2025. május 11., vasárnap

Nagyszerű gyermekeket nevelni egy zűrös világban❤️ (1)

„❤️Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon.” (Példabeszédek 22:6)

Szülőként vágytál-e valaha arra, hogy kapj még egy esélyt, és újrakezdhesd a gyermeknevelést? 
Talán úgy gondolod, hogy a mostani fejeddel jobban csinálnád. 
Szülőnek lenni egyszerre boldogító és bűntudatkeltő vállalkozás. 
Boldogító, mivel örömünket leljük szeretett gyermekeinkben, és bűntudatkeltő, mivel magunkat hibáztatjuk a hiányosságaikért és a kudarcaikért. „Vajon hol rontottam el?” – tépelődünk.

Tökéletes szülő nincs, és általános recept sincs, hiszen minden gyermek egyedinek születik. 
Egyesek szerint gyermekeink tiszta lappal jönnek a világra, és arra várnak, hogy mi „írjuk fel rájuk” 
az életre vonatkozó utasításokat, de ez nem így van! 
A csecsemők miniatűr emberek, akik „bűnben születtek és vétekben fogantak”. 
Azért adattak nekünk, hogy igyekezzünk megtalálni a lelki, erkölcsi, társas és intellektuális formálásuk módját. Hétéves korukra már mintegy 75%-át megtanulják mindannak, amit valaha tudni fognak. Ugyanakkor, noha nincs egyetemes recept a sikerre, vannak Isten adta alapelvek, amelyek igenis működnek, légy bár szülő, nagyszülő vagy bárki, aki gyermekekkel foglalkozik.

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon.” Figyelj meg itt néhány kulcsszót: „nevelni” avagy tanítani az információk következetes, érthető közlését jelenti. 
A kisgyermekek képek segítségével tanulnak könnyebben, míg az idősebbekkel mai nyelven kell beszélni. Ha „nem fogják fel” a tanítást, valószínűleg mi nem tanítottunk elég jól! 
A „gyermek” olyasvalaki, aki már elég idős ahhoz, hogy megértsen valamit, a „neki megfelelő mód” pedig azt sugallja, hogy ismerned kell a személyiségét és képességeit, és ezekhez kell igazítanod a tanításodat. Ha az egyéni tulajdonságainak megfelelően tárod elé Isten alapelveit, nagyobb valószínűséggel fogja magáévá tenni és követni azokat.

Istennek semmi sem túl kicsi❤️

„❤️A fejszevas ekkor feljött a víz tetejére.” (2Királyok 6:6)

A Királyok második könyvének 6. része egy prófétatanítványról beszél, aki fát vág egy folyó partján, amikor vízbe esik baltájának a feje, ő pedig ezt mondja Elizeusnak: „Jaj, uram! 
Csak kölcsönben volt nálam!” (5. v.). Múlt időben fogalmaz, mivel úgy gondolja, hogy örökre odalett a fejszevas. 
A legkevésbé sem számít rá, hogy még valaha viszontláthatná. 
Megmutatja Elizeusnak, hogy hol vesztette el, mire Elizeus levág egy botot, bedobja a vízbe, és ekkor olyasvalami történik, ami vélhetően sem azelőtt, sem azután: „A fejszevas ekkor feljött a víz tetejére.”

Figyeld meg, hogy itt nem élet-halál kérdésről volt szó! Igen, csak kölcsönben volt a fejsze, és igen, elnyelte a víz a fejét, de boldog lehet, akinek ez a legnagyobb baja az életben! 
Körülbelül olyan horderejű volt ez, mint amikor Jézus borrá változtatta a vizet a menyegzőn. 
Vajon miért pazarolta arra az első csodatételét, hogy megkíméljen a szégyentől egy menyasszonyt és egy vőlegényt, akik nem készültek elég borral a lakodalmukra?

Ezek a történetek elárulnak még valamit Istenről: ő az apróságokkal is törődik – amilyen például egy lakodalom vagy egy kölcsön kapott fejsze. 
A mi hatalmas Istenünk számára semmilyen probléma nem túl nagy, de olyan sincs, amit túl kicsinek tartana. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7) 
Ha neked fontos valami, akkor az a te szerető mennyei Atyádnak is fontos. 
„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6) 
Isten azt akarja, hogy az életed minden apró részletét oszd meg vele.