Édesapa, áldd meg a gyermekeidet!

„Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Márk 2:5)

Az Ószövetségben az apák a gyermekeik fejére tették a kezüket, és kimondtak felettük bizonyos ígéreteket, mert hitték, hogy Isten áldása egyik nemzedékről a másikra átadható. Ezért hívatta Izsák Jákóbot, és megáldotta (ld. 1Mózes 28:1). 

Ezért nem halhatott meg Jákób addig, amíg unokáit meg nem áldotta (ld. 1Mózes 48:1–14). 

Azok a gyermekek, akiknek nincs gondoskodó és idejét rájuk szánó apjuk, gyakran egész életükben bizonytalanok identitásukban és önértékelésükben. 

Egyre több gyermek van, aki ezt lázadó kortárs csoportban, bandákban, kábítószerben vagy a közösségi médiában keresi az interneten. Az eredményt láthatjuk magunk körül. 

Ahelyett, hogy betöltenék Istentől kapott rendeltetésüket, ezekből a gyermekekből lesznek a szökevények, az elítéltek, a bajkeverők és a függőségben szenvedők. Tupac Shakur az erőszakos szövegű dalairól ismert rapénekes, akit 1996-ban lelőttek, egyszer azt mondta: 

„Nem ismertem az igazi apámat. Biztosan tudom, hogy ha lett volna apám, fegyelmezettebb lettem volna, és több önbizalmam lett volna. Egy édesanya meg tud nyugtatni, tud biztatni, meg tudja mutatni, hol van a férfiasságod. De csak egy férfi tudja megtanítani, hogyan legyél férfi.” 

Amikor egy embert Jézushoz hoztak, hogy meggyógyítsa, Jézus megbocsátott neki, meggyógyította, és így szólította: „fiam”. Nem azt mondta neki, hogy: „ideje rendbe hoznod a dolgaidat” vagy azt, hogy: „az én módszereimet kell alkalmaznod”.

Nem, ő kapcsolatot épített azzal az emberrel, kimutatta szeretetét és elfogadását. 

Apaként neked is ezt kell tenned. Szeresd és fogadd el gyermekeidet olyannak, amilyenek, feltételek és kárhoztatás nélkül – ez a legnagyobb ajándék, amit nekik adhatsz.

Megfelelő hozzáállás

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Filippi 2:5)

Hányan veszítik el naponta az állásukat a rossz hozzáállás miatt? Hányan maradnak le az előléptetésről a munkához és a munkatársaikhoz való viszonyulásuk miatt? Hány házasság megy tönkre? 

Lehetetlen kiszámolni. Pedig soha senkinek nem kellene elvesztenie az állását, nem kellene lemaradnia az előléptetésekről, nem kellene tönkretennie egy házasságot a rossz hozzáállás miatt. 

Miért? Mert az ember hozzáállása nem kőbe vésett, lehet rajta változtatni! 

Chuck Swindoll írja: „Számomra fontosabb a hozzáállás, mint a képzettség, fontosabb, mint a pénz, a körülmények, a kudarcok, a siker, vagy mások véleménye, mások viselkedése. Fontosabb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a szakértelem. 

A hozzáállás dönt egy vállalat… egy gyülekezet… egy család sorsáról. 

A rendkívüli ebben az, hogy minden nap magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat. 

Nem változtathatjuk meg a múltat… nem változtathatunk azon, hogy az emberek egy bizonyos módon viselkednek. Nem változtathatjuk meg az elkerülhetetlent. Az egyetlen dolog, ami kezünkben van, az a hozzáállásunk… 

Meg vagyok győződve arról, hogy az élet csak 10 százalékban szól arról, ami velünk történik, 90 százalékban arról, hogyan reagálunk ezekre a történésekre. 

Ez rád is igaz… Mi vagyunk a felelősek a saját hozzáállásunkért.” 

Pál azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!” 

Ő mindig szeretettel, kegyelemmel és elfogadással közeledett az emberekhez, olyan szívvel, mely inkább szolgálni akart, mint hogy őt szolgálják. 

Tehát ha a hozzáállásod nem olyan jó, mint lehetne, akkor kezdd azzal, hogy így imádkozol: 

„Atyám, adj nekem krisztusi hozzáállást mindenki felé, akivel ma találkozom!”

Ismerd fel hivatásodat! 1-2.rész

Ismerd fel hivatásodat! (1)

„Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2)

Amikor Isten elhívta Mózest, az egyik első kérdés, amit feltett neki, ez volt: „Mi van a kezedben?” Mózes a pásztorbotját tartotta kezében – amit minden nap használt arra, hogy terelgesse és megvédje juhait. Istennek azonban új terve volt ezzel a bottal – egy sokkal nagyszerűbb terve! Arra használta, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, és Izráel népét elvezesse az Ígéret földjére. Amikor Isten azt kérdezi tőled, mi van a kezedben, azt akarja, hogy gondolj képességeidre, tapasztalataidra, kapcsolataidra, képzettségedre, forrásaidra, elmédre és vérmérsékletedre.

Dr. Martin Seligman ezeket „jellegzetes erősségeknek” nevezi, és hat kategóriába sorolja.

1) Bölcsesség és ismeret. Ebbe beletartozik a kíváncsiság, a tudásvágy, a józan ítélőképesség és a kapcsolatépítési készség.
2) Bátorság. Ez magában foglalja a kitartást és a becsületességet is.
3) Humánum. A jóság és az irgalom gyakorlásának képessége.
4) Igazságérzet. Az igazságosság és vezetés képessége.
5) Józanság. Az önuralom, megfontoltság és alázat képessége.
6) Transzcendencia. A szépség értékelése, a hála kifejezése, a remény és az örömre való képesség. 

Ezek a képességek mindannyiunkban megvannak bizonyos mértékben, de azok a „jellegzetes erősségeink”, melyek lényünk legmélyében pendítenek meg valamit. Ha felismered ezeket, akkor tudod megérteni elhivatásodat. 

De vigyázz, az ellenség meg akar majd győzni arról, hogy Isten nem tud használni gyengeségeid miatt – pedig ennek éppen az ellenkezője igaz! Ki tudna jobban beszélgetni a gyászolókkal, mint aki maga is átélt már veszteséget? 

Chuck Colson volt a Fehér Ház vezető jogásza a Watergate botrány kitöréséig. 

De csak miután elítélt lett, tudta megkezdeni börtönmissziós szolgálatát. 

Tehát ismerd fel hivatásodat!

***************************************************

Ismerd fel hivatásodat! (2)
„Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” 

(János 14:12)

Elhivatásod mindig kapcsolódni fog valamilyen betöltetlen szükséghez, egy olyan lehetőséghez, amikor jót tehetsz. Mózes akkor ismerte fel elhivatását, amikor meghallgatta rabságban lévő népének kiáltását. Így volt ezzel William Wilberforce is, aki arra szentelte az életét, hogy Nagy-Britanniában elérje a rabszolgaság eltörlését. Nelson Mandela ügyvéd volt, kereshetett volna sok pénzt. 

De ő másik utat választott – olyat, ami sok év börtönhöz vezetett. Amikor végre kiszabadult, nem akar bosszút állni, hanem népének keresett igazságot és egyenlőséget, és megváltoztatta az országát. Ezékiel azt írja: „Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. 

Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje” (Ezékiel 3:15–16). 

Ha fel akarod fedezni hivatásodat, kezdj el imádkozni azért a helyzetért, ami mélyen felzaklat. Általában próbáljuk kerülni a kényelmetlenséget, de ha azt érzed, hogy a szegények segítésére kaptál elhívást, akkor tölts időt a szegények között! 

Engedd, hogy szíved meginduljon; legyen belső meggyőződésed, hogy a dolgoknak változniuk kell, és imádkozz kitartóan: „Uram, tégy a változás eszközévé!” 

Amikor Jézus elhívta tanítványait, különböző háttérből származó embereket választott: egy tudóst, egy kormányhivatalnokot és egy csapat halászt. 

Lényegében azt mondta nekik: „Hiszek bennetek. Megtanítok nektek mindent, amit tudok.” Aztán megígérte nekik, hogy „aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” 

Összegezve: Jézus felkészítette követőit arra, hogy elinduljanak, és úgy éljenek, ahogy ő élt. Ma téged is erre hív.

Isten soha ki nem apadó forrás

„Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak.” (1Királyok 17:7)

A zsoltárokban azt olvassuk: „Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége” (Zsoltárok 146:5).

Valaki azt írta: „Néha, amikor nincs elég pénzünk a megélhetésre, az emberek azt mondják, hogy osszuk be a pénzünket, ilyenkor felnevetünk. A helyzetet látva azt mondjuk: képtelenség. 

Ilyenkor kell Istenben bíznunk. 

A lehetőségeidet nem korlátozzák a múltbeli vagy a jelen körülmények. Ha nincs miből kifizetni a jogos kiadásokat, akkor tedd meg a tőled telhetőt, a többit pedig engedd el. 

Bízz Istenben, hogy betölti szükségeidet, és nézz túl a pénztárcádon! Nézz a forrásodra! 

Igényelj az isteni, korlátlan ellátmányból. 

Tedd meg a te részedet! Törekedj anyagi felelősségre gondolatban és tettekben. 

Kérj bölcsességet, és hallgass Isten vezetésére! Aztán engedd el a félelmeidet és az irányítani akarásodat. Mindannyian tudjuk, hogy az élethez pénzre van szükség – 

Isten is tudja.” F. B. Meyer mondta: „Hitbeli oktatásunk nem fejeződött be, amíg meg nem tanultunk bízni Isten gondviselésében a veszteségeken át… 

Nagy szolgálatot tesznek nekünk a kudarcok és veszteségek. A csörgedező patak, mely mellett Illés ült, életünket példázza! »Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak« (1Királyok 17:7).

Ez múltunk történelme és a jövőnkre vonatkozó prófécia. 

Meg kell tanulnunk, hogy különbség van aközött, hogy az ajándékban vagy az ajándékozóban bízunk. Az ajándék talán kitart egy ideig, de az ajándékozó örökkévaló. 

Ha az Úr Illést egyenesen a sareptai özvegyhez vezette volna, akkor nem tanult volna meg valamit, ami segített neki jobb emberré válni: ez pedig a hit általi élet. 

Amikor földi forrásaink kiapadnak, az mindig azért történik, hogy megtanuljuk: reményünk és egészségünk Istenben van.”

Törj ki a skatulyából!

„Bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.” (4Mózes 14:8)

Amikor mások az Ígéret földjén élő óriásokat látva vissza akartak térni Egyiptomba, Káléb azt mondta: „Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.” Ekkor két dolog történt:

a) „… az egész közösség azt mondta, hogy meg kell kövezni őket” (4Mózes 14:10a).

b) „Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek” (4Mózes 14:10b).

Amikor az emberek Káléb körül nemet mondtak, Isten igent mondott – és csak az ő hozzájárulására van szükség! Ha ezt megkaptad, akkor figyelmen kívül hagyhatsz minden ellenkezőt és kétkedőt, és bátran elindulhatsz. Ha arra vársz, hogy mindenki jóváhagyja, mindenki egyetértsen veled, és helyeseljen, akkor sehová sem fogsz jutni. 

Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy a Föld lapos, és hogy ember soha nem léphet a Holdra. 1899-ben az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala majdnem bezárt, mert Charles H. Duell, a hivatal akkori vezetője azt mondta: „Amit fel lehet találni, azt már mind feltalálták.” 

Innen nézve ez a kijelentés nevetségesnek tűnik, de vannak, akik hasonlóan gondolkodnak. 

Abbahagyjuk a tanulást, mert azt hisszük, túl idősek vagyunk hozzá. Félünk pályát módosítani, nehogy elveszítsük a nyugdíjunkat. Nem törekszünk álmaink megvalósítására, nehogy kudarcot valljunk és nevetségessé váljunk. 

Annyira hozzászoktunk a saját magunk felállította korlátokhoz, és az efféle mondásokhoz: „én erre nem vagyok képes”, hogy azt hisszük, semmire nem vagyunk képesek. 

Lényegében építettünk magunknak egy skatulyát, belebújtunk, és most keresünk valamit vagy valakit, akit hibáztathatunk hitetlenségünkért. 

Nem Isten skatulyázott be, te tetted ezt saját magaddal, és neked kell megragadnod a kezdeményezést, hogy kitörj belőle! Ma határozd el, hogy megteszed – és Isten meg fogja áldani az erőfeszítésedet!

Rázd meg a ládát!

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” 
(Ézsaiás 40:29)

Egy kisfiú lebénult, és az orvosok azt mondták, semmit sem tehetnek érte. Ezért az édesanyja fogott egy gyümölcsösládát, beletette a gyermeket, egy kötelet kötött a ládára, és a kötél másik végét a derekára kötötte, így húzgálta magával mindenhová a fiát. Egy idő után a kisfiú felvett egy olyan szokást, amit az anyja nem szeretett: elkezdte rázni a ládát. Néha olyan erősen rázta, hogy a láda felborult, és ő kiesett belőle.
Akárhányszor tette is vissza az édesanyja, mindig újrakezdte. Végül addig rázta a ládát, amíg kijuthatott belőle. Aztán mindenki csodálkozására megtanult járni, és nagyszerű élete lett.
Ez a kisfiú elért valamit, amiről az orvosok nem gondolták, de még az édesanyja sem hitte, hogy lehetséges. Nem volt hajlandó leélni az életét egy ládában, amibe valaki belerakta.

Téged is beskatulyáztak? Ha igen, akkor rázd a ládát, amíg ki nem szabadulsz!
Vannak emberek, akik önjelölt szakértők abban, hogy megmondják nekünk, mire vagyunk képesek, és mire nem. Nem mindig örülnek annak, ha valaki a megszokottól eltérően gondolkodik.
A Biblia egyik legnagyszerűbb ígérete az, hogy Isten „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Kezdd el olvasni a Szentírást, keress „ládarázó” szakaszokat!
Íme, egy: „Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal” (Mikeás 3:8). 
Vagy egy másik: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges” (Máté 19:26). 
Ma jelentsd ki: „Uram, te megígérted, én elhiszem, és ez elég!”

Miről fognak emlékezni rád?

„Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12:3)

Dr. James Kennedy írta: „Gondoljunk csak a gízai nagy piramisra, a világ egyik legmasszívabb épületére. Valaki azért építtette, hogy emléke fennmaradjon… Hufu fáraó – nem éppen ismerős név! Indiában Dzsahán sah felesége emlékének tiszteletére építtette a Tádzs Mahalt, de munkája hiábavaló volt, végül is ki ismeri Ardzsumand nevét? És mi a helyzet a kínai nagy fallal? Még az űrből is lehet látni, de senki sem emlékszik arra, hogy Csin Si Huang-ti volt, aki elindította azt a munkát, melynek eredménye a világ legnagyobb építménye lett. 

Bár ezek az emberek mind feledésbe merültek, te nyomot hagyhatsz magad után a világban. Hogyan? Úgy, hogy Krisztushoz vezetsz másokat!” 

A Bibliában azt olvassuk: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” Louis Pasteur, az immunológia úttörője olyan korban élt, amikor minden évben ezrek haltak meg a veszettség következtében. Évekig dolgozott a vakcina előállításán, és már éppen ott tartott, hogy magán próbálja ki, amikor egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fiún próbálja ki a vakcinát. Ezért Pasteur tíz napon át injekciózta a fiút – és a gyerek életben maradt. Évtizedekkel később Pasteur sokféle sírfeliratot választhatott volna, de ő azt kérte, hogy sírkövére ezt véssék: JOSEPH MEISTER ÉLETBEN MARADT! 

A legnagyobb örökség, amit hagyhatsz, azok az emberek, akik örök életet nyertek, mert beszéltél nekik Krisztusról. 

Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet” (János 6:33). 

Mi indítja meg a szíveket? Mi változtat életeket? Jézus szavai!

A hósen szépsége

A hósen szépsége (1)

„A köveken Izráel fiainak a nevei voltak: tizenkét kő a neveknek megfelelően.” (2Mózes 39:14)

Ha megnézed a hósent, a főpapi öltözék e díszes darabját, akkor láthatod, hogy Isten megváltott gyermekeként milyen értékes vagy az ő szemében. A Bibliában részletes leírást olvashatunk arról, hogy milyen volt Izráel főpapjának viselete, és Isten Igéjében semmilyen részlet nem felesleges. Ha megvizsgáljuk ezt a melltáblát, akkor valami csodálatosat tudhatunk meg arról, hogyan tekint ránk az Úr. Tizenkét drágakő volt rajta, mindegyiken Izráel egy-egy törzsének neve. Mivel Jézus a mi főpapunk, nézzük meg közelebbről ezt a főpapi díszt, hogy lássuk, mit tanulhatunk belőle. Drágakövek voltak rajta. Isten nem valami átlagos kavicsokat használt, amilyet bőven találni bárhol Izráelben – ő a legdrágább, legritkább, legértékesebb drágaköveket választotta ki, hogy minket jelképezzenek: zafírt, topázt, smaragdot, ametisztet, gyémántot, ónixot és jáspist. Figyeld meg a drága szót! A Biblia azt mondja, hogy Isten drágának tart minket (ld. Ézsaiás 43:4). Azt is mondja, hogy drága véren lettünk megváltva, Krisztusnak a vérén (ld. 1Péter 1:19). Hogyan állapítjuk meg valaminek az értékét? Az dönti el, hogy valaki mennyit hajlandó fizetni érte. Tudatában kell lenned ennek, amikor elszúrsz valamit, és a Sátán kárhoztat bűneid és gyengeségeid miatt. Isten teljesen tudatában van bűneidnek – a múltban elkövetett, a jelenbeli és a jövőbeli bűneidnek – mégis annyira szeret, hogy elküldte a Fiát, hogy az ő drága vére árán megmentsen. Ha bizalmadat Krisztusba veted, akkor Isten szemében sosem csökken az értéked. Miért tart Isten annyira értékesnek? Mert ő mindig „Krisztusban” lát téged.

*****************************************************

A hósen szépsége (2)

„Nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia.” (Zsidók 4:14)

Figyelj meg még két dolgot a főpapi melltáblával kapcsolatban:

1) Közel volt a szívéhez. Évente egyszer, az engesztelés napján Izráel főpapja bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenléte volt, hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneiért. Ilyenkor teljes főpapi díszben volt, és ruházatának minden része különböző dolgokat jelképezett. De a sok főpapi ék közül a hósen volt legközelebb a szívéhez. Ez elárulja, mennyire szeret és értékel Isten, és arra vágyik, hogy közel lehessen hozzád. Ma azt mondja neked: „nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Milyen csodálatos ígéret!

2) A törzsek nevei nem csupán rá voltak írva a hósen köveire, hanem bele voltak vésve (ld. 2Mózes 39:14). Ami írva van, azt ki lehet radírozni, vagy véletlenül is kitörlődhet – de ez nem történik meg azzal, ami bele van vésve egy drágakőbe. Kétféleképpen követhetünk el bűnt: ha szándékosan vétkezünk, vagy ha gyengeségeink miatt elbotlunk. Isten megfedd és fegyelmez, hogy visszatérítsen a helyes útra, de soha nem fog hátat fordítani neked, soha nem fog eldobni. Túl értékes vagy számára ehhez. Emlékszik rá, mekkora árat fizetett érted, és azt mondja: „nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” (Jelenések 3:5). Ha Krisztusban bízol, biztos lehetsz abban, hogy Isten szeret és elfogad.

**************************************************************
A hósen szépsége (3)

„Nektek, a hívőknek drága kincs…” (1Péter 2:7)

Az Izráel főpapja által viselt melltábla tanításából a következőket tudtuk meg eddig:

a) Isten szemében értékesek vagyunk;

b) közel vagyunk a szívéhez;

c) sohasem fog hátat fordítani nekünk. Azt kérded, ha Isten sohasem fordít hátat nekünk, akkor ez azt jelenti, hogy élhetünk akárhogy, ahogy nekünk tetszik? Nem, mert Isten megváltott gyermekeiként nemcsak mi vagyunk értékesek az ő szemében, hanem ő is értékes a miszemünkben. Ezért mindennél fontosabbnak tartjuk, és minden fenyegetéssel szemben megvédjük a vele való kapcsolatunkat. Kérdés: Ha megértetted, milyen értékes és drága vagy Isten szemében, akkor ez arra ösztönöz, hogy további bűnöket kövess el? Persze hogy nem! Éppen ellenkezőleg, ilyeneket fogsz gondolni: „egy hívő, aki Isten számára oly drága, nem viselkedhet így.” Egy értékes gyémánt nem való a sárba, a mocsokba, a bűn szennyébe. Jogos helye ott van Isten szívéhez közel, ahol szikrázóan csilloghat. Ha tudatában vagy igazi identitásodnak Krisztusban, hogy Isten igaznak és értékesnek tekint, ez felülemel azokon a vágyakon, melyek miatt megadnád magad a bűnnek. Arra késztet, hogy a Király gyermekeként élj. A szent élet annak a következménye, ha olyannak látod magad, amilyennek Isten is lát: Krisztusban lévőnek. Ahelyett, hogy megadnád magad a kísértésnek, kérdezd meg magadtól: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?”
Aztán meríts az ő erejéből, és tedd meg a helyes dolgot. Ha igazán megértjük Isten kegyelmét, az nem akadályozza, hanem megtermi a szentséget.

Drága véren

„… drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:19)

A Bibliában azt olvassuk: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Péter 1:18–19).

El kell jutnod odáig életedben, ahol biztonságban vagy „Krisztusban”, ahol nem engeded, hogy önértékelésed mások véleményén és tettein alapuljon. 

Hagyj fel azzal, hogy önértékelésedet a kinézetedben vagy a munkádban keresed, vagy abban, ahogy mások bánnak veled. Isten szemében mérhetetlenül értékes vagy, mert Jézus a vérét ontotta érted. A drága vér tett értékessé. 

Igen, vannak hibáid. Igen, vannak dolgok, melyekben változnod kell, de Isten dolgozik rajtad, ahogy mindenki másban is munkálkodik. Ne engedd, hogy mások rajtad töltsék ki saját problémájuk miatti dühüket. 

Te Isten véren megvásárolt gyermeke vagy! Ne érezd magad értéktelennek vagy haszontalannak azért, mert mások nem tudják, hogyan bánjanak jól veled, vagy nem szeretnek annyira, mint amennyire megérdemelnéd, hogy szeressenek. 

Ne pazarold az életedet arra, hogy megpróbálod elnyerni elismerésüket vagy elfogadásukat. 

Téged Isten már elismert és elfogadott, ezért vigyázz, hogy önértékelésedet és önbecsülésedet csakis őrá alapozd. Te meg vagy váltva Krisztus vérén, téged befedezett Krisztus vére, ezért Isten elfogadott Krisztus vére által. Márpedig mivel Krisztus vére drága, ezért te is értékes vagy! 

A Sátán, akinek a neve az, hogy „vádló”, szeretné ezt elfeledtetni veled, és próbálja elérni, hogy csak hibáid és kudarcaid fényében lásd magadat.
Ne hagyd neki! 

Inkább minden reggel, amikor felkelsz, nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Értékes vagyok, mert Jézus drága vérén lettem megváltva!”

Engedd el a múltat!

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni…” (Ézsaiás 43:18–19)

Jerry Lewis humorista mondta, hogy a kedvenc nászajándéka az esküvőjéről készült film – mert amikor a házasságában rosszul mennek a dolgok, csak bevonul a szobájába, lejátssza a filmet visszafelé, és szabad emberként távozik! Nevetünk ezen, de ugyanúgy nem tehetjük meg, hogy visszamenjünk az időben és átírjuk a történteket, mint ahogy nem tudunk összeforrasztani egy széttört tojást. Ha a múltban ragadsz, az mindig a jövőd kárára lesz, de ha tanulsz a múltból, az segíthet a jövődet jobbá formálni. Ha bármikor azon kapod magad, hogy azt mondod: „Ha akkor tudtam volna, amit most tudok”, jusson eszedbe, hogy ha nem növekszel, akkor tíz vagy húsz év múlva is ezt fogod mondani. Lehet, hogy arra gondolsz: „Bárcsak meg tudtam volna bocsátani a páromnak, ahelyett, hogy csak büntettem őt, akkor talán nem ment volna tönkre a házasságunk, hanem nagyszerű kapcsolatot építhettünk volna.” Talán egy abortusz emléke kínoz, és azon tűnődsz, ki lehetett volna a gyermekedből, és milyen örömet hozott volna az életedbe. Talán egy rendes ember vagy, aki valami rosszat tett, és így bekerült a bűnügyi nyilvántartásba, és most azt mondod: „Bárcsak…” Nos, hallgasd meg, mit mond Isten:

1) Jézus nevében megbocsáttattak bűneid (ld. 1János 2:12).

2) „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25)

3) „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43:18–19).
A mai üzenet számodra ez: engedd el a múltat!