Az igazság a házasságról (1)
„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
(János 8:32)
A „tökéletes házasság” elképzelése félrevezető és kiábrándító, emiatt akarunk lelépni, amikor a képzelet összeütközésbe kerül a valósággal. Márpedig ez az összeütközés mindig bekövetkezik. Csak akkor találunk tartós boldogságot a házasságban, ha elfogadjuk az igazságot a gyenge, esendő, frusztráló emberekről – amilyenek mi is vagyunk. Ezért a következő néhány napban vizsgáljuk meg a legelterjedtebb tévhiteket a házassággal kapcsolatban.
A szerelemvírus. Azt képzeljük, hogy ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen vagyunk a megfelelő személlyel, akkor egyszerűen „elkapjuk” a szerelmet, és elindulunk egy életen át tartó boldogságba. A gond csak az, hogy amikor kimerülünk a gyermekeinkről való gondoskodás, a munka és a törlesztőrészletek miatt, a szerelemvírus eltűnik. A mindennapok darálójában, a mosogatnivaló, a pelenkák és a robotmunka között valamit fel kell adni. Így a romantika távozik a színpadról, és a realitás veszi át a helyét. Ám mivel a romantikát összetévesztjük az igazi szeretettel, tévesen azt gondoljuk, hogy a szerelem elköltözött, és nekünk követnünk kell. Valójában azonban a szerelem nem hal meg, amikor a romantika fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki szerelembe esett, kész egymás mellé állni szeretetben az élet kihívásai közepette is, a romantika újból virágzásnak indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. Lehet, hogy a romantikus szerelem hoz össze minket, de az önzetlen szeretet tart együtt. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:4–8)
Az igazság a házasságról (2)
„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)
Tökéletes Úr és Tökéletes Asszony: Sokan, akik kiválóan teljesítenek hivatásukban, kínosan érzik magukat társaságban. Ez segítette elő az internetes társkeresés 21. századi jelenségének gyors elterjedését. Manapság a nyugati világban öt házasságból kettő így kezdődik. Általánosságban szólva a társkereső oldalak kialakítják az emberek profilját koruk, kinézetük, értékrendjük, ízlésük, törekvéseik és érdeklődési körük alapján, és segítenek nekik találkozni. Nos, tudod mit? A válási arány éppen olyan magas az internet segítségével összeismerkedett párok között, mint azoknál, akik hagyományos módon találkoztak. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szerelmet nem lehet megvásárolni, nem árulják a piacon. „Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” Amikor a szappanbuborék kipukkan, három dolog történik:
1) Sírunk, manipulálni próbáljuk a másikat, vagy nyomást igyekszünk gyakorolni rá. Amikor ez nem működik, őt hibáztatjuk, hogy megváltozott, és tönkreteszi az életünket. „Nem az, akinek hittem.” Lehet, hogy nem az, akinek hitted, de az, akivel összeházasodtál, és – néhány kivételtől eltekintve – nem egyedül ő a hibás.
2) Megállapítjuk, hogy Tökéletes Úr vagy Tökéletes Asszony valójában Rossz Úr vagy Rossz Asszony. Ezért elkezdünk keresni valaki mást, aki megfelel, vagy teljesen lemondunk az ellenkező nemről, mert csalárdnak, hűtlennek és csapodárnak tartjuk.
3) Megértjük, hogy a tartós boldogságot csak egyetlen személyben találhatjuk meg: Istenben. Ezért elhatározzuk, hogy ahelyett, hogy a megfelelő személyt keresnénk, mi magunk válunkmegfelelő személlyé – azzá, akinek Isten teremtett, aki nagylelkűen engedi a másiknak, hogy valódi, korlátozott, változékony emberi lény legyen. Így boldogságunkat Istentől várjuk.
Az igazság a házasságról (3)
A kosár. Egy hölgy semmit sem dobott a templomi perselybe. Hazafelé aztán arról panaszkodott, milyen gyenge volt a prédikáció, mire a kisfia megjegyezte: „Ez is bizonyítja, hogy ki milyen mértékkel mér, olyannal kap.” A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél. Vannak, akik azt hiszik, hogy a házasság kosarát úgy kapják, hogy az tele van romantikával és szexuális élvezettel, ráadásul mindez olyan módon tálalva, amilyenhez hozzá vannak szokva. Azt hiszik, hogy egy kifogyhatatlan forrásból mindent kivehetnek, amit csak akarnak, és azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! Aztán egy napon, amikor a kosárba nyúlnak, kiderül, hogy az üres. Döbbenten, csalódottan, haragosan, kétségbeesetten és reménytelenül megállapítják, hogy a társuk cserben hagyta, átverte vagy elhagyta őket. Mi másért lenne üres a kosár? Akkor aztán elindulnak új kosarat keresni. Valójában a te felelősséged, hogy minden nap tegyél a kosárba eleget ahhoz, hogy garantáltan legyen belőle mit kivenni egy jó kapcsolathoz.
Jézus azt mondta: „amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”
Mit szeretnél találni a kosárban, és mennyit? Tegyél bele eleget ahhoz, hogy azt a mennyiséget eredményezze.
J. Allan Petersen mondta:
„A házasságban nincs szerelem, a szerelem az emberekben van, és ők teszik azt bele a házasságba.
A házasságban nincs romantika, azt az embereknek kell beletölteni.
A házaspárnak ki kell alakítania az adakozás, szeretet, szolgálat, dicséret szokását, hogy kosaruk mindig tele legyen.”
forrás: http://www.maiige.hu/-
