Előfordult már, hogy lenéztél valakit, mert nem élvezte ugyanazokat az előnyöket az életben, mint te? Felsőbbrendűnek érzed magad másokhoz képest az élet valamely területén?
Úgy gondolod, hogy egy adott felekezet tagjaként különleges osztályhoz tartozol?
Lehet, hogy a jó izomzatod miatt felsőbbrendűnek érzed magad a túlsúlyos tömegekhez viszonyítva? Esetleg híres vagy a közösségedben? Gondolod, hogy a nyilvános rendezvényeken mindig az első sorban jár neked hely?
Ha igen, itt az ideje, hogy magatartásodat alárendeld a Szentlélek irányításának!
Az elitizmusról szólva azonban van az éremnek egy másik oldala is.
Az elitizmusról szólva azonban van az éremnek egy másik oldala is.
Lehetséges, hogy egy személyt vagy csoportot elitistának bélyegzünk pusztán azért, mert valami olyan előnyt élveznek, amelyet saját önbizalomhiányunk miatt félelmetesnek és elidegenítőnek érzünk.
Vagy azért nevezünk bizonyos embereket elitistának, mert így próbálunk jobb színben feltűnni mások szemében. Ilyet a politikusok szoktak tenni.
Megtörténhet, hogy a képviselőjelölt elitizmussal vádolja ellenfelét pusztán azért, mert vagyonos családból származik, prominens egyetemen szerzett diplomát, vagy magas rangú és befolyásos barátai vannak.
Ennek következtében az ellenfél azzal vádolja a másikat, hogy csupán képmutatásból ereszkedik le és tetteti magát átlagembernek, mert a munkásosztályt akarja elérni. Az elitista magatartás végső soron nem azon múlik, hogy mit teszünk, hanem azon, hogy mit gondolunk. Az igazság az, hogy a büszkeséget könnyű észrevenni másokban, de nehéz meglátni önmagunkban. Ezért írja Péter: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”
