2024. február 20., kedd

AKIKET A VILÁG ELDOBOTT❤️

❤️Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

A gyerekek olyanok, mint a nyilak; a helyes irányba kell irányítani őket. 
Ha rossz irányba repülnek, káros szokásokba vagy romboló életmódba keveredhetnek. 
Ha fölényeskedünk velük vagy elítéljük őket, nem lesz bátorságuk hozzánk fordulni segítségért az életük során. Törött nyilak sokféle formában érkezhetnek. 
A fájdalom nem kímél semmilyen korosztályt, kulturális hátteret vagy társadalmi réteget.

Mi a megoldás? „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk…” (Róma 15:1).

 „Jézus… meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.” (Máté 14:14) 
Az együttérzés a csodák szülőanyja! 

Amikor a tanítványok azt hitték, odavesznek a viharban, nem Krisztus hatalmát kérdőjelezték meg, hanem a könyörületességét: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Márk 4:38). 

Ahol nincs könyörület, ott nem lesz csoda. Csak akkor hozhatsz gyógyulást valakinek, ha ahelyett, hogy a tünetei kiakasztanának, megindít a fájdalma.

T.D. Jakes írja: „Építhetünk olyan templomot, amilyet csak akarunk, de ha az emberek nem találnak szeretetteljes hangra megszentelt termeinkben, akkor vallásos közhelyeink és minden retorikánk hidegen hagyja őket. A gyülekezet nem a jómódúak klubja, hanem kórház azok számára, akiknek gyógyulásra és szabadulásra van szükségük. 

Nem kell mindent kedvelned azokban az emberekben, akiknek szolgálatára elhívást kaptál, de szeretned kell őket, mert Isten szereti őket.” 

Arra kaptunk elhívást, hogy összegyűjtsük azokat, akiket a világ eldobott, mert Istennek számítanak:
 „Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. 
Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt” (Malakiás 3:17).