El kell felejtenünk a sikereinket is. Nem feltétlenül kell elfelejtenünk a nagyszerű projekteket, amelyeket elvégeztünk. Kiválóan kell dolgoznunk és élnünk, mert munkánkat Istennek végezzük, ő pedig örömét leli a sikereinkben, ha azokat az ő dicsőségére ajánljuk fel.
El kell azonban felejtenünk a múltbeli sikereket, ha azok határozzák meg identitásunkat, vagy önelégültek és öndicsőítők lettünk miattuk.
Ne legyünk szerelmesek a múltba, ne lubickoljunk a múlt dicsőségében!
(Hasonlóképpen arra is oda kell figyelnünk, hogy az Isten munkájáról és kegyelméről szóló bizonyságtételeink ne csupa régi történetek legyenek!
Ha Isten hűségére csak egy öt évvel ezelőtti esetben tudunk rámutatni, de e héten nincs friss bizonyságtételünk, akkor a Krisztussal való kapcsolatunk nem túl aktuális.)
Pál óva inti a filippibelieket azoktól, akik az emberi képességekbe és teljesítménybe vetették bizalmukat: »Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én még inkább« (Filippi 3:4) – mondta múltbeli társadalmi pozíciójára utalva, amelyre az ő idejében sokan áhítoztak.
Ő azonban nem a múltjára összpontosított: »…azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. […] nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért« (Filippi 3:7,13–14).”
Isten nem a múltad elemzése alapján határozza meg a jövődet.
Isten nem a múltad elemzése alapján határozza meg a jövődet.
Azt mondja: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem…” Tanulj a múltból, aztán engedd el, és ne nézz vissza!
