Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

„Az adós szolgája a kölcsönadónak.” (Példabeszédek 22:7)

Íme, egy ötlet, ami segít, hogy ne keveredj adósságba, vagy ha már benne vagy, segít kimászni belőle. Ahelyett, hogy a kártyádra „hitelkártya” néven gondolnál, kezdd el „adósságkártyának” tekinteni. Legközelebb, amikor kényszerét érzed, hogy megvásárolj valamit, amire nincs szükséged, vagy amit nem tudsz kifizetni, ez talán segíthet ellenállni a sugallatnak.

Az emberek általában három csoportba sorolhatók:
1) akiknek megvan;
2) akiknek nincs meg;
3) akik még nem fizették ki azt, ami náluk van. 

Egyszer egy ezermestert elhívtak egy milliárdos házába, hogy csiszolja fel a padlót. A gazdag ember felesége azt mondta: „Az ebédlőasztalra nagyon vigyázzon! XVI. Lajosig megy vissza.” 

A munkás így felelt: „Az semmi. Ha én nem fizetek jövő péntekig, akkor a nappalink egész szekrénysora a bútorboltba megy vissza!” 

Azt mondják, az átlagember lízingelt autót vezet, amibe hitelkártyával vette a benzint, így megy a nagyáruházba, ahol áruhitelre vásárol, hogy részletre vett bútorokkal megtöltse a házát, amin még harminc évig fizetendő jelzálog van. 

Nos, a Biblia nem ítéli el a hitelezés rendszerét, de óvatosságra int a használatával kapcsolatban.

 „A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak” 

(Példabeszédek 22:7). 

Az rendben van, ha kölcsönt kérünk arra, ami létszükséglet, de a luxuscikkekért mindig fizetnünk kellene. Ezért ha csak lehet, fizess értük készpénzzel, vagy egyáltalán ne is vedd meg őket.

 „Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza” (Zsoltárok 37:21). 

Nem bűn kölcsönkérni, de ha pénzt kérünk kölcsön, és nem adjuk vissza, az igenis rossz dolog. 

Ezért a mai üzenet számodra ez: tanulj meg annyiból élni, amennyit megengedhetsz magadnak!