Hágár és a fia, Izmael történetét olvasva rájössz, mennyire törődik Isten az egyedülálló szülőkkel. Bár Ábrahám volt Izmael apja, mégis elküldte a fiút és anyját gyermektartás nélkül. „Ábrahám… fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.” (1Mózes 21:14).
Hágár sok szempontból jelképezi azokat, akik a múlt hibáinak, a szégyennek, az elhagyottságnak és az újrakezdéstől való félelemnek sivatagában bolyonganak. A Biblia elmondja, hogy „amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.” (1Mózes 21:15–16). Egyedülálló szülőként talán fáradt és magányos vagy. Emberileg szólva megtetted a tőled telhetőt azzal, amid volt, de most már semmid sem maradt, amit adhatnál.
A jó hír az, hogy Isten forrásai kimeríthetetlenek, ő „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (Ézsaiás 40:29). „De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik! Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle! És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást.” (1Mózes 21:17–19).
Isten még nálad is jobban szereti a gyermekedet, és ha hozzá fordulsz, ő megmutatja a forrást, amiről nem is tudtál. Neki terve van a gyermekeiddel, ezért biztasd és emeld fel őket! Isten, aki Hágár gyermekét naggyá tette, a tieddel is meg tudja tenni ugyanezt!
