Hagyatkozz Istenre❣️ (3)

„❣️Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak [...]; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.” (2Korinthus 3:5)

Amikor Isten valakit elhívott valamire a Bibliában, a legtöbben közülük nem így reagáltak: „Hogyne, itt vagyok, készen állok!” Ehelyett rendre azt próbálták elmagyarázni Istennek, hogy miért nem alkalmasak a feladatra.

Íme néhány példa: Mózes: „Nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az” (2Mózes 4:10). Gedeon: „Hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb!” (Bírák 6:15). 

Ábrahám: „Százesztendős embernek lehet-e gyermeke?” (1Mózes 17:17). Jeremiás: „Ó, Uram, Uram! Hiszen... fiatal vagyok!” (Jeremiás 1:6). Ézsaiás: „Jaj nekem! ...mert tisztátalan ajkú vagyok” (Ézsaiás 6:5). Eszter: „[Mindenki] tudja, hogy ...aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik” (Eszter 4:11). 

A gazdag ifjú: „Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt” (Máté 19:22). 

Saul: „Az Úr ezt felelte: Igen, itt van, elrejtőzött a holmik között” (1Sámuel 10:22). 

(Ez akkor történt, amikor Sámuel kihirdette, hogy Saul lesz a király, de sehol sem találták, és az Urtól kérdezték meg, hogy hol van.)

Micsoda gazdag tárháza ez a kifogásoknak: nem tudok beszélni, túl gyenge, túl öreg, túl fiatal, túl bűnös, túl veszélyes, túl gazdag, túl bizonytalan vagyok – ám Isten mégis őket használta, és rajtuk keresztül vitte véghez terveit. 

Pál azt is elmondja, hogy miért: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak... ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.” 

Éppen ezért hagyatkozz ma te is Istenre!

Nincs kifogás! Isten többnek lát téged, és csodálatos módon használni akar.

Hagyatkozz Istenre❣️ (2)

„💓Menjetek el, ...én veletek vagyok minden napon.” (Máté 28:19–20)

Ezek voltak Jézus utolsó szavai a tanítványaihoz, mielőtt visszatért volna a mennybe: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, ...én veletek vagyok minden napon.”

Amikor feladatot bíz rád Isten, a véghezviteléhez mindig szükséged lesz az ő erejére, útmutatására és gondviselésére. A te talentumaidat fogja használni? Igen. Másokat is használ majd, hogy támogassanak és áldásodra legyenek? Igen. Ugyanakkor sosem fogja engedni, hogy bárki mástól jobban függj, mint tőle.

Amikor Jézus kiküldi a tanítványait, hogy változtassák meg a világot, két jelentős kihívás merül fel. 

Az egyik az, hogy ekkor még mindössze csak tizenketten vannak. 

A 12-es szám arra emlékeztet az evangéliumokban, hogy a tanítványok Izráel tizenkét megváltott és „újjáteremtett” törzsét voltak hivatottak képviselni. 

A 12-es szám a teljesség, a hiánytalanság és a készség jelképe. 

Most azonban, mintha nem bizonyulnának elegendőnek a feladathoz – és nem csak a számuk miatt. Jézus feltámadása után ezt olvassuk: „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek” (16 –17. v.). A mennyiségi probléma mellett tehát minőségi is felmerül velük kapcsolatban. 

Nincs elég tanítvány, de még a meglévők sem hisznek eléggé.

Isten ennek ellenére hatalmasan használta őket, olyannyira, hogy az őket vádló ellenségeik akarva-akaratlanul a lehető legnagyobb dicsérettel illették őket: 

„Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek” (ApCsel 17:6).

Nem a saját képességedben rejlik tehát a siker titka, hanem abban, hogy Isten munkálkodhat rajtad keresztül. Ezért szükséges rá hagyatkoznod életed minden napján.

Életed minden napján hagyatkozz Istenre! Ő tesz képessé arra, amire magadtól képtelen volnál.

Hagyatkozz Istenre❣️ (1)

https://www.youtube.com/watch?v=Hh3l6Pcn4BI

„💓[Bármire kész vagyok és bármihez felérek általa, aki belső erőt önt belém.]” (Filippi 4:13 AMPC)

Pál így avat be minket páratlanul sikeres életének titkába: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem [Bármire kész vagyok és bármihez felérek általa, aki belső erőt önt belém; mivel Krisztus mindenre elegendő, vele én is mindennel elboldogulok.]”

Az úgynevezett „felnőttkori függőségi szindrómában” azok szenvednek, akik bizonytalanok a jövőjüket illetően. Sosem jutnak el odáig az életben, hogy késznek éreznék magukat, így lemaradnak a lehetőségekről. Az élet azonban ezt mondja: „Akár kész vagy, akár nem, én jövök!”

Persze az, hogy így is, úgy is megtörténik az élet, még nem azt jelenti, hogy felesleges volna készülni rá; nagyon is fontos, ugyanakkor a felkészültség érzése túlértékelt. 

Arra hívattunk el, hogy hitben járjunk, ne látásban (ld. 2Korinthus 5:7).

Amikor Isten bevitte Izráel népét az ígéret földjére, először azt mondta nekik, hogy lépjenek be a Jordánba, és csak azután választotta ketté a vizet. 

Ha bizonyítékra vártak volna az izráeliták, akkor még ma is a parton állnának. 

A hit akkor növekszik, amikor Isten azt mondja: „Menj!”, te pedig igennel válaszolsz. 

Sosem tudhatod meg, mire vagy képes, amíg nem kezded el csinálni. 

Mozgás közben válsz „késszé”. 

Ha vársz, és nem mozdulsz addig, amíg teljesen kész nem vagy, a halálod napjáig várhatsz.

Jézus nem azt mondja nekünk, hogy „Menjetek el, mert készen álltok rá”, hanem hogy „Menjetek el, és én veletek megyek.” Cselekvés közben lehet fejlődni. 

A titok nyitja a következő: általa leszel „bármire kész”, „aki belső erőt önt” beléd. Isten azért tervezte így a dolgokat, mert azt akarja, hogy teljesen rá hagyatkozz.

A hit akkor növekszik, amikor Isten azt mondja: „Menj!”, te pedig igennel válaszolsz.