Ellenszélben (3)❤️

„❤️Parancsát teljesítő szélvihar.” (Zsoltárok 148:8)

Ellenszél fújt, amikor Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból, amikor úton voltak az ígéret földjére, és akkor is, amikor megérkeztek oda. Senki sem szélcsendben hajózik. 

„Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (ApCsel 14:22) 

Az ember könnyen elcsügged, amikor nap nap után azért kell küzdenie, hogy el ne nyeljék a habok. 

Pál ezt mondta: „Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, [...] elveszett megmenekülésünk minden reménye” (ApCsel 27:20).

Lehet, hogy kimerít és elcsüggeszt, ami ellen küzdesz. 

Már-már ott tartasz, hogy kiszállsz, és emberileg nem is hibáztatna érte senki. Ám, mielőtt még feladnád, kérdezd meg magadtól: mi van, ha Isten küldte ezt a vihart, mert így akar eljuttatni valahová?

 Mi van, ha ő az, akinek a „szavára forgószél támadt” (Zsoltárok 107:25) azért, hogy rajta kelljen tartanod a szemed? 

Mi van, ha ő az, aki „nagy szelet bocsátott a tengerre” (Jónás 1:4), hogy lássa, megmarad-e a hited akkor is, amikor nem látod a messzi partot?

A zsoltáros azt mondja, hogy Isten tüzet, jégesőt, havat, ködöt és szélvihart is használ szava beteljesítésére (ld. Zsoltárok 148:8). A 2Mózes 10-ben ez áll: „az Úr keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel aztán a keleti szél meghozta a sáskákat. [...] [Aztán] igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe” (13, 19 v.). 

Az egyik író ezt is hozzáteszi: „Amikor az Úr harcolt Izráelért [...], viharos szelek szereztek nekik szabadulást. [...] 

Egy napon – Isten nagy kegyelméből – mi is ott állunk majd az üvegtengeren, és megláthatjuk, hogy nekünk miként szereztek szabadulást a viharos szelek.”