2023. július 8., szombat

❤️ FÉKEZD A NYELVEDET! ❤️

„Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.” (Példabeszédek 23:16)

Soha ne becsüld le a kimondott szó erejét! Az amerikai történelem során csak egy ember mondott le az elnökségről: Richard Nixon. Belegondoltál már abba, mi buktatta meg Nixont? 
Általában azt szokták mondani, hogy a magánbeszélgetéseiről készült magnófelvétel. 
A bukásának oka azonban nem a magnószalagok voltak, hanem a nyelve. 
A vesztét nem a szalagok okozták, hanem az, ami a szalagokon hallható.

A Példabeszédek könyve csaknem 150-szer említi a nyelv, a száj, az ajak, a szavak és a beszéd kifejezéseket, nagyjából ötször mind a harmincegy fejezetben. 
Az a tény, hogy ennyire fontosnak tartja a szavainkat, arra figyelmeztet, hogy ügyelnünk kell arra, mi jön ki a szánkon.

Állj meg, és gondold át ezt: ötven év alatt egy átlagember annyi szót mond ki, hogy abból tizenkétezer kötetet írhatna tele úgy, hogy mindegyikben háromszáz oldal lenne. 
Gondolj bele, mekkora könyvtárakat töltene meg a hátrahagyott örökség! Ráadásul sajnos néhány kimondott szavadat soha nem fogják elfelejteni! Ha nem akarod, hogy valami rossz kicsússzon a szádon, öt dologra figyelj: kihez beszélsz, kiről beszélsz, hogyan, mikor és hol.

Salamon azt akarta, hogy gyermekei felnőve bölcs szívvel rendelkezzenek, ezért mondta:
 „Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Vigad a bensőm, ha ajkad helyesen szól” 
(Példabeszédek 23:15–16 NIV). Tehát ma vigyázz a szádra!



❤️MIELŐTT BEZÁRUL A LEHETŐSÉG AJTAJA❤️

„Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.” (Zsoltárok 34:12)

Gyermekeid gyorsan felnőnek, észre sem veszed, és a lehetőségek ajtaja szuperszonikus sebességgel bezárul. Most szeretnének megkapni tőled annyi időt és figyelmet, amennyit csak tudnak, és eljön az idő, amikor már nem akarják.

Alice Chase írt egy verset „Felnőtt fiamnak” címmel, mely felnyitja a szemünket. Érdemes lehet mély lélegzetet venned, mielőtt elolvasnád.

„Egész nap elfoglalt voltam. Nem volt időm egy kicsit játszani veled, amikor arra kértél. 
Nem sok időm volt rád. Kimostam a ruháidat, varrtam és főztem rád, de amikor odahoztad a képeskönyvedet, hogy együtt nézegessük, azt mondtam: »Kicsit később, kisfiam.« Este betakargattalak, meghallgattam az imáidat, lekapcsoltam a lámpát, majd lábujjhegyen az ajtóhoz osontam.
 Bárcsak maradtam volna még egy percig. Mert az élet rövid, az évek rohannak, és egy kisfiú olyan gyorsan felnő. Már nincs ott melletted, hogy megossza veled legféltettebb titkait. 
A képeskönyveket elpakoltuk, nincsenek már itt a gyermekjátékok, nem adunk jó éjt puszit, nem hallgatunk már végig esti imákat. Ez már mind a múlté. A kezem egykor tele volt munkával, most mozdulatlanul nyugszik az ölemben, a napok hosszúak és nehezen telnek. Bárcsak visszamehetnék, és megtehetném azokat az apróságokat, amikre akkor kértél.”

Amikor József elvitte a fiait, hogy bemutassa őket apjának, Jákóbnak, az idős pátriárka azt mondta:
 „Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” (1Mózes 48:9).

Kedves szülő, légy ott a gyermeked életében, mielőtt bezárulna a lehetőségek ajtaja!