„Nyisd ki jól a szemedet, és hallgass meg mindent figyelmesen! Jól figyeld meg mindazt, amit mutatok neked.” (Ezékiel 40:4)
Ha megtanulsz figyelmesen hallgatni arra, aki beszél hozzád, akkor az emberek általában elmondják, kik és mik ők, mielőtt szorosabb kapcsolatba kerülnél velük.
Jobb megelőzni valamit, mint később kezelni! Csakhogy sokszor, amikor valaki elkezd figyelmeztetni gyengeségeire, és elmondja, hogy mire számíthatunk, akkor azt gondoljuk: „á, ez úgysem lehet igaz”, és arra biztatjuk a másikat, hogy mégis kerüljön közelebb hozzánk.
Meg kell tanulnunk a félbeszakítás nélküli meghallgatás felbecsülhetetlen értékű művészetét.
Ezzel sok könnytől, titkos csalódástól és negatív tapasztalattól kíméljük meg magunkat.
Ahelyett, hogy optimizmusunkat és meggyőző stílusunkat alkalmaznánk arra, hogy valakivel elfogadtassuk terveinket és célkitűzéseinket, tudnunk kell, ha valaki nem tud valamivé válni csupán attól, hogy mi azt akarjuk, vagy hisszük, hogy azzá válhat.
Nem mindenki működik egyforma üzemanyaggal.
A te jellemed és érettségi szinted nem pótolja a másik személy hiányosságait.
Ha nem vagy tudatában ennek az alapelvnek, ezek a sokat igénylő kapcsolatok teljesen kimerítenek, évekre elszívják az erődet.
Akár személyes, akár munkahelyi kapcsolatról van szó, ha már a kezdéskor motiváció kell, akkor a fenntartásához még több ösztönzés kell majd.
Másrészt viszont, ha nyitott szemmel jársz, figyelmesen hallgatsz, imádkozol és megvizsgálod a dolgokat, akkor már az elején el tudod dönteni, hogy megéri-e belemenni abba az adott kapcsolatba.
Ha Istent kérdezed, ő ad majd útmutatást, ahogy Igéjében is mondja: „Nyisd ki jól a szemedet, és hallgass meg mindent figyelmesen! Jól figyeld meg mindazt, amit mutatok neked, mert azért kellett idejönnöd, hogy meglásd ezeket a dolgokat.”
