Dr. Elisabeth Kübler-Ross, a halállal és a haldoklással foglalkozó egyik vezető szaktekintély és dr. Raymond Moody Jr. jól ismert pszichiáter több mint ötszáz ember esettörténetét vizsgálták, akik azután tértek vissza az életbe, hogy orvosaik halottnak nyilvánították őket.
E két kutató eredményei minden nyitott gondolkodású embert meggyőznek.
A tanulmányban részt vevők vagy a szépség, a csodálat, az öröm és a béke helyét írták le, vagy valami retteneteset.
Továbbá arról számoltak be, hogy bár a testük valódi volt, azon kívül lebegtek.
Miután halottnak nyilvánították őket, néhányan, akik vakok voltak, láttak.
El tudták mondani, kik jöttek be a szobába, hogy néztek ki, és mit csináltak, amíg ott voltak.
Amikor azonban ezeket az embereket visszahozták az életbe, a vakok már nem láttak.
Az Élet az élet után című könyvében dr. Moody azt írja, egy orvos beszámolt arról, hogy egy olyan férfit látott el, akit klinikailag halottnak nyilvánítottak. Sikerült újraélesztenie a férfit, aki aztán beperelte az orvost, amiért visszahozta őt az átélt dicsőségből ebbe a nyomorult létbe.
Egy nő, aki a légzésleállása utáni helyzetét írta le, arról beszélt, hogy látta, ahogy az orvosok ütögették a testét, így próbálták újraéleszteni, ő pedig valahol fölöttük lebegett, lenézett rájuk, és kérte, hogy hagyják békén!”
Pál apostol elmagyarázza, miért: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.
Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat” (2Korinthus 5:1–2).
A lényeg: amikor meghalunk, valójában életre kelünk!
