2023. november 30., csütörtök

GYŐZELEM A VESZTESÉG FÁJDALMA FELETT SOROZATA ❤️

30. Nap



Mit tegyünk és mit ne, ha veszteség ér?


Gyász és veszteség életünk bármely szakaszában beköszönthet. 
Éppúgy szomorúsággal tölthet el egy kedves háziállat elpusztulása, mint ha elveszítjük az állásunkat. 
A gyász fájdalma bármilyen veszteséggel együtt járhat, bár hossza és mélysége változó lehet.

Mondhatjuk, hogy a gyász egy traumatikus élményt követő gyógyulási folyamat része. 
Az egyén a gyász különböző szakaszait éli át, általában az alábbiakat:Sokk, döbbenet vagy hitetlenség a veszteség megtörténtét illetően.
A tagadás szakasza, melyben az ember nem hajlandó elfogadni a veszteséget.
Az alku szakasza, amikor az ember megpróbálja a veszteséget oly módon csillapítani, hogy más emberekkel vagy Istennel próbál „üzletelni”.
A bűntudat szakasza, amely leginkább a „Bárcsak ezt és ezt tettem volna…” mondatokkal jellemezhető.
A harag szakaszán is sokan átesnek. Haragjuk a veszteségre, az elvesztett személyre vagy akár Istenre irányul.
A levertség és búskomorság olyan szakasz, amely a gyász megélése során időnként vissza-visszatér. 
A depressziót záró megnyugvás azt mutatja, hogy az ember elfogadta a veszteség tényét, és kész továbblépni.
Az elfogadás és remény pedig azt jelenti, hogy az ember megérti: bár az élet már sohasem lesz olyan, mint korábban, mégis megy tovább; van értelme és találhatunk benne reményt.

Íme a lista, hogy mit tegyünk és mit ne:Hagyj magadnak – vagy annak a személynek, akivel törődsz – lehetőséget, hogy a maga módján gyászoljon! Addig, ameddig szükséges.
Rendszerezd a gyászhoz kötődő problémákat, és először a könnyen orvosolhatóakkal foglalkozz!
Beszélj a veszteségről és bátoríts erre másokat is! Ez különösen sokat segít, ha egy szeretted haláláról van szó.
Támaszkodj családi és baráti kapcsolataidra!
Keress egy támogatócsoportot, ahová csatlakozhatsz!
Alakíts ki módokat, hogy megemlékezz a veszteségről (születésnapok, évfordulók stb.)!
Fordulj Istenhez annak tudatában, hogy ő tudja és megérti, min mész keresztül!
Légy türelmes önmagadhoz és másokhoz is! Továbbra is szeress és remélj!

Ne gondold, hogy van jó vagy rossz módja a gyászolásnak!
Ne hagyd, hogy siettessenek vagy kényszerítsenek arra, hogy továbblépj, vagy felhagyj a bánkódással, amíg erre nem vagy kész. Amikor tovább tudsz lépni, természetesnek fogod érezni.
Ne zárd magadba a fájdalmat, beszélj róla nyíltan a családoddal és barátaiddal!
Ne büntesd magad azzal, hogy mit tehettél volna, vagy mit nem tettél meg!
Ne mondd a fájdalommal küszködőnek, hogy tudod, mit érez!
Ha kényelmetlenül is érzed magad attól, ahogy valaki a fájdalmát kezeli, ne próbáld megváltoztatni az érzéseit!
Ne vedd át a gyászoló személy élete felett az irányítást!
Ne hagyj fel a gyászoló látogatásával!
Ne prédikálj neki!
Ne ajánld fel, hogy bármikor felhívhat vagy átjöhet hozzád, hacsak nem vagy erre valóban felkészülve!
Ne zárd ki magad családi, baráti körödből és a gyülekezetedből! Maradj közel hozzájuk és Istenhez!

**********************************

29. Nap



Mi történik, amikor keresztyének halnak meg?


„…minden vigasztalás Istene.” (2Korinthus 1:3)

A halál nem magánügy azoknak, akik hisznek Krisztusban; azoknak, akik elfogadták mint Megváltójukat, mert biztosítékunk van róla, hogy kiköltözünk a testből, hazaköltözünk az Úrhoz (ld. 2Korinthus 5:8). 
Szélnek eresztettük a félelmet a szomorúsággal és bánattal együtt, mert „ha… meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk” (Róma 6:8).

Mit jelent a halál egy keresztyén embernek? Átlépni egy másik szoba küszöbén, ám ezúttal nincsenek árnyékok, kórházi szagok, nővérek, fájdalom és szomorúság, csak örök egészség. 
Olyan, mint elaludni és egy ragyogó otthonban ébredni. Hátrahagyni kórt, betegséget és fájdalmat. 
Azt mondani: „Később találkozunk!”, amikor elhagysz egy családot azért, hogy találkozz mindazokkal, akik már előtted hazaértek Krisztushoz.

Képesnek lenni megtenni bármit anélkül, hogy kifogynál a szuszból. 
Soha nem kell bocsánatot kérned, sajnálnod vagy megbánnod dolgokat, mert minden szomorúság és könny nem szívesen látott, nemkívánatos, sőt tilos.

Egy találkozás a Megváltóval, akit szerettél és akiben bíztál, aki soha nem fogja kihasználni a bizalmadat, és aki mindig veled lesz. 
Hátrahagyni könnyeket és bánatot, és besétálni egy szobába, ahol a nevetés és vidámság életstílus.

Eljutni az úti célhoz, amiről mindig álmodtál, csak hogy rájöjj: nem álmodtál elég nagy álmokat. 
Olyan, mint fáradtan elaludni, és egy örök életre feltöltődve felébredni. 
Megszabadulni egy testtől, és kicserélni egy másikra, ami sosem hízik el, nem lesz ráncos vagy fáradt, egy testre, amely nem az önbecsüléssel, kinézettel vagy mások véleményével törődik. 
Egy olyan helyen lenni, ahol az emberek nevetnek a halálon, mert meglátták, milyen is valójában: olyan, mint egy sétakocsikázás a győzelmes élethez.

Itt sohasem kell többé félned, mert megjártad „az utat”, láttad „az igazságot”, és most már nálad van „az élet”, amely Krisztusban van.
Ez egy olyan élmény, amiért érdemes meghalni. Sima ügy. Én a világért ki nem hagynám.

David Robinson

******************************

28.Nap   



Isten átvisz rajta


„…minden vigasztalás Istene.”
(2Korinthus 1:3)

Isten a legkellemetlenebb helyzetben is meg tud vigasztalni. 
Olyan helyzetekből is ki tud emelni, amelyekről azt hitted, örökre ott ragadtál. 
Akkor is tud békességet adni neked, amikor épp valamilyen sokk ért. 
Mielőtt életed véget ér, élni és szeretni fogsz, de megtapasztalod a veszteséget is. 
Egyes dolgok elvesztése valójában segíthet abban, hogy értékelni tudd azokat a dolgokat, amikkel még mindig rendelkezel. A kudarc íze teszi édessé a sikert. 
Minden napot úgy élünk, hogy nem tudjuk, mit tartogat a holnap, de tudjuk, hogy Isten tartja kezében a holnapot. 
A holnapod nem a főnököd, a bankárod, a házastársad vagy bárki más kezében van. 
Még csak nem is a te kezedben, hogy manipulálni vagy irányítani tudd. 
Nem, minden holnapod Isten kezében van.

Az, hogy te nem ismered fel az ösvényt, amin haladsz, nem jelenti azt, hogy Isten nem vezet téged. 
Ő azt ígéri: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. 

Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el” (Ézsaiás 42:16). 
Tehát ismerkedj meg Istennel – szükséged lesz Rá! És Ő mindig ott lesz számodra. 
Ott lesz, amikor mindenki és minden cserben hagy téged. Ott lesz melletted a sötét helyeken. 
„Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6) 
Bármilyen hosszú az éjszaka, a reggel mindig eljön, és vele eljön az Istentől való öröm is. 

Visszanézve felismered, hogy az Ő kegyelme védett, gondoskodott rólad, óvott, megnyugtatott, vigasztalt és átvitt mindenen. 
Az idők változnak, de Isten nem. Ő mindig a „minden vigasztalás Istene”, és ma is vigyáz rád.

Imádkozz így:
Azért imádkozom, Uram, hogy jobban megérthessem a jellemedet, megismerhessem a szívedet és azt, aki vagy. Imádkozom, hogy a veled való kapcsolatom túlnőjön kudarcaimon, és hogy a te helyreigazító kezed igazgassa életemet, hogy az összhangban legyen a te akaratoddal. Jézus nevében. Ámen!

*************************************

27. Nap



Gyümölcsöző élet


„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek…”
(Zsidók 12:11)

Egy szerető Isten miért hagyja, hogy megtapasztaljuk a fájdalmat, akár csak kis mértékben is? 
Hogy felhívja a figyelmünket. Hogy változást hozzon. 
Figyelj: „…ő… javunkra teszi ezt” (Zsidók 12:10). Isten szándéka mindig az, hogy szeretettel, bölcsen és kitartóan késztessen a felé az élet és jellem felé, amire vágyunk, de az ő segítsége nélkül sosem tudnánk elérni. 
A Biblia azt mondja: „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza…” (Zsidók 12:11).

Mit akar Isten? Gyümölcsöt. Tudja, hogy rendszeres metszés nélkül a szőlőtőke csupán lehetőségei töredékére képes. Ezért vannak mindannyiunknak saját „metszéstörténetei”.

Isten fegyelmezése általában egy bűn miatti problémával kezdődik, egy olyan viselkedéssel vagy hozzáállással, ami sorvasztja életünket, de amivel még nem néztünk szembe. 
A fegyelmezésnek akkor van vége, amikor a problémának is vége. 
Akkor már nincs szükség rá, hogy a fegyelmezés folytatódjon. 
Rajtunk múlik. Csak addig kell megtapasztalnunk a fájdalmat, amíg ragaszkodunk a bűnünkhöz. 
Jólesik nekünk a fegyelmezés? Nem. 
Az elkötelezett szeretet egy módja a fegyelmezés? Teljes mértékben. 
A sátán szeretne meggyőzni, hogy Atyád azért ilyen kemény veled, mert egy semmirekellő vesztes vagy. Ám ennek épp az ellenkezője igaz. 
Akkor kellene kételkedned jóindulatában, ha soha nem tapasztaltál volna fegyelmezést.

A Biblia azt mondja: „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsidók 12:8). 
Ma lerövidítheted vagy meghosszabbíthatod a fenyítés időszakát az életedben, csak rajtad múlik!

**************************************

26.nap



Gyógyír a gyászra


„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
(Máté 5:4)

Zig Ziglar mondja: „Életem leghosszabb 24 órája akkor következett be, amikor a lányom meghalt. Amikor el kellett rendeznem a temetéssel kapcsolatos tennivalókat, végig kellett hallgatnom egy eladót, akinek folyamatos beszélhetnékje volt, és vagy harmincszor elmondta, hogy ő nem is eladó. 
Kétszer is ki kellett mennem a helyiségből, mert nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.”

„Előző éjszaka – félig álomban, félig ébren – folyton azt képzeltem, hogy a lányom várja, mikor jön érte az apu. Következő reggel tettem egy sétát, és közben végig imádkoztam és sírtam. 
Mikor visszatértem, az Úr így szólt hozzám határozottan: »Jól van a lányod, velem van, és te is jól leszel hamarosan. 
Csak Rám van szükséged, sétálj tovább, beszélj tovább, imádkozz tovább, sírj tovább!«”

Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” 
A gyász segít elfogadni feltörő érzelmeidet, hogy kifejezd és ezzel enyhítsd a fájdalmadat. 
A fájdalom nem tűnik el máról holnapra, a fájdalom nagyságának arányában fog enyhülni. 
Csak a kis veszteségek gyógyulnak be gyorsan.

Bár a gyász és a veszteség olyan élmények, melyeket nem könnyű megemészteni, de nem is kell egyedül szembenéznünk velük. 
„Ne félj… én veled vagyok, és ha folyókon kelsz át, azok nem sodornak el. 
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:1–4).

A nap újra kisüt majd, és visszatér a jókedved – Isten ígéri ezt!

*************************************

25. Nap 



A hit


„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: »Növeld a hitünket!«”
(Lukács 17:5)

S. G. Holland, Új-Zéland egykori miniszterelnöke azt mondta: 
„A hit a gyász minden mérgét hatástalanítja, minden veszteség fullánkjától megszabadít, és minden fájdalom tüzét lecsillapítja; és erre csak a hit képes.”

Henry Nouwen azt mondja, hogy tanítványként a legnagyobb kihívás az, hogy „felismerd, hogy a váratlan események nemcsak zavaró körülmények… hanem Isten eszközei, hogy formálja és felkészítse a szívünket”.

Minél mélyebb a hited Istenben, annál több az esélye, hogy átsegít téged a nehéz időkön.
Abraham Heschel rabbi így fogalmazott: „Az olyan hitet, mellyel Jób rendelkezett, nem lehet megrendíteni, mert a megrendülés eredménye az.”
De csak a Krisztusban való hit adhatja meg nekünk a mennyország biztonságát. 
Mi történik, ha meghalsz? John Maxwell elbeszéli, hogy milyen volt Jane Chapman temetésén részt venni, aki egy jó barátjának a felesége volt. 
Az alkalom során a következő vers került felolvasásra: 
„A tenger partján állok. Feltűnik egy hajó, kitárja fehér vitorláit a reggeli szellőnek, és nekivág a nagy óceánnak. Csodálat tárgya ő, és csak nézem, míg el nem tűnik a határon. 
Valaki mellettem csendesen így szól, »Elment.« De hová? 
Csupán a szemem elől tűnt el, ez minden. Most is akkora, mint amikor utoljára láttam. 
Nagyságának és látványának veszte csak bennem történik meg, nem vele; és abban a pillanatban, amikor mellettem valaki azt mondja, »elment«, mások figyelik jöttét, és örömteli hangon hirdetik, »Jön már!«”

****************************************

24. Nap



A fásultság körforgása


„...biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.”
(1Sámuel 30:8)

Miután mindent elveszített Ciklágban, Dávid mondhatta volna: 
„Azt hiszem, inkább itt maradok ebben a barlangban életem végéig, és hagyom, hogy Saul legyen a király.” 
Ehelyett megkérdezte Istent, hogy mit tegyen, és Isten azt mondta: „Vedd őket üldözőbe! 
Utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat” (1Sámuel 30:8 SZIT). 
Amikor Dávid eszerint cselekedett, mindent visszakapott, amit elveszített, és helyreállt uralma.

A tettrekészségben erő van! Egyetlen lépés előre elég ahhoz, hogy elvegye a kudarc romboló erejét. 
A kudarc azért tud megbénítani, mert nem szánunk időt arra, hogy megértsük, miért is vallottunk kudarcot, és nem teszünk semmit azért, hogy változtassunk ezen. 
Inkább valami külső erőre vagy kívülálló személyre várunk, hogy megmentsen minket, miközben Isten egész idő alatt cselekvésre hív. Ha attól félsz, hogy kudarcot vallasz, akkor a legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit. 
A balsiker óriási ösztönzőerő lehet, különösen amikor olyan változtatásra késztet, amely a megértés új szintjére juttat.

David Burns pszichológus a következőket írja arról, amit ő „a fásultság körforgásának” nevez:
 „Amikor kihívással nézek szembe, és semmit sem teszek, ez olyan eltorzult gondolkodáshoz vezet, mint hogy tehetetlen, reménytelen és változásra képtelen vagyok. 
Ezek pedig kártékony érzésekhez vezetnek; erőtlenség és motivációvesztés, sérült önbecsülés és levertség érzése. Végül saját magunknak ártunk a halogatással, kikerüléssel és meneküléssel. 
Ezek a negatív érzelmek egymást erősítik, és az egész körforgás örvényként vezet lefelé.”
Ha cselekszel és győzöl, az csodálatos. Ha cselekszel, de elbuksz, az fájdalmas ugyan, de nem kudarc. Az igazi kudarc az, amikor egyáltalán nem cselekszel!

*********************************

23.nap




Mindenki megjárja a barlangot


„Dávid… az Adullám-barlangba menekült.” (1Sámuel 22:1)

Daniel Goleman pszichológus azt mondja, hogy ami mindenekfelett megkülönbözteti az átlagtól a különböző területek kiválóságait, az a „lelkesedésük és kitartásuk, amivel az akadályokkal és kudarcokkal szembenéznek”. 
Az, hogy hogyan kezeled a kudarcaidat, sokkal fontosabb, mint az IQ-hányadosod, a külsőd, a vonzerőd vagy a pénzed.

Miért van az, hogy a kudarc egyeseket megerősít, másokat pedig lebénít? 
Egy ideig Dávid nem tudott veszíteni; amihez csak hozzáért, az arannyá változott. 
Sámuel őt kente fel következő királynak, legyőzte Góliátot,
 Saul harcosává és udvari zenészévé fogadta, a hadsereg rajongott érte, és dalokat írtak róla. 
Aztán mindent elveszített. Munkájában és házasságában is kudarcot vallott, idős mentora, Sámuel meghalt, legjobb barátja, Jónátán nem tudott rajta segíteni, és Saul katonái annyira üldözték, hogy egy barlangban kellett meghúznia magát.

Előbb vagy utóbb mindenki eljut a barlangba. 
Oda jutsz te is, amikor minden földi segítséged elfogy, amikor a főnöködtől megkapod a leszámolási papírokat, amikor nyakig ülsz az adósságban, amikor álmaid darabokra törnek, amikor elveszítesz valakit, aki közel állt a szívedhez, vagy amikor hanyatlik az egészséged. 
A legnehezebb része az egésznek az, amikor azt gondolod: „Isten megfeledkezett rólam. 
Sosem fogok kijutni. Itt fogok meghalni.”

A barlang az, ahol olyan dolgokat tanulsz meg önmagadról, amiket sehol máshol nem tudnál. Ugyanakkor Isten is itt tudja legjobban végezni téged formáló és alakító munkáját, mert ilyenkor tűnik el minden más támaszod. Most csak Isten van jelen számodra, és rájössz, hogy ő elég. 
Itt mutatkoznak meg legnagyobb hiányosságaid, és jelzik, hogy kiestél a játékból, de Isten elküldi erejét, hogy gyengeségeiden át ő munkálkodjon. Isten hozott a barlangban!

Imádkozz így:
Uram, kérlek, hogy amikor életem bizonyos részei elveszni látszanak, te alakíts és formálj engem a jövőm érdekében! Kérlek, adj az életemnek új értelmet! 
Segíts megismerni önmagamat ebben az időszakban, hogy a végén olyanná legyek, aki hűségesebben jár veled! Ámen!

************************

22.nap


Légy Krisztushoz hasonló, és maradj kapcsolatban!


„Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.”
(Példabeszédek 27:10)

Néhány évvel ezelőtt egy télen, Svédországban egy 84 éves nő két hónapig ült az erkélyén, mire a szomszédok rájöttek, hogy meghalt. 
Feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben, amikor látták, hogy éjjel-nappal ott ül kint a hidegben. Az egyik szomszéd azt mondta: „Szörnyen érzem magam. 
Remélem, ez elgondolkodtat minket, és jobban odafigyelünk majd egymásra.”

Életének egyik legsötétebb időszakában Dávid azt írta: „Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. 
Hozzád kiáltok, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén” (Zsoltárok 142:5–6).

Dr. Philip Zombardo a következőt írja a Psychology Today című szakfolyóiratban:
 „Nem ismerek hatékonyabb gyilkost a magánynál. 
Ez a depresszió és az öngyilkosság központi tényezője. 
Ez az ördög stratégiája arra, hogy elszigeteljen minket egymástól, olyan indokok mögé bújva, mint a sürgető határidők, a munkahelyi elvárások vagy a gazdasági bizonytalanság okozta aggodalmak.”

Jézus meghallotta azt a sírást is, amit senki más. 
Észrevett embereket, akikre senki másnak nem jutott ideje. 
Amikor a tanítványok megpróbálták elhallgattatni a vak Bartimeust, ő leállította őket, és visszaadta a férfi szeme világát. 
Napokig gyalogolt, hogy találkozzon egy szenvedő nővel, akinek a szíve olyan üres volt, mint a vödre (ld. János 4). 
Ő a Jó Pásztor, aki otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett. Szeretnél jobban hasonlítani rá?
Figyelj oda az emberekre, törődj velük, hogy Jézus rajtad keresztül szerethessen egy meggyötört világot!

*****************************

21.nap



A kisebbtől a nagyobbig


„…a búzaszem… ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 12:24)

Mit mondasz azoknak, akik csodára várnak, de nem kapják meg? 
Vagy amikor életed hirtelen falba ütközik? 
Vagy amikor porig ég az üzleted, és a biztosításod nem fedezi a kárt? 
Vagy, ha a házastársadnak viszonya lesz valakivel? 
Az örökké tartó házasság reményei porba hulltak. 
Porrá és hamuvá lett minden, amit el kellett veszítened, hogy elnyerd azt, amit Isten neked szán. 
Ez a halál helye, de ugyanakkor a születésé is. És mindkettő fájdalmas.

Ahhoz, hogy bármiben a következő lépcsőfokra juss, talán fel kell áldoznod valamit, amit most birtokolsz. Jézus azt tanította, hogy az életünkben bizonyos dolgoknak meg kell halniuk, hogy újjászülethessenek egy magasabb szinten. Veled is ez történik most? 
Amikor a baj bekövetkezik, gyakran Isten becsületességét kérdőjelezzük meg. 
Igen, Istennek megingathatatlannak kell lennie, kitartania terve mellett, minden tétovázásunk és panaszkodásunk ellenére. Az igazság az, hogy csak visszatekintve jövünk rá: amin keresztülmentünk, az Istenbe vetett bizalmunk éretté válásához kellett. 
Ilyenkor nő gyenge hitünk elképzelhetetlen magasságokba. 
A fájdalmon túljutva kapja meg hitünk a diplomát, és ettől kezdve már senki és semmi nem tudja megfélemlíteni. Gondolkodj el ezen!

Imádkozz így:
Uram, bízom benned a viharban is. Ma megnyitom a kezemet, és hagyom, hogy elvedd tőlem, amit jónak látsz, és nekem add azokat a dolgokat, amiket rám akarsz bízni. 
Hadd szóljam a te szavaidat, hadd legyenek cselekedeteim olyanok, mintha te cselekednél! Ámen!

************************************

20.nap



Bárcsak biztosan tudhatnám!


„Elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”
(1Thesszalonika 4:17)

Próbálsz hozzászokni, hogy üres melletted az ágy, vagy hogy egy főre készítesz vacsorát? 
A halál karanténba zárt a bánatoddal, és azon tűnődsz, hol van Isten? 
Azon töprengsz, bárcsak biztosan tudhatnád, hogy a szeretted jól van? 
Figyelj: „Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat… maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:15–17).

Azt kérded, miért lehetsz ebben biztos? 
Azért, mert a kereszten Jézus megmérkőzött a Sátánnal, és legyőzte őt. 
Belefáradt, hogy megfélemlítve lásson minket, bement hát a halál sötét alagútjába, és azt a mennybe vezető, kivilágított aluljáróvá változtatta. 
Győztesen jött ki és kihirdette: „Halál, hol a te diadalod?” (1Korinthus 15:55).

Dan Richardson búcsúztatásán a következő szavakat intézték az egybegyűltekhez:
 „A rák sem képes mindenre. 
Nem tudja megbénítani a szeretetet, elpusztítani a hitet, felemészteni a békét, lerombolni az önbizalmat, megölni a barátságot, kizárni az emlékeket, elhallgattatni a bátorságot, elfoglalni a lelket, rövidíteni az örök életet, vagy kisebbíteni a feltámadás hatalmát.”
Légy bátor, Isten egy hatalmas családi találkozót tervez!

Imádkozz így:
Istenem, segíts ma meglátnom, ahogy munkálkodsz az életemben, és add, hogy a szívem tele legyen hálaadással, mert te soha nem hagysz el, hanem törődsz velem, és elküldöd hozzám hírnökeidet! Ámen!

****************************

19.nap



Ő kárpótolni tud


„Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.”
(Zsoltárok 27:10)

A halál vagy egy válás elragadta tőled szülődet? Még mindig az elveszett ölelések és csalódott születésnapok miatt bánkódsz? 
Az ilyen veszteségek ahhoz vezethetnek, hogy egy életen át keresed önmagad. 
Ha úgy nősz fel, hogy folyton a veszekedéseket hallgatod, és sosem látsz szeretetet, könnyen azt gondolhatod, hogy ez a normális, és később benned is felmerül majd a kérdés:
 „Hogyan viselkedjek szülőként? Miért érzem magam még mindig elveszett gyermeknek?” 
Dávid azt mondta: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem”
 (Zsoltárok 27:10).

Milyen csodálatos! Isten meg tud tartani és begyógyíthatja sebeidet. 
Amikor fájdalmak gyötörnek, ő leültet a kanapéjára, és a te „Csodálatos Tanácsosod” lesz (Ézsaiás 9:6). 
Amikor árvának érzed magad, a te „Örökkévaló Atyád” tud lenni, aki nem hagyja el gyermekeit, bármi is történjen. Vele mindig biztonságban és védve vagy, mert ezt teszik a szerető apák. 
A gyermeke vagy, ami azt jelenti: ha valami fontos neked, az számára is fontos. 
Sőt, olyan embereket is képes az életedbe küldeni, akik azzá az apává, anyává, testvérré (bárkivé) lehetnek, aki addig hiányzott. 
Isten családot ad a magányosoknak (ld. Zsoltárok 68:6).
Ne a veszteségeidre koncentrálj, mert nem fogod észrevenni az ő munkáját, vagy azokat, akiket neked küld, hogy jobbá tegye az életedet.

********************

18.


Jézus a halál helyszínén


„Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.” (János 11:11)

Mit mondasz azoknak, akiknek a halál miatt összetört a szíve, akik tele vannak haraggal és kérdésekkel? Mondd el nekik Lázár történetét, akit Jézus feltámasztott a halottak közül! 
Mondd el nekik, hogy:Jézus megengedi, hogy kérdéseket tegyünk fel. 
Márta tulajdonképpen azt kérdezte: „Uram, hol voltál, amikor szükségünk volt rád?” 
Megharagudott rá Jézus? Nem. 
Ilyen pillanatokban olyan dolgokat tudhatunk meg magunkról, amikről korábban fogalmunk se volt. Bánatunkban rájövünk: „…nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. 
Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22–23).

Jézus megmutatja, hogyan gyászoljunk. Jézus sírt. 
Nem azért, mert gyenge volt, hanem mert példát mutatott. Ha visszafojtod az érzéseidet, akkor élve temeted el őket, és majd fel fognak támadni, hogy fájdalmat okozzanak. 
A felépüléshez hozzátartozik a) mélyen átérezni; b) őszintén kezelni; c) utat adni a gyógyulásnak. Menekülsz a fájdalom elől? Próbálod gyorsan felcserélni valami más érzéssel? 
Nem ez Isten útja. Ő azt mondja: „…sírni és jajgatni fogtok… de szomorúságotok örömre fordul…” (János 16:20).

Jézus reményt ad nekünk. Figyelj: „Lázár… elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem”. 
Tudod, milyen érzés egy kiadós alvás után ébredni? Nos, ha megszorzod ezt az érzést végtelennel, még akkor sem érsz a közelébe. 
Az itteni „Jó éjszakát!” ott azt jelenti: „Jó reggelt!” 
Jézus azt mondta: „…meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók…” (Lukács 20:36). Hűha! 
A „feltámasztási vállalkozó” minden temetkezési vállalkozót kivon a forgalomból. 
Hát nem csodálatos?

Imádkozz így:
Köszönöm, Uram, hogy nem ítéled el, ha feldúlt vagyok vagy kimutatom érzéseimet, hiszen ezeket te teremtetted belém. Köszönöm, hogy gyászomban is ott vagy mellettem, sőt végigjárod velem. Köszönöm, hogy imádságban kifejezhetem neked, hogyan érzek, és te sosem ítélsz el emiatt. Ámen!

*********************************************

17.nap



Semmi sem történik „csak úgy”!

„…beteljesednek… az Úr szándékai” (Jeremiás 51:29)

Még fájdalmaid, magányod és csalódottságod közben is Isten védőőrizetében vagy.
Vele semmi sem „csak úgy magától” történik.
A „véletlen” az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni.

Nézd meg Jónást: Isten Ninivébe küldte, de ő inkább egy ellenkező irányba tartó hajóra szállt.
Ezután „csak úgy” kitört a vihar. Kidobták a fedélzetről, egy nagy hal elnyelte, három napra rá kiköpte, és partot érve az első dolog, amit hallott, az volt: „Menj Ninivébe!”
Választhatsz a könnyebb és a nehezebb út között, a döntés a tiéd.
Egyvalami biztos: Isten tervei beteljesednek.

Egy kislány szaladt, hogy időben odaérjen a vasárnapi iskolába, és közben imádkozott:
„Uram, ne hagyd, hogy elkéssek!” Hirtelen megbotlott, elesett és összepiszkolta a ruháját.
Miközben feltápászkodott és leporolta magát, így szólt: „Uram, tudod, hogy nem akarok elkésni, nem kell lökdösnöd!”

Néha Isten meglök minket, hogy a) kibillenjünk a megszokott kerékvágásból, vagy
b) le tudjuk küzdeni a félelmeinket. Azért teszi, mert ő a főnök.
Ő „kezébe vesz, megtör és meggyógyít” azért, hogy véghezvigyük akaratát.
A Sátán még soha, egyetlen egyszer sem tudta meghiúsítani Isten tervét.
Betegség, szegénység, elhagyatottság, árulás vagy rossz bánásmód… semmi sem történik „csak úgy”.
A színfalak mögött mindent Isten irányít.
A Róma 8:28 azt mondja nekünk: „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…
[Isten] elhatározása szerint” – beleértve azokat a dolgokat is, amiken épp most mész keresztül.

Imádkozz így:
Uram, hadd tudjak mindenért hálát adni! Segíts megértenem, hogy minden, amin ma keresztülmegyek, javamra válhat, vagy évek múlva segíthet valaki másnak!
Segíts, hogy növekedjek a kegyelemben, amíg túljutok ezen, és adj hozzá hálás szívet!
Köszönöm neked, Uram, a levegőt, amit belélegzek, és hálát adok a legapróbb dolgokért is, melyek körülvesznek. Ámen!

************************

16.nap



A búcsúzás ajándéka

„Orpá megcsókolta az anyósát… visszatért népéhez…” (Ruth 1:14–15)

Lesznek emberek, akik elhagynak. Ha megteszik, hagyd őket elmenni!
Ne próbáld őket rábeszélni a maradásra! A sorsod ritkán kötődik azokhoz, akik továbbállnak.
A Biblia azt mondja: „Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók…” (1János 2:19).
Ha valaki már nem tartozik az életedhez, akkor egy vödörnyi ragasztó sem fogja maradásra bírni.

Orpá távozása nem azt jelentette, hogy rossz ember volt, csak annyit, hogy az ő szerepe a történetben véget ért. Te is ismerd fel, ha valakinek a szerepe véget ért az életedben, különben holtakat próbálsz feléleszteni. Dávid kisgyermeke életéért könyörgött Istennek.
„Böjtöt tartott… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16–17).
De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már semmit sem tud tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20).

Vedd észre, ha valami véget ér! Ha Isten neked szánja, oda is fogja adni.
Ha mindent megtettél, hogy működjön a dolog, de mégsem úgy alakult, akkor fogadd el az Ő akaratát! Soha ne könyörögj valakinek, hogy akarata ellenére maradjon!
A távozása nem a véletlen műve, ezt nevezi a Biblia így: „a búcsúzás ajándéka”.
Azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat számodra (és lehet, hogy számukra is), bízz hát benne, hogy valóra váltja!

Imádkozz így:
Uram, segíts felismernem a nekem való utat és irányt, amikor körülöttem minden rossza fordul!
Atyám, imádkozom, hogy ne legyek akadály a körülöttem lévő emberek életében.
Imádkozom, hogy áldj meg, és hadd legyek áldás mások életében. Jézus nevében. Ámen!

************************

15.rész 



A búcsúzás ajándéka


„Orpá megcsókolta az anyósát… visszatért népéhez…” (Ruth 1:14–15)

Lesznek emberek, akik elhagynak. Ha megteszik, hagyd őket elmenni!
 Ne próbáld őket rábeszélni a maradásra! 
A sorsod ritkán kötődik azokhoz, akik továbbállnak. 
A Biblia azt mondja: „Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók…” (1János 2:19). 
Ha valaki már nem tartozik az életedhez, akkor egy vödörnyi ragasztó sem fogja maradásra bírni.

Orpá távozása nem azt jelentette, hogy rossz ember volt, csak annyit, hogy az ő szerepe a történetben véget ért. Te is ismerd fel, ha valakinek a szerepe véget ért az életedben, különben holtakat próbálsz feléleszteni. 
Dávid kisgyermeke életéért könyörgött Istennek. „Böjtöt tartott… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16–17). 
De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már semmit sem tud tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20).

Vedd észre, ha valami véget ér! Ha Isten neked szánja, oda is fogja adni. 
Ha mindent megtettél, hogy működjön a dolog, de mégsem úgy alakult, akkor fogadd el az Ő akaratát! Soha ne könyörögj valakinek, hogy akarata ellenére maradjon! 
A távozása nem a véletlen műve, ezt nevezi a Biblia így: „a búcsúzás ajándéka”. 
Azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat számodra (és lehet, hogy számukra is), bízz hát benne, hogy valóra váltja!

Imádkozz így:

Uram, segíts felismernem a nekem való utat és irányt, amikor körülöttem minden rossza fordul! Atyám, imádkozom, hogy ne legyek akadály a körülöttem lévő emberek életében. Imádkozom, hogy áldj meg, és hadd legyek áldás mások életében. Jézus nevében. Ámen!


**********************************

14. Nap



Mikor az idő ellened dolgozik


💞Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban!” (Ruth 4:15)

Mit tehetsz akkor, amikor már megvan a bölcsességed az újrakezdéshez, de időd már nincs rá?
Úgy tűnik, hogy a lehetőségek ajtaja bezárult.
A vágy még él benned, de amikor belenézel a tükörbe, a ráncok és a szemed alatti táskák jelzik, hogy az idő ellened dolgozik. 
Figyeld csak, mit mond Naomi: „…menjetek, mert én már öreg vagyok…” (Ruth 1:12).

Ezzel azt mondta: „Ne maradjatok velem várakozva! Az én életemnek már vége!”
Amikor úgy érzed, lejárt az időd, megkeseredsz és eltaszítod magadtól az embereket.
Különösen akkor, ha olyasmit kérnek tőled, amit már nem tudsz megadni nekik.

Jó hírem van! Amikor azt gondolod, Isten már elfeledkezett rólad és „lejárt a szavatosságod”,
ő új küldetést bízhat rád. Bizony, hogy megteheti! Ő a második esélyek Istene.
Neki sosem vagy túl öreg!

Figyeld csak: „Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett… és fiút szült.
Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül… Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban…
Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta” (Ruth 4:13–16).

A természet törvényei szerint lehetetlen volt, hogy Naomi gyermeket szüljön.
De amikor Isten adni akar neked valamit – még akkor is, ha az minden törvényszerűségnek ellentmond –, meg fogja adni. Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja.
Olyan dolgokra képes, amiket még soha nem láttál, és fel sem fognád emberi ésszel.
Bízz hát benne!

***************************


13.Nap



Társak a bajban


„Az asszony ott maradt két fia és férje nélkül… menyeivel…” (Ruth 1:5–6)

Mikor férjeik meghaltak, Naomi, Ruth és Orpá társakká váltak a bajban.
Ha te magad nem élted át, nem tudsz azonosulni a fájdalommal.
Ez olyan szövetség, amely felülemelkedik koron, etnikai hovatartozáson, családi háttéren és rangon, a legfurcsább embereket hozza össze.
Amikor fájdalom ér, ne olyanoktól várj megerősítést, akik még nem voltak ilyen helyzetben.
Nem kaphatod meg tőlük, ami nekik sincs.
Gyakran a legtöbb, amit adhatnak, az a sekélyes optimizmus, ami hamar bosszantóvá válik.

Amíg nem tudod megérteni a fájdalmadat, és nem látod meg benne a jót, addig áldozatnak fogod érezni magad. Ám amint meglátod Isten kegyelmét működni, és megérted, hogy mi a célja az egésszel, tovább tudsz lépni egy házasságba, még egy gyermek vállalásába, egy új munkahelyre, egy új álom felé, egy új életbe.

Spurgeon azt írja: „Mint a veteránok, akik háborús történeteikkel és régi sebhelyeikkel dicsekszenek egymásnak – amikor megérkezünk mennyei hazánkba, mi Isten hűségéről fogunk tanúskodni, amellyel átvitt minket harcainkon.
Nem szeretném, ha úgy mutogatnának rám, hogy én vagyok ott az egyetlen, akinek soha nem kellett szomorúságot átélnie, nem akarom kívülállónak érezni magam azon szent közösségben.
Ezért hát vedd ki a részed a csatából, mert hamarosan elnyerjük a koronát.”

Amikor úgy érzed, mintha elszabadult volna a pokol az életedben, emlékezz rá, hogy a Sátán nem ragadta ki a kormánykereket Isten kezéből! Nem, mert Isten már mindent eltervezett.
A győzelem a küzdelmekből születik. Ne csüggedj!
Isten gyakran többet ér el fájdalmaink, mint sikereink által.
Fogd meg hát változhatatlan biztonságot adó kezét!

Imádkozz így:
Köszönöm, Uram, az embereket, akik mellettem voltak fájdalmam idején.
Bár továbbra is vívom harcaimat, de nem adom fel.
Hadd poroljak le néhányat régi álmaim közül, és küzdjek eltökélten magvalósulásukért, mert minden lehetséges annak, aki hisz.
Jézus nevében. Ámen!

*****************************

12.nap


Indulj el mások felé!


„Egy testté kereszteltettünk… ” (1Korinthus 12:13)

Könnyen előfordul, hogy elesünk az út szélén, ilyenkor elgázolhatnak anélkül, hogy bárki is észrevenné. Talán azért félsz segítséget kérni, mert attól tartasz, megkérdőjelezhetik az Istennel való jó kapcsolatodat. Ne akarj így élni!

Ha nem keresel kapcsolatot krisztusi testvéreiddel, akkorsebezhetőbb vagy a támadásokkal szemben; elzárod magad a szükséges ellátmány utánpótlásától.

Pál azt mondja: „…mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1Korinthus 12:13).

Háború idején az ellenség gyakran hosszú időre „a lyukba” zárta a foglyokat.
Fizikai bántalmazás nélkül is megtörte őket a sötétség és a magány.

Néha talán a gyülekezetet is egy sötét, elszigetelt helynek látod; különösen amikor fájdalmaid közepette azt érzed, nem tudsz segítségért nyúlni.
Úgy tűnik, a gyülekezet tele van korunk legkiválóbb színészeivel és színésznőivel; ha Hollywoodnak utánpótlásra lenne szüksége, itt bőven találnának!
Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni.” Miért?
Mert természetünknél fogva társasági lények vagyunk, szükségünk van a hovatartozás érzésére.
Ez nemcsak a házasságra és a családra igaz, hanem más, közeli kapcsolatokra is.

Szükségünk van emberekre, akikkel beszélhetünk, nevethetünk, akikkel hatással lehetünk egymásra.
Ha ez nem valósul meg, akkor nem erősödünk meg az elfogadás által, mások pedig nem kaphatnak áldást, miközben adnak.

Mindemellett tartsd észben:senkit ne tarts olyan nagyra, hogy a barátságból bálványimádás legyen;
soha ne áldozz mások véleményének oltárán azért, hogy elnyerd jóindulatukat;
soha ne hagyd, hogy megfélemlítsenek és más emberré válj, mint akinek Isten teremtett.

Mindezeket tudva nyújtsd ki a kezedet, mert a segítség, amire szükséged van, ma is elérhető.

***********************************

11.nap




Amikor az ártatlanok vesznek el


„…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9)

Isten nem bünteti az ártatlanokat a vétkesek bűneiért.
Figyeld csak: „A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt…” (Ezékiel 18:20).

Leonard Pitts azt mondja: „Válság idején Istennek több szóvivője van, mint az Avonnak.
Néhányan azt állítják, hogy úgy ismerik gondolatait, mintha olvasták volna a naplóját.
Rájössz majd, hogy ezek az emberek saját »képükre és hasonlatosságukra« formálták Istent.
Saját elfogultságuk és elképzeléseik szerint értelmezik őt; saját politikai nézeteiket, saját motivációjukat, gyűlöletüket, sőt saját terveiket, saját időbeosztásukat tulajdonítják neki.”
Isten jelleme sosem változik!
A Sínai-hegyen így mutatkozott be: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten!
Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Mózes 34:6).
Ha eddig bármi más módon gondoltál rá, változtasd meg a gondolkodásmódodat!

Jeremiás azt írja: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21–23).

Amikor az oklahomai bombarobbantás áldozatainak családtagjai azt kérdezték Billy Grahamtől:
„Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen?” – ő alázatosan annyit válaszolt: „Nem tudom.”
Pál azt mondja: „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9).
Ne tegyünk úgy, mintha nagyobb lenne a tudásunk, mint valójában! Isten bizonyos dolgokra a „majd később megmagyarázom” bélyegzőt nyomja.
Egy dologban lehetsz biztos: Isten elég bölcs ahhoz, hogy ne hibázzon, és túl jó ahhoz, hogy bármi rosszat tegyen. Bízz benne, kiérdemelte!

Imádkozz így:
Uram, a „Miért történt?” kérdéssel fordulok hozzád. Tudom, hogy egy napon majd látni fogom a teljes képet, addig megőrzöm ezt a kérdést. Segíts, hogy ne elveszett barátságok pillanataiban éljek, segíts megerősítenem a mostani barátságokat, és segíts, hogy előre tudjak tekinteni, és barátokra tudjak találni olyan emberekben, akiket ma még nem ismerek! Ámen!

******************************************

10.nap


Hogyan juthatunk a mennybe?

„Sok ember lesz a mennyben?” Igen, a világ összes országából tömegek lesznek ott.
„Meg fogjuk érteni egymást?” Persze, mind egy közös nyelvet beszélünk majd, pontosan úgy, mint Bábel tornyának építése előtt. „Hogyha tényleg hatalmas tömeg lesz ott, akkor nem fogom egy kissé elveszettnek és magányosnak érezni magam?” Nem.
Te ugyanaz leszel a mennyben, mint aki a Földön is vagy: páratlanul önmagad és egyedülállóan az Övé. Isten mindannyiunkat nevünkön szólít majd.
Mózes még mindig Mózes lesz, én továbbra is én, te pedig továbbra is te leszel.

„Szégyellem beismerni, de egy kicsit félek. Szeretem ezt a földi életet, hogyan tudnék hozzászokni valami annyira máshoz?” Ez a világ olyan, mint az anyaméh.
A magzat szűk helyen van édesanyja méhében, a mi földi életünk is korlátozott lehetőségek közötti élet. Talán a baba is fél egy kicsit a születéstől.
„Akkor a halál…?” Eltaláltad, út a földi életből a mennyei lét új világába.
Egy alagúton fogunk keresztülmenni, talán rövid küzdelemre is számíthatunk, csakúgy, mint amikor megszülettünk, de az alagút végén a mennyország van.
Gondold el, hogy megragadsz egy kezet, és kiderül, hogy Isten kezét fogtad meg!
Hogy egy mélyet lélegzel, és mennyei levegő áramlik beléd!
Friss erőt érzel, és rájössz, hogy ez a halhatatlanság.
A viharból és fergetegből eddig ismeretlen nyugalomba kerülsz.
Felébredsz, és rájössz, hogy otthon vagy. „Volt valaha olyan, aki véletlenül került oda?”
Nem, bejutni csak előzetes egyeztetés után lehet. Te megbeszélted már Istennel?

„Hogy fogom felismerni szeretteimet földi testük nélkül?”
Ugyanúgy, ahogy a tanítványok is felismerték Mózest és Illést, annak ellenére, hogy azok több száz évvel korábban meghaltak (ld. Márk 9:4).
A mennyben ugyanúgy Isten gyermeke leszel, mint most a földön, csupán a földi tested nélkül.
Az várni fog az Úr második eljöveteléig, amikor is „…mindnyájan el fogunk változni…”
(1Korinthus 15:51).

„Továbbra is fogunk tanulni és növekedni?” Mindenképpen! Az atom felépítésének ismerete gyerekjáték lesz ahhoz képest, amit ott megtanulsz majd.
Képzeld el, milyen lehet Isten szemszögéből tanulmányozni a történelmet! Vagy utazni nem a fény, hanem a gondolat sebességével! „Lesz időnk kikapcsolódásra és pihenésre?”
Természetesen, a mennyország a pihenés helye. Kertészkedhetsz anélkül, hogy beleizzadnál, sőt szárazsággal vagy gyomokkal sem kell küzdened. Írhatsz verset vagy szerezhetsz zeneműveket. Faraghatsz szobrot vagy festhetsz tájképeket. „Isten dicsőségére?”
Igen, a mennyben minden őt dicsőíti.

„Kell-e majd bármi miatt is aggódni?” Nem. Nem lesznek fegyverek, bombák, nem lesz bűnözés, részegség, erőszak, lopás vagy háború. Az ajtókon nem lesz zár.
Semmi sem lesz ott abból, ami a földi életben félelmetes. „…halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).
„Hogyan juthatunk a mennybe?” Nem véletlenül, hanem egy döntés alapján: elfogadva Krisztust Urunknak és Megváltónknak. Te megtetted már ezt?

Imádkozz így:
Uram, vágyódom arra a napra, amikor nem lesz több feszültség, teher és aggodalom.
Ám tudom azt is, hogy már most is élhetem az életemet úgy, hogy szabad vagyok minden bánatomtól és fájdalmamtól.
A mai napot választom a veled való találkozásra, amikor csak Te és én vagyunk, és semmi sem zavar vagy választ el minket. Köszönöm neked. Ámen!
*************************

9.nap



Milyen lehet a mennyország?

„Az én Atyám házában sok hajlék van…”
 (János 14:2)

2001. szeptember 11-én egy anya azt mondta négyéves fiának, hogy a fiú édesapja, egy New York-i rendőr, nem fog este hazajönni, mert felköltözött a mennyországba.
„Fel tudjuk hívni telefonon?” – kérdezte a gyermek. „Nem, de egy napon majd találkozunk vele” – válaszolt az édesanyja.
Egy kis szünet után a gyermek felnézett és megkérdezte: „Anya, milyen az a mennyország?” Rengetegen teszik fel ezt a kérdést. Ki tud rá választ adni? Jézus!
Hallgasd: „Az én Atyám házában sok hajlék van… elmegyek helyet készíteni a számotokra” (János 14:2). „Milyen a mennyország?”
Olyan, mint beköltözni mennyei Atyád házába, melyet külön neked készítettek elő.
Nem kell felújítani, nincsenek befejezetlen részek, nem ér csalódás a beköltözés napján.

„Mit fogunk ott csinálni?” Szolgáljuk Istent éjjel és nappal (ld. Jelenések 7:15).
„Miféle szolgálat ez?” Angyalokat irányítani, egész városokért felelni.
„Felismerjük majd a szeretteinket? A mennyben talán kevesebb lenne az ismeretünk, mint itt a földön? „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” (1Korinthus 13:12)

„A gyermekeink fiatalok, a szüleink pedig idősek maradnak?”
Nem. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá…” (1János 3:2) Jézushoz, aki 33 évesen távozott a Földről.

„És mi a helyzet a mozgásukban korlátozottakkal?”
Hallgasd csak: „...a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk… mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására” (Róma 8:18,23).
Joni Eareckson Tada azt mondja: „Halálom után eljön a nagy nap, amikor én, akinek minden végtagja béna, táncolni fogok!” A mennyország csodálatos lesz!

*************************

8.nap



Isten szerint még nincs vége a történetednek!

„Adott nekem Isten más utódot…” (1Mózes 4:25)

A Sátán célja az volt, hogy Ádámot még első fia születése előtt megfertőzze, így mindannyiunkat megfertőzhet. Majdnem sikerült is neki. Kain, az elsőszülött, meggyilkolta testvérét, Ábelt. 
Ám Isten még nem fejezte be a tervét Ádámmal. 
Figyelj: „Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: 
Adott nekem Isten más utódot, Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain” (1Mózes 4:25). 
Milyen csodálatos! 

Mindenért, akit és amit szerettél és elvesztettél, Isten ad más utódot. 
Mindenért, ami meghalt vagy amit elvettek tőled, Isten ad más utódot. 
Az utód a jövőd, Isten új jövőt tartogat számodra. Új csodát készített neked. Ahol most vagy, nem az, ahová tartasz.

Az ördög tudta, hogy Istennek terve van veled, ezért küzdött annyira, hogy eltöröljön a Föld színéről. Nem akarta, hogy megérd, amit Isten szánt neked. De kudarcot vallott, igaz? 
Az a tény, hogy most is itt vagy, azt üzeni, hogy Istennek még van terve veled.
Kezdj el előretekinteni; hamarosan eljön a nap az Úr naptárában, amire a te neved van írva. 
„Adott nekem Isten más utódot...” 
Valami jó van a láthatáron túl; valami jó vár életedre, házasságodra, családodra, karrieredre, szolgálatodra. 
Ha még nem a halálos ágyadon fekszel, akkor Istennek kijelölt feladata van számodra, melyet be kell fejezned. Kelj fel! Indulj el! Örökkévaló célra hívott téged!

Imádkozz így:
Uram, nagyszerű tudni, hogy életem minden egyes napján örökséget hagyok az utókornak. 
A munkámban, a családomban, a puszta létezésemben ott a lehetőség, hogy áldássá váljak valaki számára. Tudom és megvallom, Istenem, hogy egy napon földi életem minden fájdalma árnyék lesz csupán, amikor a menny teljes valóságában és teljes szépségében kitárul. 
Áldom csodálatos neved. Ámen.

*************************************
7.NAP:


Van miért élned?


❤️A jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk…” (Róma 8:18)

Viktor Frankl Auschwitzba hurcoltatásának pillanatáig egy Megtalálni az élet értelmét című könyvön dolgozott. 
Ám amikor hirtelen megfosztották ruháitól, és ezzel együtt a kabátja bélésébe rejtett kéziratától is, megkérdőjeleződött benne, hogy egyáltalán van-e értelme az életének. 
Ezután történt valami: a nácik odaadták neki egy gázkamrába küldött fogoly rongyos ruháját, melynek zsebében Frankl egy lapot talált. 

Egy zsidó ima állt rajta (az 5Mózes 6:4–5): „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!”

„Mi mást jelenthet egy ilyen véletlen – kérdezte magától –, mint azt, hogy cselekedjek is a gondolataim szerint, és ne csak papírra vessem őket?” 
Később azt írta: „Semmi más nem segít annyira hatásosan a túlélésben, mint a tudat, hogy az életednek értelme van. Akinek van »miért« élni, az elbír szinte bármilyen »hogyant«.”

Charles Dickens sánta volt. Händel úgyszintén. Homérosz vak volt. 
Platón pedig púpos. Sir Walter Scott lebénult. Pál pedig szolgálatának csupán hét évét tölthette szabadlábon. 
Mi adott erőt ezeknek az embereknek a kitartáshoz, hogy felülemelkedjenek körülményeiken? 
A cél! Mindegyiküknek volt egy álma, melyet egy kiolthatatlan belső tűz táplált. 
Volt egy „miértjük”, amely nagyobb volt minden „hogyannál”. Neked van?

***************************************

 6.NAP:  


A hely


„És ezt mondta az Úr: van itt hely nálam...” (2Mózes 33:21)

A házassága válságban volt, a gyülekezete egy borjút imádott, és Józsué, leghűbb barátja is nehezen értette meg Isten útjait. Mózes valóban teljesen egyedül volt. 
Hová fordulhatsz, amikor a számodra legkedvesebb dolgok és közel álló emberek társasága sem elég?

Íme a válasz: „Van itt hely nálam.” Értsd meg, az ellenség bármit megtesz majd, ami tőle telik, hogy megakadályozzon ezen hely elérésében, és ha ott vagy, mindent el fog követni, hogy ne maradj túl sokáig. Azért, mert tudja, hogy ott válaszokat, valódi megoldásokat találsz a problémáidra. 
Akárcsak erőt. Miután Mózes ott járt, megváltozott a külseje, szavai sokkal nagyobb hatást gyakoroltak, és képes volt Isten népének valódi útmutatást adni. 
Az Istennel töltött idő előtt ő sem volt különb a többi embernél. 
Amikor azonban rátalált, nyugalmat is talált.

Figyeld csak: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Mózes 33:14). 
Mikor túl nagy a teher, látásod elhomályosul, és épp azoknak az ötleteknek állsz ellen, amelyekre szükséged van, mert egyszerűen nem tudsz felfogni többet. Mi a megoldás? 
Hallgasd újra: „Van itt hely nálam.” Legyen életed célja, hogy megkeresd ezt a helyet, és ha rátaláltál, élj benne!

Imádkozz így:
Köszönöm, Istenem, hogy törődsz velem és pihenőhelyet biztosítasz számomra jelenlétedben. Kérlek, Uram, hogy amikor a harag rám tör, találjak megbocsátást, és jöjj velem a tagadás és kétségbeesés idején is, míg meg nem találom az elfogadás és béke szigetét! Ámen!

*************************

5.NAP: 


A gyógyulás folyamata


„Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6)

A gyógyulás folyamatának részei:mélyen átérezni; őszintén kezelni; utat adni a gyógyulásnak.

Néha a „gyors enyhülés” reményében megpróbáljuk elengedni a dolgot, mielőtt teljesen végigélnénk. Azért teszünk így, mert félünk a folyamattól. 
Menekülünk a fájdalom elől vagy megpróbáljuk valamilyen más érzéssel helyettesíteni, amint csak lehet. 
Előfordul, hogy ehhez alkoholt, drogokat, szexet, pénzt vagy munkamániát használunk. 
De ettől csak rosszabb lesz a helyzet!

Isten segítségével megengedheted magadnak, hogy átérezd, majd elengedd a fájdalmat, aztán tovább tudsz lépni. Figyelj: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). 
Végig kell menned az elsőn, hogy eljuthass a másodikhoz.

Mózes volt Izráel valaha élt legnagyobb vezére. Halála kimondhatatlan veszteség volt. 
Isten népe együtt siratta őt Moáb síkságán. Harminc nap és harminc éjszaka Isten várakozva állt, engedve, hogy bánatuk egészséges kinyilvánításával gyászoljanak. 
Nem sürgette őket, nem bírálta viselkedésüket, nem akarta, hogy letagadják fájdalmukat. Isten csak akkor szólt Józsuénak, hogy vezesse tovább a népet, amikor látta, hogy végigjárták a gyász folyamatát. Végig kellett élniük ahhoz, hogy túljussanak rajta. 
Ez mindannyiunkra igaz!

Figyeld csak:
„Mózes… halála után ezt mondta az Úr Józsuénak: Az én szolgám, Mózes meghalt. 
Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak... 
Légy erős és bátor... Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:1–9).

Isten, aki ezeket a szavakat mondta, a te Istened!

***************************************************

4.NAP: 


Ne tagadd le a fájdalmat!


„…sírni és jajgatni fogtok… de szomorúságotok örömre fordul… és örömötöket senki sem veheti el tőletek…” (János 16:20–22)

Óvakodj a tagadás teológiájaként terjesztett ostobaságtól, mely lelkileg és érzelmileg egy életre megnyomoríthat. Amivel most nem birkózunk meg, később fájdalmasan le fog gyűrni minket. 
Ha teletömjük lelki szemetesládánkat, drága időt és energiát kell majd arra pazarolnunk, hogy a fedélre ülve próbáljuk megakadályozni, hogy a tartalma kiömöljön. 
Jézus azt mondta: „…megismeritek [elfogadjátok] az igazságot [még ha fájdalmas is], és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32).

Bill Hybels a következőket írja A Better Kind of Grieving [Jobb így gyászolni] című könyvében: „Ötven éve az ipari szakértők azt gondolták, hogy ha a mérgező hulladékot eltemetik, az majd eltűnik. Azóta megtanultuk, hogy nem tűnik el. 
Beleszivárog a vízbe, szennyezi a termőföldeket és pusztítja az állatokat. 
Ugyanígy van ez a gyásszal is. Ha elássuk, beszivárog érzelemvilágunkba és pusztulást hagy maga után. Eltorzítja az életfelfogásunkat és megfertőzi kapcsolatainkat.”

Hybels így folytatja: „Mikor édesapám elhunyt, gyorsan helyettesítettem a fájdalmat valami mással. 
Azt hiszem, mindössze négy napig nem mentem be dolgozni. 
A veszteség és csalódottság ürességét egy eszeveszetten sűrű lelkészi munkarenddel pótoltam. Menekültem a gyász elől. 
Ez rossz lépés volt részemről, és a körülöttem lévőknek is csak ártott.”

Te is a fájdalom elől futsz? Próbálsz gyorsan megszabadulni tőle és idő előtt fel akarod cserélni valami más érzéssel? Isten útja nem ez. 
Figyeld csak: „…sírni és jajgatni fogtok… de szomorúságotok örömre fordul… és örömötöket senki sem veheti el tőletek…” (János 16:20–22).

Imádkozz így:
Uram, vannak idők, amikor nem akarok szembenézni a fájdalommal, csak meg akarok szabadulni tőle. Imádkozom, hogy a Te segítségeddel minden eltemetett fájdalommal szembe tudjak nézni, és el tudjak jutni arra a helyre, ahol gyógyulásra és szabadulásra találhatok, hogy a rám váró boldog pillanatokra tudjak nézni, és ne a múltbéli fájdalmakra, melyek oly sokáig fogva tartottak. Ámen!

*******************************************

3.NAP: 


A gyász kezelése

💞Ha a Siralom völgyén mennek is át… Újult erővel haladnak…” (Zsoltárok 84:7–8)

A World Trade Center romjain állva egy keresztyén tűzoltó, az állomásáról az egyetlen túlélő, azt kérdezte: „Hogy tudnék valaha is megbocsátani azoknak, akik ezt tették?” 

Két hét alatt több temetésen volt, mint legtöbbünk egész élete során. 
Haragszik Isten azért, amikor olyan őszinte érzelmekkel viaskodunk, mint a gyűlölet vagy a félelem? Nem. Amíg meg nem birkózunk veszteségünk szörnyűségeivel és a minket ért igazságtalansággal, addig nem állunk készen megbocsátani.

Sőt, ha elsietjük a megbocsátást, akkor csupán részben bocsátunk meg, és a megkönnyebbülés is csak részleges. 

Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4). 

Amíg nem fogadod el az előbbit, nem tudod megtapasztalni az utóbbit. 
Nem az idő gyógyítja be a sebeket, hanem a belátás, az Istentől kapott megértés. 
Mind ismerünk olyan embereket, akiknek húsz vagy harminc éve szerzett sebei ugyanolyan frissek ma is, mert az idő nem segített.

Az, hogy Isten gyermekei vagyunk, nem mentesít a gyász különböző szakaszaitól:tagadás: 
„Ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg!”
  • Tagadás: „Ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg!”
  • harag: „Ez nem igazságos! Miért engedi Isten, hogy ez megtörténjen velem?”
  • alkudozás: „Bármit megteszek, csak add, hogy elmúljon!”
  • depresszió, csend és visszavonulás;
  • elfogadás: ekkor már készen állunk így imádkozni: „Legyen meg a te akaratod.”
Legyen szó a gyermeked, a házasságod, a munkád, az egészséged vagy bármi, számodra fontos elvesztéséről, egyedül Istenhez fordulva nyerhetsz kegyelmet ahhoz, hogy elfogadd, meggyászold, kimutasd érzelmeidet, és elengedd ezeket, hogy aztán újult erővel tudj haladni.

******************************************

2. NAP: 


Bánatból boldogságba

Mi a legrosszabb, ami veled történhet, mi az, amitől kétségbeesetten rettegsz? 

Elképzelni a legnagyobb félelmeidet már önmagában félelmet hordoz. 
El tudod képzelni, hogy az első századi keresztyén családok min mehettek keresztül, amikor az oroszlánok elé vetették őket a római arénákban? 
Vagy hogy milyen lehetett olajjal borítva egy póznához kötve várni, hogy fáklyaként égessenek el egy római ünnepen?

Szerencsére nem valószínű, hogy hasonló szenvedéseket kellene átélnünk; de feljegyzések vannak róla, hogy Néró megállította a játékokat, mert tudni akarta, miért szól ének ezekből a keresztyén fáklyákból. Valóban, miért?

Isten megígérte nekünk, hogy az Ő népe nem fog végeláthatatlanul szenvedni. 
Az Ézsaiás 14:3 azt mondja: „…majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett.” Elhiszed ezt?

Tanúbizonyságok özöne igazolja a fentieket, és így van ez, amikor gyász és veszteség miatt szenvedsz. Ez még nem a világ vége, mert Isten nem is szánta annak. 
Egy szerettünket gyászolni nem csupán természetes, de mindenképpen szükséges is. 
Idővel a fájdalom helyét átveszik a veletek történt jó dolgok emlékei. Könnyek helyett Isten az emlékek által keltett mosolyt ajándékozza. 
A fájdalmadat az ő szeretetére cseréli. 

Elvégre, ahogy Pál a Róma 8:35-ben meg is kérdezi: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?” A kérdés költői, mert a válasz ismeretes. 
Ha valóban senki, akkor el kell hinnünk, hogy ez így van. 
És ha így van, akkor Isten biztosan gyógyulást fog hozni gyászunkra.

Ez akkor sincs másképp, ha veszteségünk nem egy személy, hanem az otthonunk, a munkánk vagy bármi más elvesztése. Isten tud róla, és Ő a helyreállítást munkálja, de ez hitedtől és bizalmadtól függ. Egy ilyen traumában mindkettőre súlyos csapást mér, de ismétlem, ez teljesen természetes. 

Viszont itt az ideje barátokat keresni, olyanokat, akikkel együtt imádkozhatunk, és szép lassan rácsodálkozhatunk, ahogy Isten újra összerak egy életet. 
Az előbb már mondtuk, hogy Isten szeret; nem szabad elfelejtenünk, hogy Ő törődik velünk. 
Ha ez így van, akkor nem fog elhagyni minket, hanem gyengéden tovább fog vezetni. 
A Náhum 1:7 azt mondja:

„Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.”
Tehát bármi is történjen, hinnünk és bíznunk kell benne, hogy a katasztrófa végül áldássá változik.


Chris Grummitt -

*************************************

1. NAP: 

,,❤️Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.,, 
Prédikátor 3:4 RÚF

Vajon mit teszünk, amikor érthetetlen veszteségek, fájdalmak érnek minket? 
Odafordulunk ahhoz, Aki mindent jól és tökéletesen cselekszik, vagy belesüllyedünk az önsajnálat, a vádlás és a keserűség mocsarába?
Természetesen „megvan az ideje a gyásznak” (Prédikátor 3:4), de nem mindegy, hogy valami egy bizonyos ideig tart az életünkben, vagy pedig élethosszig ott dolgozik bennünk. 
Megvan az ideje, a célja és az értelme a gyász és a fájdalom időszakának. 

Ha ilyenkor Isten arcát és üzenetét keressük, akkor olyan mély igazságok megértéséhez juthatunk el, melyeket semmilyen más időszak nem tud elhozni. 
Ugyanakkor Isten szeretete és jelenléte olyan módon elérheti életünket, amilyen közel még sosem éreztük Őt.

Mert ha hiányunkkal Hozzá megyünk, Ő betölti azt. Ha fájdalmainkat Neki öntjük ki, Ő begyógyítja azokat. Minden fájdalmunk és veszteségünk arra a személyre akar rámutatni, 
Aki be tudja tölteni minden szükségünket az Ő gazdagsága szerint. 

Tudjuk, hogy Ő a legdrágábbját adta meghalni minden érdemtelen bűnösért, hogy nyitva állhasson az út a megbocsátásra és az örök életre. 
Miért ne tenne tehát mindent a javunkra még akkor is, amikor veszteségbe és gyászba enged minket?

A mi dolgunk csak az, hogy hitünket abba a tökéletesen bölcs mennyei Atyába vessük, aki kész átvezetni minket még a „halál árnyékának völgyén” is, gyászfátyol helyett illatos olajat adni, és csüggedés helyett öröméneket (ld. Ézsaiás 61:3)!

Amikor ezt 30 napos sorozatot olvasod, hited szemeit szegezd arra az Istenre, aki örökkévaló szeretettel szeret téged, és aki alig várja, hogy megértesse veled az Ő üzenetét!

Üzenet a Mai Ige csapatától:
Ezen a napon elveszített szeretteinkről emlékezünk meg. 
A temetők virágba borulnak, és szívünk megtelik a veszteség érzéseivel. 
Számtalan okunk van arra, hogy szomorú legyen számunkra ez a nap, de Istennél van egy másik perspektíva!
Az élet perspektívája. Jézus mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen…!” 
Isten képes arra, hogy a fájdalom helyét vigasztalás és megnyugvás járja át, hogy sebeid végre begyógyulhassanak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése