, és a másikat arra ösztönzi, hogy bízzon benned, és elfogadja a szavaidat.
- Ajánlj fel jóvátételt, amikor lehetséges! Kérdezd meg, tehetsz-e valamit, hogy jóvátedd a dolgokat! Ha vállalod, hogy mindent megteszel, amit csak lehet, az mutatja, hogy bocsánatkérésed szívből jövő és őszinte. Jakab így fogalmaz: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”
- Kérd a bocsánatot – ne vedd magától értetődőnek! „Kérlek, bocsásd meg, amit tettem!” – ezt ki kell mondanod, a másik embernek pedig meg kell hallania ahhoz, hogy a gyógyulás és a helyreállás megkezdődhessen. Ha bocsánatot kérsz és kapsz is, akkor értek együtt az ügy végére. Ezzel aláírjátok: kölcsönösen elkötelezitek magatokat arra, hogy túlléptek a bántalmakon, és törekedtek az egészségesebb kapcsolatra.
