Isten nem csupán megváltott és szolgálatára hívott, de el is látott mindennel, amire szükséged van ahhoz, hogy a rád bízott feladatot elvégezd. Csak arra vár, hogy ezt te is felismerd. Amit nem ismerünk fel, azt nem értékeljük; és amit nem értékelünk, azt nem becsüljük; és ha valamit nem becsülünk, azt végül elveszítjük.
A kaliforniai aranyláz idején egy fiatal házaspárt is elkapott az aranyszerzés szenvedélye. Eladták a farmjukat és értékeiket, majd nyugatra indultak aranyat keresni.
Sorozatos kudarcok után teljesen csődbe mentek, majd Európába költöztek. Sok évvel később visszatértek Amerikába, és elhatározták, hogy felkeresik régi farmjukat. Ám amikor odaértek, azt látták, hogy az körbe van kerítve és fegyveres őrök védik. Kiderült, hogy a régi farmjuk helyén Amerika második legnagyobb aranylelőhelye található – és jelenleg állami tulajdonban van.
Pál azt írta az efezusi hívőknek, hogy így imádkozik értük: „kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között” (Efezus 1:17–18).
Dávid pedig ezt kérte imádságában: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed” (Zsoltárok 119:18). Néha nem látjuk a fától az erdőt. Kincs rejlik benned és körülötted, amit nem látsz meg addig, amíg Isten fel nem fedi előtted. De feltárja neked, ha őt keresed.
