(Példabeszédek 15:15)
Volt egyszer egy bölcs, idős ember; minden nap kint üldögélt kisunokájával a benzinkútjuk előtt egy hintaszékben, és köszöntötte a turistákat, akik kisvárosukba érkeztek.
Egyszer egy turistának tűnő magas férfi nézelődött arrafelé, mint aki azt kutatja, alkalmas-e ez a hely a letelepedésre.
„Amúgy milyen ez a város?” – kérdezte. Az öreg visszakérdezett: „Nos, a maga városa milyen?”
„Az emberek folyton bírálják egymást. Nagyon negatív beállítottságú hely.” – mondta a férfi.
„Tudja, ez a város is pont ilyen” – jegyezte meg az öreg.
Később egy család állt meg tankolni. Az apa megkérdezte az öreg embert: „Jó itt lakni ebben a városban?” „Nos, a maguk városa milyen?” – kérdezett vissza az öreg.
„Ahonnan én jövök, az emberek közel állnak egymáshoz, és mindig készek segítő kezet nyújtani a másiknak. Nem szívesen költözök el.”
Az öreg mosolyogva így biztatta: „Tudja mit, a mi városunk nagyon hasonlít a magukéra.”
Miután a család elhajtott, megszólalt az öreg unokája:
„Nagyapa, miért mondtad az első embernek, hogy itt nagyon rossz lakni?
Amikor meg a család kérdezte, akkor azt mondtad, hogy ez egy csodálatos hely!”
Az idős ember a kislány kék szemébe nézve magyarázatba kezdett:
„Édesem, nem számít, hová megy az ember, a hozzáállását magával viszi – attól lesz egy hely szörnyű vagy csodálatos.”
Igen, az élet olyan, amilyenné alakítod.
Ezért mondja a Biblia: „a csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”
"A fenti elmélkedés a
Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu),
melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában
megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen:
Mai Ige, 6201
Kiskőrös, Pf. 33."
