(Prédikátor 3:1)
Gyakran fenyegetve érezzük magunkat, ha valamilyen változás történik a munkahelyünkön.
Gyakran fenyegetve érezzük magunkat, ha valamilyen változás történik a munkahelyünkön.
Megszoktuk a munkatársaink és főnökeink személyiségét, és azt akarjuk, hogy maradjanak a helyükön, maradjanak ugyanazok, ugyanolyanok, és semmi mást ne követeljenek tőlünk, mint eddig.
A stabilitás, biztonság és kiszámíthatóság iránti vágyunk miatt nem készülünk fel az instabilitásra, a bizonytalanságra és a meglepetésekre. Milyen ironikus!
Ha hajlandók lennénk módosítani az elvárásainkon és reálisabbak lennénk, akkor nem traumatizálna minket annyira, amikor változás jön. Egyik napról a másikra megváltozhat minden.
Lehet ez egy szülő, egy munkahely vagy az egészség elvesztése.
Az életben az egyetlen állandó a változás, ami magában hordozza a lehetőséget, hogy jobb dolgok felé vigyen, vagy a földbe döngöljön, mint egy úthenger. A választás a tiéd.
„Mindennek megszabott ideje van.” Az igazság az, hogy Isten az egyetlen biztos horgony az életben, ezért bölcsen teszed, ha erős kapcsolatot építesz ki vele.
„Mindennek megszabott ideje van.” Az igazság az, hogy Isten az egyetlen biztos horgony az életben, ezért bölcsen teszed, ha erős kapcsolatot építesz ki vele.
Végső soron ő soha nem fogja engedni, hogy rajta kívül bármi mástól függj.
Lásd Illés történetét:
„A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott.
Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban”
(1Királyok 17:6–7).
Illés talán pánikba esett, de Isten nem.
„Ekkor így szólt hozzá az Úr igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott!
Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad” (1Királyok 17:8–9).
Figyeld meg, hogyan gondoskodott Isten Illésről: egy patak, hollók és egy koldusszegény özvegyasszony által. Örülj hát a munkádnak, végezd kiválóan, de csak Istenre támaszkodj!
