Ezért ezt tanította:
1) Ne várd el, hogy tiéd legyen az érdem a jótettekért. Ha senki nem veszi észre, nem leszel csalódott. Ha valaki észreveszi, akkor mondd, hogy Istené a dicsőség. Kérdezd meg magadtól: „Akkor is megtenném ezt a jót, ha senki nem tudna róla?” Ha nem, akkor csak azért teszed, „hogy lássák az emberek.”
2) Adakozásodat tartsd titokban. A pénz hajlamos magamutogatásra késztetni minket. Szeretjük, ha látják, hogy mennyit keresünk. És szeretjük, ha látják, hogy mennyit adakozunk. Ezért mondta Jézus: „amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” (Máté 6:3).
3) Ne tettesd, hogy lelki ember vagy. Amikor templomba mész, ne keress olyan ülőhelyet, ahol mindenki jól lát, ne énekelj csak azért, hogy mások hallják.
Ha dicsőítés közben felemeled a kezed, akkor tiszta kezeket emelj fel, ne magamutogatókat!
Ha beszélsz, ne tűzdeld tele a mondandódat divatos vallásos kifejezésekkel. Semmi sem undorítóbb, mint egy hamis „dicsőség az Úrnak”, vagy egy felszínes „halleluja”.
A gyerekek a játszótéren szoktak így kiáltani: „Most figyelj!” Náluk ez elfogadható, mert ők még éretlenek, de az ilyen viselkedés nem elfogadható Isten országában.
Ne kürtöltess magad előtt! Mondd le a díszfelvonulást!
Ne hivatkozz nagy nevekre! Ne keress elismerést!
Gerjeszd fel magadban a vágyat Isten szolgálatára! Másként fogalmazva: ne légy képmutató!
