a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, és így életet nyersz.”
(5Mózes 30:6)
A héber kisfiúk mind átestek a körülmetélés szertartásán.
A héber kisfiúk mind átestek a körülmetélés szertartásán.
Ez jelezte az Istennel való szövetséget, melyben Isten megígérte, hogy megvédi, vezeti és megáldja őket. Az Újszövetségben Pál lelki értelemben beszél erről a rítusról: „az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint” (Róma 2:29)
Lelki értelemben a körülmetélés azt jelenti, hogy eltávolítunk mindent, ami rossz ösztönöket és cselekedeteket támogat és indít el bennünk.
Jézus azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” (Máté 5:8).
Ha tiszta a szíved, akkor látod Istent ott, ahol mások nem látják, és hallod őt, amikor mások nem hallják.
A tiszta szót úgy is fordíthatjuk: „szennyeződéstől mentes”.
Ez a különbség a tiszta és a szennyezett patak között.
Azt jelenti, hogy elhagyjuk az énközpontú gondolkodásmódot, és keresztre feszítjük a testies természetet.
A megbocsátás és a megtisztulás közötti különbség olyan, mint a gyomnövény levágása és gyökerestül kihúzása között.
A megbocsátás a bűn eredményével foglalkozik – ezt könnyű azonosítani.
A tisztítás azonban a bűn okával foglalkozik – ezt nem olyan könnyű azonosítani, mert a természetes tulajdonságaiddal és a jellemhibáiddal függ össze.
A bocsánathoz annyi kell, hogy megvallod a bűnt, de a megtisztulás a világosságban való járásból fakad: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7).
Folyton ugyanazokra a bűnökre kéred Isten bocsánatát?
Akkor át kell élned az igazi megtisztulást. A szívedet kell körülmetélni. Ez pedig a Szentlélek feladata.
ÁMEN!
