Doug Coldiron írja: „Kamionos vagyok, és a Jack Russell terrierem, Dee Dee mindig velem utazik. Atlantától nem messze labdadobálóst játszottunk, amikor valamin megakadt a szeme, és elrohant az erdőbe. Fel-alá jártam a területen a nevét kiáltozva.
Riasztottam a többi kamionost, és addig kerestük, amíg teljesen ránk nem sötétedett. Semmi.
Végül a többiek elmentek.
Néhányan azt mondták: »Imádkozni fogok érted.« Nem igazán hittem, hogy Isten meghallgat.
Akkor már órák óta imádkoztam. Másnap reggel útnak kellett indulnom, és amikor a laptopomat bekapcsolva megnyitottam a Facebook-oldalamat, tele volt ilyen bejegyzésekkel: »Imádkozunk érted.« »Ne add fel!« »Bízz Istenben!« Vigasztaló volt a tudat, hogy rajtam kívül más is aggódik a kutyámért. Bárcsak hamar visszatérhetnék Atlantába!
Eszembe jutott, hogy imádkozhatnék: „Uram, intézz nekem egy fuvart Atlantába… MOST!”
Tudtam, hogy hetekig is eltarthat, míg oda kapok megbízatást, de amikor rákattintottam a cégem weboldalára, hogy ellenőrizzem a következő fuvar úti célját… az Atlanta volt!
Lehet, hogy működik az ima? Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem.
Russ volt, a karbantartási felügyelő. »Láttam a kutyádat munkába jövet« – mondta.
Nem hittem a fülemnek. El kellett jutnom Atlantába!
A kamionos központból Russ elvitt autóval oda, ahol Dee Dee-t látta.
Több órányi keresés után hátrapillantottam a vállam fölött… és a kutya ott ült egy ház küszöbén. Odarohant hozzám, én pedig ölbe kaptam, és közben így imádkoztam: »Köszönöm, Istenem!«”
A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Coldiron hozzáteszi: „Ki tudja, mi jár egy kutya fejében?
A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Coldiron hozzáteszi: „Ki tudja, mi jár egy kutya fejében?
Egy dolgot tudok, hogy soha nem vagyunk egyedül. Isten mindig válaszol az imára.”
