HA KRISZTUS NEM JÖTT VOLNA EL❤️

„❤️Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (János 1:29)

A tudósok között nincs teljes egyetértés Krisztus születésének pontos dátumára vonatkozóan. 

Azt sem tudják, hogy a betlehemi Születés templom, amit minden nap zarándokok látogatnak, 

valóban azon a helyen áll-e, ahol Jézus született. 

Azt pedig egyikünk sem tudja felfogni, hogyan foganhatott gyermeket egy szűz a Szentlélek által. 

De van egy jó hírem: nem kell tudnod, hogy mikor, hol vagy hogyan született Jézus, csak azt kell tudnod, hogy miért. 

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). 

Csak négy dolog számít:

1) Ha Krisztus nem jött volna el, Isten ismeretlen lenne számunkra.
2) Ha Krisztus nem jött volna el, bűneinkre nem lenne bocsánat. Jézus neve azt jelenti: „Jahve megment!” Bemerítő János így nevezte őt: „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.”
3) Ha Krisztus nem jött volna el, imáink nem találnának meghallgatásra. 

A bibliai időkben a papoknak kellett az emberek kéréseit Isten elé vinni. 

Nekünk pedig Jézus a főpapunk, aki megérti gyengeségeinket, mert „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:15–16).
4) Ha Krisztus nem jött volna el, nem lenne biztosítékunk arra, hogy újra el fog jönni, és magával visz minket a mennybe, hogy vele legyünk.

Miről szól a karácsony?

„Semmi… nem választhat el minket Isten szeretetétől.” (Róma 8:39 CEV)

Azon az első karácsonyon Isten valami rendkívüli dolgot tett. Max Lucado így fogalmazza ezt meg: „Leszállt a trónról, levette dicsőségének köntösét és bőrbe csomagolta magát: pigmentált emberi bőrbe. A világ világossága belépett egy sötét, nedves méhbe. Akit angyalok dicsőítettek, beágyazódott egy szolgálólány méhébe, egy hideg éjszakán született meg, és a tehenek szalmáján aludt. Mária nem tudta, hogy tejet adjon neki vagy hódolatot, hát mindkettővel szolgált – végtére is a gyermek, amennyire ő fel tudta ismerni, éhes és szent volt. József nem tudta, hogy fiának vagy atyjának szólítsa. De végül Jézusnak nevezte, hiszen ezt mondta az angyal, és mivel halvány fogalma sem volt arról, hogyan nevezzen egy olyan Istent, akit a karjában tud ringatni.” Lucado így folytatja: „Nem gondolod, hogy forgott a fejük, és azon tűnődtek: »Mit művelsz, Isten?« Vagy másként fogalmazva: »Mit keresel te itt a földön, Isten?« »Rávehet-e valami, hogy ne szeresselek?« – kérdezi Isten. »Azon tűnődsz, meddig ér el, meddig tart a szeretetem? A választ megtalálod a sziklás hegyen álló szálkás kereszten. Engem látsz ott, Teremtődet, Istenedet… ennyire szeretlek téged.«”

Pál azt kérdezi: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35). Majd választ is ad: semmi sem választhat el Isten szeretetétől, „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”

(Róma 8:38–39). Erről szól a karácsony.

Építeni másokat (3)

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róma 15:1)

Ha azt hiszed, semmi igazán értékeset nem tudsz felajánlani másoknak, fontold meg egy ismeretlen költő szavait: „Egyetlen dal lángra lobbanthat egy pillanatot, egyetlen virág felébreszthet egy álmot. Egyetlen fából kinőhet egy erdő, egyetlen madár meghirdetheti a tavasz érkezését. Egyetlen mosollyal elkezdődhet egy barátság, egyetlen kézszorítás felemelheti a lelket. Egyetlen csillag utat mutathat a hajónak a tengeren, egyetlen szó megfogalmazhatja a célt. Egyetlen szavazat változtathat a nemzet sorsán, egyetlen napsugár bevilágíthat egy szobát. Egyetlen gyertya el tudja űzni a sötétséget, egyetlen nevetés le tudja győzni a mélabút. Egyetlen lépéssel elkezdődhet egy út, egyetlen szóval elkezdődhet egy imádság. Egyetlen reménysugár fellelkesíthet, egyetlen érintés megmutathatja, hogy törődsz a másikkal. Egyetlen hang is szólhat bölcsességet, egyetlen szív is tudhatja, hogy mi igaz. Egyetlen élet is sokat számít.” Jon Walker író mondja: „Isten természetéhez hozzá tartozik a biztatás. Az Újszövetségben a biztatás szó ugyanaz, amit Jézus használt a Szentlélek bemutatására, aki pártfogónk… állandó vigasztalónk… mellettünk álló emlékeztetőnk… szent segítőnk… belső iránytűnk… bátorságunk forrása. Isten másik módszere a biztatásunkra, amikor más hívőket küld mellénk bátorító ügynökökként. Ők erősítik azokat, akik látják Isten kezét működni az életükben; ösztönzik és biztatják azokat, akik megpróbáltatásokon mennek keresztül (ld. 1Thesszalonika 5:14), megtérésre, helyreállásra hívják azokat, akik eltévelyedtek (ld. Galata 6:1). Sokféle módon kihozhatjuk valakiből a legjobbat, de igazából csak egy dolog kell hozzá: hajlandóság arra, hogy »az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.« Így tudjuk egymás hitét erősíteni.”

Építeni másokat (2)

„Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” 

(Róma 15:2)

Két férfi egy kórteremben feküdt. Az egyikük minden nap egy órára felülhetett. Az ágya az egyetlen ablak előtt volt. A másik férfi egész idejét háton fekve töltötte. Az ablaknál lévő férfi minden nap elmondta, mi zajlik a külvilágban: beszélt a parkról és a tóról, a tóban úszkáló kacsákról, a parkban játszó gyerekekről, a kézen fogva sétáló párokról és a messzi látóhatárról. A barátja, aki mindezt nem láthatta, mosolyogva képzelte maga elé az elmondottakat. Amikor az ablaknál fekvő ember meghalt, a szobatársát költöztették a helyére. Ő feltornázta magát, hogy ki tudjon nézni az ablakon, de nagy megdöbbenésére csak egy szürke kőfalat látott. Összezavarodva kérdezte a nővérkét, hogy lehet, hogy a barátja olyan élénk színekkel festette le a látványt? Az ápolónő így válaszolt: „Igazság szerint ő vak volt, és még a falat sem látta. Csak magát akarta biztatni.” Pál azt mondta: „Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” Mások biztatása nagy elégedettséget ad, különösen akkor, ha a saját helyzetünk sem éppen ideális. Valaki azt írta: „Ha valakinek azt mondod, hogy gyönyörű, akkor változtatsz az illető énképén. Egy szerelmes lány azt gondolja, hogy ő a leggyönyörűbb lány a világon, csak mert az a bizonyos fiatalember ezt mondta neki. Ha egy tanár azt mondja egy diáknak, hogy okos, akkor a diák még jobban fog törekedni, és még többet ér el. Amikor egy szülő azt mondja a gyermekének, hogy szereti, akkor a gyermeknek lesz önbizalma nagy dolgokba fogni. Másrészt viszont, ha egy orvos egyenesen megmondja a betegének, hogy menthetetlen, azzal felgyorsítja a haldoklást.” A szavak erejét használd az emberek építésére!

Építeni másokat (1)

„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét… mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.” (Róma 16:1–2)

Gyülekezetednek olyan tagokra van szüksége, akik elkötelezték magukat arra, hogy támogatják és bátorítják egymást. Olyan emberekre van szükség, mint Fébé volt, aki „sokaknak lett pártfogója.” Azt a görög szót, amit itt pártfogónak fordítanak, a sportolók edzőire használták, akik támogatták az atlétákat, és segítették őket felkészülni az olimpiai játékokra, hogy nyerhessenek. H. F. Moule bibliatudós így mutatja be Fébét: „egy bajnok, aki kiáll másokért… odaadó, bátor barátja a bajban lévő megtérteknek, aki harcos tiltakozó, ha elnyomást lát… és megvédi a szegények ügyét.” Ez nem kis feladat! A mai önző generációban nem sokan vállalnák fel. De az igazság az, hogy nincs jobb befektetés, mint ha más embereket építünk. Ha befektetsz egy másik emberbe, azzal magadnak adsz ajándékot, mert ha az ő útját megvilágítod, azzal a te ösvényed is világosabb lesz. Az isteni jutalom pedig messze felülmúl minden földi ellenszolgáltatást: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Egy lelkipásztor megjegyezte: „Van valamid, amit senki más nem tud adni. Gondolkodj el azon, hogyan tudnád valaki más életét jobbá tenni. Kit tudnál támogatni és erősíteni? Valakinek szüksége van ma a biztatásodra… tudnia kell, hogy hiszel benne, hogy ott vagy számára, hogy úgy gondolod, megvan benne az, ami a sikerhez kell. Ha visszatekintesz, minden bizonnyal találsz valakit, akinek fontos szerepe volt abban, hogy téged eljuttasson oda, ahol most tartasz. Egy szülő vagy tanár, aki bízott benned… egy főnök, aki előléptetett, amikor nem érezted magad alkalmasnak… valaki, aki többet látott benned, mint te saját magadban.” Most rajtad a sor!

Keress egy imatársat!

„Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Máté 18:19)

A Bibliában azt olvassuk: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” Becky Smith nyolcvannégy éves volt, a húga, Christine pedig nyolcvankettő. Az évek megfosztották az idősebbik testvért a látásától, a fiatalabbnak pedig meggörnyesztették a hátát, ezért nem tudtak gyülekezetbe járni. A gyülekezetnek viszont szüksége volt rájuk. A Lewis-szigeten éltek Skócia partjainál, és kis falujuk, Barvas teljes lelki sötétségben élt. A gyülekezet egyre fogyott, a fiatalok gúnyolódtak a hiten, a megtérésről úgy beszéltek, mint a pestisről. 1949 októberében a Skót Egyház vezetősége imára szólította a gyülekezetek tagjait. De mit tud tenni két idős hölgy, aki ki sem tud mozdulni a házából? Nagyon is sokat, ha eltökéltek. Kis otthonukat az ima-virrasztás házává tették. Minden héten kétszer este 10-től hajnali 4-ig imádkoztak, és kérték, hogy Isten könyörüljön meg településükön. Néhány hónappal később Becky azt mondta Christine-nek, hogy Isten szólt hozzá e szavakkal: „vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra” (Ézsaiás 44:3). Arra biztatta a helyi lelkészt, hogy szervezzen ébredési alkalmat, és hívja el szónoknak Duncan Campbellt, az ismert evangélistát. Amikor Campbell elutasította a meghívást, az idős hölgy erősködött: „Isten azt mondta, hogy eljön két héten belül.” Így is történt! Campbell öt héten át prédikált a zsúfolt hallgatóságnak minden este 7-től, 10-től, éjféltől és hajnali 3-tól. A bűnösök megtértek, a kocsmák bezártak, mert már senki sem látogatta őket, a Lewis-sziget megérezte Isten jelenlétét – mindez azért, mert két nő egyetértésben imádkozott.

A kis dolgok is számítanak

„Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak…” (Zakariás 4:10)

Amikor Isten Gedeonnak győzelmet adott a midjaniták felett, akkor egy mindössze háromszáz főből álló csapatot használt az ellenség százezres seregével szemben (ld. Bírák 7).

Nem azért, mert nem volt több harcképes ember, hanem azért, mert Isten a kis dolgok által akarta megmutatni hatalmát. Jézus akárhány követőt választhatott volna magának, de ő tizenkét tanítványt választott, akik elvitték az evangéliumot az egész világra. 

Egyszer ötezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két kis hallal, egy kisfiú uzsonnájával. Isten országát a mustármaghoz hasonlította, amely bármilyen kicsi is, nagy fává tud nőni. 

Máskor Isten országát a kovászhoz hasonlította, mely önmagában alig észrevehető, mégis az egész tésztát megkeleszti. Aztán ezt is mondta: „aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lukács 16:10). 

Tehát ha Istentől nagyobb dolgokat kérsz jobb dolgok helyett, akkor valószínűleg csalódni fogsz. 

A világ minden imádsága sem veheti rá, hogy megadjon neked valamit, amit még nem tudnál kezelni. Henry Wadsworth Longfellow mondta: „a legtöbb ember sikert érne el a kis dolgokban, ha nem vakítaná el a nagyravágyás.” 

A nagyobb és több utáni hajsza gyomorfekélyt és álmatlanságot okoz, és nem engedi, hogy élvezd azokat az áldásokat, amiket már megkaptál Istentől. 

A jobbat talán nehezebb lemérni, és nem is olyan káprázatos, de a kiegyensúlyozottság, ami a fokozatos sikerrel jár, értékesebb és tartósabb. Tehát, ha most „a kicsiny kezdet napját” éled, örülj, és bízz abban, hogy Isten nagyobb és jobb dolgokat tartogat még számodra.

Bűnvallás

„Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsoltárok 32:5)

Amikor szándékosan vétkezünk, Isten uralma ellen lázadunk az életünkben – aztán pedig rosszul érezzük magunkat miatta. Ez a rossz érzés annak a bizonyítéka, hogy valóban Isten megváltott gyermeke vagy – különben a bűn nem zavarna. Képzelj el egy tizenévest, aki ezt mondja az apjának: „Igazán sajnálom, de elvettem a hitelkártyádat és azzal fizettem, amikor elmentem sörözni a haverokkal.” Nos, lehet, hogy az apa észre sem vette volna, főleg, ha nem egy könyvelő típus.

De a fiú nyugtalan lelkiismerete felszínre hozta a témát, és így a fiú ezt mondta: 

„Apa, nem kellett volna sört vennem; nem kellett volna hazudnom a koromról; nem kellett volna a te hitelkártyádat használnom mindehhez. Bíztál bennem, és én csalódást okoztam. Sajnálom, ígérem, többé nem fordul elő.” Ez bűnvallás. Ezt kell tennünk nekünk is imádságainkban. A bűnvallásként fordított görög szó eredetileg azt jelenti: „egyetérteni Istennel.” 

Amikor megvalljuk bűneinket, egyetértünk Istennel az életünkben lévő bűnre vonatkozóan, elfogadjuk igaznak, amit Igéjében és Szentlelke által kijelentett nekünk. Amikor megvalljuk, vagyis kimondjuk a bűneinket, Isten megbocsát és megtisztít. Igen, a bűnvallás gyakran fájdalmas, de csak így lehet mennyei Atyánkkal való kapcsolatunk tiszta, nyílt és szoros. Nem mintha Isten ne szeretne minket, ha vétkezünk, de mi nem érezzük többé, hogy bátran közeledhetünk hozzá. Van valamilyen bűn, amit meg kellene vallanod? „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9).

Ne erőlködj egyedül!

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”

 (Zakariás 4:6)

Zerubbábel a templom újjáépítésére kapott elhívást. Ez hatalmas feladat volt, ezért Isten azt mondta neki: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt!” (Zakariás 4:6–7). 

Amikor Isten elhív, tudnod kell, hogy:

1) Lehet, hogy egyedül kell járnod ezt az utat. Amikor Isten használ, az emberek talán azt gondolják, hogy erős vagy, és nincs szükséged semmire. Nem értik, hogy te is csak egy átlagos ember vagy, néha félholtra rémülve, és hogy te mindenki másnál jobban meg vagy lepődve a sikereden. Márpedig ha senki sem áll melletted, és senki nem segít neked, akkor sebezhetővé válsz, és könnyen elcsüggedsz.

2) Isten segítségére van szükséged, különben bajban vagy. Sámson is rádöbbent erre: „felébredt álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába.” (Bírák 16:20–21). Isten egy lépést hátralépett, és engedte, hogy Sámson meglássa: amit addig tett, az az Úr erejéből volt, nem az övéből. Ezért mindig tudatában kell lenned, hogy Istentől függsz.

3) Nem a te erőd, hanem Isten ereje hoz változást. Ha arra vársz, hogy Isten rendkívüli fegyverzettel lásson el, mielőtt a harcba indulsz, akkor soha nem tapasztalod meg a győzelmet. Isten ereje „erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). 

Abból tudod, hogy igazán isteni elhívás szerint jársz, ha Isten kézbe veszi az átlagon aluli felszerelést, és természetfeletti dolgokat visz végbe vele. Ez pedig csak olyankor történik, ha azt mondod: „Uram, nem tudom, hogyan tudnád ezt elvégezni általam, de bízom benned.”

Ilyenkor cselekszik Isten!

Ne légy képmutató!

„Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek.” (Máté 23:5)

Íme, a képmutatás definíciója: „mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek.” Jézus zéró toleranciát hirdetett a képmutatással szemben. Miért? Mert tudta, hogy Isten ellen fordítja az embereket.

Ezért ezt tanította:
1) Ne várd el, hogy tiéd legyen az érdem a jótettekért. Ha senki nem veszi észre, nem leszel csalódott. Ha valaki észreveszi, akkor mondd, hogy Istené a dicsőség. Kérdezd meg magadtól: „Akkor is megtenném ezt a jót, ha senki nem tudna róla?” Ha nem, akkor csak azért teszed, „hogy lássák az emberek.”
2) Adakozásodat tartsd titokban. A pénz hajlamos magamutogatásra késztetni minket. Szeretjük, ha látják, hogy mennyit keresünk. És szeretjük, ha látják, hogy mennyit adakozunk. Ezért mondta Jézus: „amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” (Máté 6:3).
3) Ne tettesd, hogy lelki ember vagy. Amikor templomba mész, ne keress olyan ülőhelyet, ahol mindenki jól lát, ne énekelj csak azért, hogy mások hallják.
Ha dicsőítés közben felemeled a kezed, akkor tiszta kezeket emelj fel, ne magamutogatókat!
Ha beszélsz, ne tűzdeld tele a mondandódat divatos vallásos kifejezésekkel. Semmi sem undorítóbb, mint egy hamis „dicsőség az Úrnak”, vagy egy felszínes „halleluja”.

A gyerekek a játszótéren szoktak így kiáltani: „Most figyelj!” Náluk ez elfogadható, mert ők még éretlenek, de az ilyen viselkedés nem elfogadható Isten országában.
Ne kürtöltess magad előtt! Mondd le a díszfelvonulást!
Ne hivatkozz nagy nevekre! Ne keress elismerést!
Gerjeszd fel magadban a vágyat Isten szolgálatára! Másként fogalmazva: ne légy képmutató!

Munka és lustaság

„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Példabeszédek 14:23) 

A Példabeszédek könyvében Salamon sokszor használja a rest és a lusta szót. 

A rest ember nem az, aki akarna dolgozni, de nem talál munkát; a rest az, aki tudna dolgozni, de nem akar. 

Egyszer egy ember segélyt igényelt a szociális osztályon. A hivatalnok megkérdezte, miért van szüksége segélyre? „Mert baj van a szememmel” – felelte az ember. „Mi baja a szemének?” – kérdezte a hivatalnok. „Nem tudom magamat minden nap munkába járó emberként látni.” 

Minden rest embernek baj van a szemével. Persze addig ez nem zavarja őket, amíg valaki más dolgozik. 

Theodore Roosevelt amerikai elnöknek igaza volt, amikor azt mondta: „Senkit ne sajnáljunk azért, mert dolgoznia kell. Ha megéri a pénzét, dolgozni fog. Irigylem azt az embert, akinek olyan munkája van, amit érdemes végezni, és jól is végzi azt… az életben messze a legnagyobb jutalom az, ha keményen megdolgozhatunk valamiért, amiért érdemes dolgozni.” 

Valahogy kiveszett már belőlünk ez a gondolkodásmód. Akármelyik munkáltató megmondja neked, hogy egyre nehezebb olyan alkalmazottat találni, aki dolgozni is fog, aki keményen fog dolgozni, aki jól végzi a munkáját, és be is fejezi az elkezdett feladatot. 

Isten nem a pihenés ellen van. A kipihent és felfrissült munkás jobban fog dolgozni. 

Salamon a Példabeszédekben a munka és a lustaság között állít fel ellentétet. 

Kedves szülők, a legjobb, amit tehettek gyermekeitekért, ha példát adtok nekik jó munkaerkölcsből, így a siker felé indítjátok el őket. 

Hét biblikus lépés a sikerhez

„Minden munkáját… Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.” 

(2Krónikák 31:21)

Íme, hét lépés a sikerhez a Biblia szerint:

1) Tedd Istent az első helyre! Ő azt akarja, hogy sikeres életed legyen. Melyik szülő ne akarná? Ezért dolgozz a vele való kapcsolatodon. „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz” (Jób 22:21).

2) Segíts másokat a siker elérésében. „Mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Ne csak a saját érdekedet nézd, hanem a másokét is.

3) Teremtsd meg magad körül a bizakodás légkörét. Amíg csak a kétségeidről beszélsz, sosem tapasztalod meg a győzelmet. Emlékeztesd magad arra, hogy „a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:5).

4) Legyenek naprakész információid. „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer” (Példabeszédek 1:5). Tanulj, figyeld meg a dolgokat, olvass, és növekedj! 

Ha kész vagy pénzt áldozni egy jó vacsorára, de sajnálod kiadni egy jó könyvre, akkor talán az étvágyadat nagyobbra értékeled, mint a tudásodat.

5) Képzeld magad elé, ahogy eléred a célodat. Gondolkodj és beszélj úgy, hogy a sikert látod magad előtt. Mózes így tett: „kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent” (Zsidók 11:27).

6) Írd le a terveidet, és tűzz ki határidőket! Készíts részletes listát a szükséges feladatokról, és állíts fel ellenőrző pontokat. Őrizd gondolataidat és készíts időbeosztást! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt” (Efezus 5:15–16).

7) Reális célokat tűzz ki! És törekedj az elérésükre egyszerre mindig csak egy feladatra koncentrálva. Sok minden az életben egyetlen dolog miatt vall kudarcot: az összpontosítás hiánya miatt. Kerüld a figyelemelterelő dolgokat: „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:7–8). 

Ha ezt a hét lépést követed, sikeres leszel az életben.

Arra összpontosíts, ami fontos!

„De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.
Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.”
(Ézsaiás 50:7)

Egy északi kisvárosban az évente szokásos szánhúzókutya-versenyre készültek.

A versenyzők gyerekek voltak. Az idősebb fiúk nagy szánkójuk elé több kutyát is befogtak, egy kisfiú azonban egy kis szánkóval és egyetlen kutyával indult.

A szánok elindultak, de a kis srác hamarosan messze lemaradt, úgy tűnt, ki is esik a versenyből. Aztán úgy a verseny felénél a második helyen álló fogat előzni próbált, a szánok túl közel kerültek egymáshoz, és a kutyák összeverekedtek.

Ahogy a versenyzők sorra beérték őket, egyre több kutya kapcsolódott be a harcba. Hamarosan csak összegabalyodott szánokat, kutyákat, gyerekeket lehetett látni.

A versenyzők el is felejtették, miért vannak ott. Ám a kisfiúnak sikerült a kutyájával kikerülnie a többieket, és továbbhajtott. Meg is nyerte a versenyt.

Jerry Mabe vállalkozási tanácsadó azt szokta mondani a munkáltatóknak, amikor vezetőt keresnek, hogy óvakodjanak a „csillogó tárgy” emberektől. Miért?

Mert azok olyanok, mint a gyerekek, könnyen elterelődik a figyelmük, és ezt megszenvedi a munka, amit felügyelniük kellene.

Ahhoz, hogy sikert érj el, arra kell összpontosítanod, ami fontos, céljaid elérésére kell törekedned habozás és tétovázás nélkül. Ne vedd le a szemed a célról, és bízz Istenben, hogy segíteni fog! Biztosan megteszi, mert Igéje ezt mondja:

„De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.
Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.”

https://www.maiige.hu/assets/media/2019/Mai%20Ige%2020191207.mp3

Mit tegyek Uram?

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)

Amikor megkérdezed Istentől, hogy mit tegyél, ő többféle módon válaszolhat.

A következő néhány napban nézzük meg ezeket a módokat. Írott Igéjéből ad választ.
Ahelyett, hogy Jóskától vagy Pistától kérnél tanácsot, kérdezd Istent! 

A Szentírás az első választásod legyen, ne az utolsó szalmaszál! 

A zsoltáros azt írta: „lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” 

Rendszeres napi igebevitel nélkül „sötétségben leszel” afelől, hogy mi lenne a legjobb számodra, és milyen irányba kellene tartania életednek. „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik” (Ezékiel 12:25). 

Ha Isten mond valamit az ő Igéjében, akkor arra bizton számíthatsz. A Szentírásban vannak tételes szabályok, de Isten főleg alapelveket adott nekünk, hogy azokat kövessük. 

Ezekhez az alapelvekhez bölcsesség és belátás kell.
A zsoltáros azt mondta: „taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat” (Zsoltárok 119:66). 

Ez nem azt jelenti, hogy életed minden lépésére és minden döntésére van egy adott igevers. 

Ez nem így működik. Legtöbb esetben, amikor útmutatást kérünk Istentől, ő „helyes értelmet és ismeretet” ad, és ez elég is ahhoz, hogy a jó irányba indítson. 

Fogsz néha félelmet érezni? Igen, de éppen olyankor kell használnod a hitedet! Isten akaratát gyakran utólag ismered fel legtisztábban, nem előre. Visszatekintve arra, hogyan vezetett Isten, azt tudod mondani: „egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért” 

(1Királyok 8:56 NIV)

Mit tegyek, Uram? (2)
„Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)

Egy másik módja annak, hogyan vezet Isten: a Szentlélek belső késztetései által. 

Szülőként nem engednéd, hogy a gyermeked bajba kerüljön, ha meg tudnád állítani – 

Isten is így van ezzel. „Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” 

Isten vágyat ad beléd arra, hogy az ő akaratát tedd, és erőt is, hogy véghez tudd vinni azt. 

Azt kérdezed, miről tudod felismerni Isten hangját? Ehhez idő kell, próbálkozás, tapasztalat, és legfőképpen bensőséges közösség vele. Ha egy szeretted felhív, nem kell bemutatkoznia a telefonban, hogy: „Halló, itt a férjed/feleséged beszél.” Hiszen megismered a hangját. 

Ugyanígy döntő fontosságú, hogy megtanuljuk felismerni a Szentlélek késztetéseit, mert megmagyarázni legtöbbször nem tudjuk. „Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?” (Példabeszédek 20:24). 

Végül azt fogod mondani: „Őszintén nem értem, hogy sikerülhetett ez. Bizonyára Isten volt.” 

Minél régebben jársz Istennel, annál kevésbé fogod tudni, miért vezet úgy, ahogy vezet, de biztosan fogod tudni, hogy ő vezet. 

Ez a tudat újra meg újra vissza fog vonzani hozzá, hogy útmutatását kérd. 

Júdás apostol mondta: „szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért” 

(Júdás 3). 

Más fordításban ezt olvassuk: „úgy éreztem, meg kell írnom” (NIV) – ez nem más, mint a Szentlélek belső késztetése.

Mit tegyek, Uram? (3)
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” 

(Példabeszédek 12:15) 

Egy másik módja Isten vezetésének az istenfélő emberek tanácsai. 

Mózes is megtapasztalta ezt. Ahelyett, hogy segítséget kért volna, megpróbált mindent egyedül csinálni. Ekkor az apósa, Jetró ezt mondta neki: „nem jól csinálod a dolgot” (2Mózes 18:17). 

Aztán azt tanácsolta Mózesnek, hogy jelöljön ki alkalmas vezetőket, akikre átruházhat egyes részfeladatokat, így megossza velük a nép vezetésének terhét. „Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki” (2Mózes 18:24). 

Így Mózes problémája megoldódott, és Izráel sikeresen elért az ígéret földjére. 

Lesz idő, amikor Isten közvetlenül fog szólni hozzád, és kijelenti neked, mit kell tenned, de legtöbbször kapcsolataid által fog szólni. Melléd állít bölcs és sokat tapasztalt embereket. 

Ilyenkor elég alázatosnak kell lenned ahhoz, hogy megfogadd tanácsaikat. Lehet, hogy jó vagy, sőt, lehet, hogy jobb vagy, mint a nagy átlag. De mások segítsége nélkül sosem leszel olyan jó, mint amilyen lehetnél. 

Viszont arra ügyelned kell, hogy kire hallgatsz – megbízható tanácsadónak kell lennie és olyan embernek, aki csak azt akarja, amit Isten akar. Az ilyen személy tárgyilagos tud maradni, figyelmesen meghallgat, és gondosan megfontolt választ ad. Gyakran nem is akkor válaszol, amikor megkérdezed, hanem szeretne aludni rá egyet, hogy átgondolhassa és megimádkozhassa válaszát. Ha ilyen barátod van, az olyan, mintha lenne még két szemed és még két füled. Miért akarnál nélkülük élni? 

Ezért ma légy nyitott azokra, akiket Isten az életedbe küld, hogy utat mutassanak.

Mit tegyek, Uram? (4)
„… ismeretlen ösvényeken viszem őket.” (Ézsaiás 42:16)

Egy másik mód Isten vezetésére, hogy szembesít félelmeinkkel és a hit lépésére késztet. Bizonytalannak érzed magad, vagy félsz Isten akaratától egy adott helyzetben? 

Ő azt ígérte: „A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el!” (Ézsaiás 42:16). 

Figyeld meg különösen ezeket a szavakat: „ismeretlen ösvény”, „sötétség”, „göröngyös út”. 

Ha kerested Isten útmutatását a Szentírásban, ha próbáltál figyelni a Szentlélek belső késztetéseire, ha kérted megbízható emberek tanácsát, akkor hittel el kell indulnod, és meg kell tenned, amire Isten hív. 

Egy dolog megkérdezni, „mit tegyek, Uram” – de egészen más azt kérdezni: „Hajlandó leszek-e megtenni akaratodat, amikor világossá teszed azt?” 

Tedd fel magadnak a következő két kérdést:

a) Miért esik olyan nehezemre kockáztatni? Légy őszinte! Legtöbbünk számára a kockázat és a változás kényelmetlen, nagy kihívást jelentő, sőt, akár fenyegető. 

Ezért mondja a Biblia: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Példabeszédek 3:5). 

Ha hajlamos voltál a saját értelmedre támaszkodni, akkor ezt a szokást nehéz megtörni. 

Nos, Isten nem azt mondja, hogy ne használd az eszedet, csak azt mondja, hogy ne a saját eszedre támaszkodj, hanem őrá. 

b) Hajlandó vagyok-e egy jelentős változásra az életemben, ha ez Isten akarata? 

Ezt a két kérdést fel kell tenned magadnak, és amíg nem tudsz jó választ adni rájuk, addig nem állsz készen a továbblépésre.

Bűnbocsánat és belső gyógyulás

„Ő megbocsátja minden bűnödet.” (Zsoltárok 103:3) 

A zsoltáros azt írta: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” 

(Zsoltárok 103:3). 

Figyeld meg, mi van először: a tudat, hogy minden bűnödre bocsánatot nyertél, megelőzi a betegségek gyógyulását. Figyeld meg e szavakat: „megbocsátja minden bűnödet.” 

Vannak köztünk, akiknek megfelel a részleges bocsánat: megkönnyebbülünk tőle, de nem engedjük, hogy Isten bocsánata elérjen azokra a sötét területekre, melyeket nem tudunk elengedni, és nem akarunk megbocsátani magunknak. Bármi is legyen az a vétek, engedd, hogy Isten megbocsássa minden bűnödet, és fogadd el gyógyítását minden betegségedre. Engedd el a múltat! 

Engedd el a vétkeket! Engedd magad szabadon, és tanulj meg megbocsátani magadnak úgy, hogy nyitott szívvel elfogadod Isten teljes és tökéletes bocsánatát! 

Ne okozz magadnak többé fájdalmat, hiszen Jézus magára vállalta a szenvedést minden bűnödért. 

Ne ostorozd magad tovább, hiszen Jézus elviselte érted a korbácsütéseket és a keresztet. 

Ne büntesd magad, hiszen Jézus már magára vállalta minden büntetésedet. 

Ne kérdezd többé, hogy eleget tettél-e ahhoz, hogy kiérdemeld Isten bocsánatát és elfogadását. 

Ő ezt nem érdem szerint adja – nem lehet megszerezni emberi erőfeszítéssel, csak hit által lehet elfogadni. Te hogy éreznéd magad, ha valakinek születésnapi ajándékot adnál, és az illető ragaszkodna ahhoz, hogy ki akarja fizetni? Fájna? Felzaklatna? 

Isten is így érez, amikor megpróbálod „kiérdemelni” bocsánatát, gyógyítását és azt, hogy igaznak tekint. 

Minél inkább engeded, hogy Isten kegyelmének és megbocsátásának vízesése minden nap tisztára mosson, annál inkább megkapod tőle tested gyógyulását, elméd józanságát és lelked nyugalmát.

Légy béketeremtő!

„Boldogok, akik békét teremtenek.” (Máté 5:9) 

Zig Ziglar motivációs szónok mondta el egy kisfiú történetét, akit három nagydarab fiú terrorizált, egy is elég lett volna közülük, hogy padlóra küldje a kicsit. 

Nyilvánvalóan ez is volt a szándékuk. A kisfiú viszont nagyon okos volt. Néhány lépést hátrált, húzott egy vonalat a porba, majd hátrébb lépett még néhány lépést, szemébe nézett a legnagyobb fiúnak, és azt mondta neki: „Úgyse mered átlépni ezt a vonalat!” 

A srác persze átlépte. Ekkor a kisfiú elvigyorodott, és kijelentette: „Jó, most már egy oldalon állunk!” 

Ha konfliktus közepén találod magad, két dolog közül választhatsz: vagy bajkeverő leszel, vagy béketeremtő. Kiélezheted a helyzetet, vagy megoldást kereshetsz. 

A béketeremtők a közös nevezőt keresik, és megpróbálnak mindenkit rávezetni. 

A céljuk, hogy mindenki nyerjen. 

Barnabás, akinek a neve azt jelenti: „a vigasztalás fia”, kiállt a frissen megtért tarzuszi Saul mellett. 

A gyülekezet vezetői fenyegetve érezték magukat Saul miatt, és ezért nem igazán hibáztathatjuk őket. Barnabás azonban nem Pál erőszakos múltjára tekintett, hanem arra gondolt, milyen értékes lehet Isten számára. Lényegében azt gondolta: „ha befogjuk ezt az embert, és mi irányítjuk a gyeplőt, megnyerheti a versenyt számunkra.” És igaza lett.  A keresztyénüldöző Saulból Pál apostol lett. 

De ehhez kellett Barnabás, aki a saját hitelességét tette érte kockára (ld. ApCsel 9:26–30). 

A béketeremtéshez kockázatvállalás kell. Azt jelenti, hogy az embereket a legjobb pillanataik és legjobb tulajdonságaik alapján értékeljük. A béketeremtők a teljes képben gondolkodnak, és a kegyelem irányítja őket, nem a kicsinyes vélemények vagy az átmeneti körülmények. 

Légy tehát te is béketeremtő!

A válasz már úton van!

„Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék.” (2Királyok 4:8) 

A Bibliában egy gazdag asszonyról olvasunk, aki azonban nemcsak jómódú volt, hanem jó is. 

Sőt, nagyszerű stratégiája volt az életre. Építtetett egy hálószobát Elizeus prófétának, hogy amikor a városukban jár, meg tudjon szállni a házuknál. Ennek meg is lett a jutalma, amire annyira vágyott: fia született. Később, amikor a fiú hirtelen meghalt, Isten Elizeust használta, hogy feltámassza a gyermeket. Figyelj meg három dolgot ennek az asszonynak a történetében:

1) Helyet készített Istennek.

2) Álma valóra vált.

3) Amikor álma meghalt, Isten visszahozta azt az életbe (ld. 2Királyok 4:36–37). 

Amikor a fiú meghalt, a szomszédok valószínűleg ezt mondták neki: „Vége van. Menj, és temesd el.” De ő nem volt hajlandó elfogadni a hitetlenek véleményét, vagy olyanokkal megvitatni a helyzetét, akik úgysem tudnak segíteni. Légy óvatos, hogy ki előtt nyílsz meg, amikor krízisben vagy! 

Vigyázz, hogy Istent ismerő emberek legyenek, akiknek a szavai összhangban vannak a Szentírással! Ez az asszony elhitte, hogy amit Isten kezdett el, azt végig is tudja csinálni. Ha Isten alkotta, akkor meg is tudja javítani. A Bibliában azt olvassuk, hogy Elizeus próféta ráfeküdt a gyermek holttestére, és fölmelegedett a gyermek teste. De a fiúnak több kellett a melegségnél: életre volt szüksége. 

Ezért Elizeus ismét ráhajolt, és a gyermek teljesen feléledt. Van ebben egy tanulság számodra. 

Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, maradj a helyzet magaslatán: higgy Istenben! Sétálj fel-alá imádkozva egész éjszaka, ha kell, de kapaszkodj továbbra is Isten Igéjébe! 

Lehet, hogy álmod még nem kelt teljesen életre, de már melegszik. 

A helyzet javul… Isten dolgozik… a válasz már úton van!

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

„Az adós szolgája a kölcsönadónak.” (Példabeszédek 22:7)

Íme, egy ötlet, ami segít, hogy ne keveredj adósságba, vagy ha már benne vagy, segít kimászni belőle. Ahelyett, hogy a kártyádra „hitelkártya” néven gondolnál, kezdd el „adósságkártyának” tekinteni. Legközelebb, amikor kényszerét érzed, hogy megvásárolj valamit, amire nincs szükséged, vagy amit nem tudsz kifizetni, ez talán segíthet ellenállni a sugallatnak.

Az emberek általában három csoportba sorolhatók:
1) akiknek megvan;
2) akiknek nincs meg;
3) akik még nem fizették ki azt, ami náluk van. 

Egyszer egy ezermestert elhívtak egy milliárdos házába, hogy csiszolja fel a padlót. A gazdag ember felesége azt mondta: „Az ebédlőasztalra nagyon vigyázzon! XVI. Lajosig megy vissza.” 

A munkás így felelt: „Az semmi. Ha én nem fizetek jövő péntekig, akkor a nappalink egész szekrénysora a bútorboltba megy vissza!” 

Azt mondják, az átlagember lízingelt autót vezet, amibe hitelkártyával vette a benzint, így megy a nagyáruházba, ahol áruhitelre vásárol, hogy részletre vett bútorokkal megtöltse a házát, amin még harminc évig fizetendő jelzálog van. 

Nos, a Biblia nem ítéli el a hitelezés rendszerét, de óvatosságra int a használatával kapcsolatban.

 „A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak” 

(Példabeszédek 22:7). 

Az rendben van, ha kölcsönt kérünk arra, ami létszükséglet, de a luxuscikkekért mindig fizetnünk kellene. Ezért ha csak lehet, fizess értük készpénzzel, vagy egyáltalán ne is vedd meg őket.

 „Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza” (Zsoltárok 37:21). 

Nem bűn kölcsönkérni, de ha pénzt kérünk kölcsön, és nem adjuk vissza, az igenis rossz dolog. 

Ezért a mai üzenet számodra ez: tanulj meg annyiból élni, amennyit megengedhetsz magadnak!

Lelki növekedés 1-3 rész

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Egy toronyházon dolgozó munkás megcsúszott, és negyven emeletnyit zuhant az állványzatról. Amikor a huszadik emelet előtt zuhant el, egy nő kikiabált az egyik irodából: 

„Hogy van?” „Eddig jól!” – kiáltott vissza az ember. 

Komolyra fordítva a szót, a lelki növekedés néha tényleg olyan érzés, mintha két lépést tennénk előre, de közben hármat hátra. A lelki növekedés nem könnyű, ezért bátorított Pál, hogy ne csüggedjünk el. Általában nem vesszük észre magunkon, hogy fizikailag öregszünk, amíg nem látunk egy korábbi fényképet, és akkor hirtelen rádöbbenünk. Ugyanez igaz a lelki növekedésre is. 

Nehéz lemérni, milyen messzire jutottunk, amíg vissza nem nézünk arra az időre, mielőtt Jézus megváltoztatta volna az életünket. 

A Biblia azt mondja, hogy Isten bennünk működő Lelke által formálódunk fokozatosan Krisztushoz hasonlóvá (ld. 2Korinthus 3:18). 

A növekedés viszont növekedési fájdalommal jár! Tehát amikor elcsüggedsz, emlékeztesd magad arra, hogy úton vagy lelkileg, hogy problémáid ellenére igenis haladsz, és hogy az ördög próbálja mindig azt eszedbe juttatni, milyen messze vagy még. Ne hallgass rá!

 Jézus megmondta róla, hogy mindig hazudik (ld. János 8:44). Ha elcsüggedsz és feladod, a Sátán nyer. 

A Biblia azt mondja: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5). 

Tanulj meg az érzéseiden túllátva élni, áss le mélyre, ahol Isten Lelke él. Bátorodj fel: talán nem mindig tűnik úgy, de minden nappal egyre érettebb és erősebb vagy Krisztusban. Ezért a feladásra még csak ne is gondolj!

Lelki növekedés (2)
„… amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Korinthus 13:11) 

Erős hitű emberek láttán előfordulhat, hogy hozzájuk hasonlítva magadat, úgy érzed, te kevesebbet érsz. 

Egy bibliamagyarázó írta: „Csodáltam azokat a hithősöket, akiknek virágos tanúbizonysága úgy betöltötte a termet, mint gőz a zuhanyfülkét. Úgy tűntek, mint akik annyira megváltoztak, olyan biztosak, olyan szilárdak. Azt gondoltam, hogy Isten szeretete érdemeink mértéke szerint szűkre szabott. Ha ma jó voltam, szeret. Ha hibáztam, nem szeret. Micsoda hullámvasút!

Nem fogtam fel, hogy mindennek, ami megszületik, növekednie kell az érettségig. 

Azt vártam, hogy egy azonnali, hatalmas, mindent belefoglaló metamorfózis tökéletessé alakít.” 

Úgy érzed, valami nincs rendben veled, mert úgy tűnik, sohasem éred fel a mércét? 

Ha igen, olvasd el ezt: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” 

Mindannyian lelki gyermekekként kezdjük, aztán lelki serdülők leszünk, majd végül eljutunk a lelkileg érett felnőttkorra. De az egyre érettebbé válás útja sosem ér véget. 

A gyors megoldások keresése és az önigazultság csak arra jó, hogy álszent módon megpróbálj jó benyomást kelteni másokban. Ez megakadályoz abban, hogy őszinte légy Isten előtt, és eléri, hogy azt gondold, már előrébb kellene tartanod lelkileg. 

Emlékszel arra, amikor kisgyerekként felvetted édesanyád magassarkúját, vagy belebújtál édesapád bakancsába? Bármennyire is szeretted volna, nem volt jó rád, még nem nőttél bele. 

Ez nem jelenti azt, hogy valami baj lett volna veled, csak azt jelenti, hogy éppen akkora voltál, amekkorának lenned kellett abban az életkorban

Lelki növekedés (3)
„Isten beszéde… munkálkodik bennetek.” (1Thesszalonika 2:13 NKJV) 

Lehet, hogy nem tartasz még ott lelki értelemben, ahol szeretnél lenni, de hála Istennek, úton vagy. Valaha idegen volt számodra Isten kegyelme, de most Isten háznépéhez tartozol (ld. Efezus 2:19). 

Pál azt írja: „Isten általunk hirdetett igéjét befogadtátok… és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13 NKJV). 

Ha olvasod Isten Igéjét és hiszel benne, az munkálkodni fog benned. Ráadásul sokkal gyorsabban fejlődsz, ha megtanulsz megpihenni, és elkezdesz aszerint élni, amit Isten Igéje mond rólad, nem aszerint, ahogy érzel. 

A lelki növekedésre nagymértékben kihat az, milyennek látod magad. 

Amíg az önmagadról alkotott kép nincs összhangban azzal, amit Isten mond rólad a Szentírásban, addig elégtelennek és méltatlannak fogod tartani magadat – és ez akadályozni fogja a lelki növekedésedet. 

Amikor Isten azt mondta Jeremiásnak, hogy népek prófétájává hívja őt el, Jeremiás azt válaszolta, hogy ő túl fiatal, nem jó szónok, nincs elég tapasztalata stb. 

Hogyan reagált erre Isten? „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek… Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:5–7). 

Ne félj tehát az elutasítástól, ha nem teljesítesz tökéletesen. A világ talán így működik, de Isten nem. Ha olyan tökéletes lennél, amilyen szeretnél lenni, akkor nem lenne szükséged Isten kegyelmére. Jákób sántításához hasonlóan Isten néha meghagy dolgokat az életünkben, hogy emlékeztessen arra, mennyire szükségünk van rá. 

Tehát örülj annak, ahol most tartasz, és ne hasonlítgasd magad másokhoz! Ők is ugyanezeken a dolgokon mentek át ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol most vannak.

🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹

"Uram, nem akarok siettetni semmit. Add, hogy meg tudjam élni a jelen szépségeit!"

Isten szereti őket – neked is szeretned kell!

„Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.” (Apostolok cselekedetei 10:28)

Zsidó nézőpontból Kornéliusz, a pogány egy rossz ember volt. Rossz ételeket evett, rossz társaságban forgott, és rossz vezetőnek fogadott hűséget: a római császárnak. Nem tudta fejből idézni a Tórát, és nem Ábrahám leszármazottja volt. Körülmetéletlen volt, nem kóser ételeket evett, tisztátalan volt. 

De tett két olyan dolgot, amivel felkeltette Isten figyelmét: imádkozott lelki megvilágosodásért, és nagylelkű volt a szegényekkel és szükségben lévőkkel. 

A Biblia azt írja róla: „egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez” (ApCsel 10:2). 

Eddig a pontig az evangéliumot csak a zsidóknak hirdették, de Isten változtatni akart ezen. 

A változáshoz Pétert használta, a vallási szempontból legelfogultabb embert, akit valaha is láttál. Isten egy látomást küldött Péternek, melyben egy nagy lepedő ereszkedett le az égből, telis-tele olyan állatokkal, amiket a zsidóknak tilos volt elfogyasztaniuk. 

Péter tiltakozott is: „semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant” (ApCsel 10:14). Mivel Péter nehezen értette meg az üzenetet, a látomás háromszor is megismétlődött. Végül egy hang így szólt az égből: „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” (ApCsel 10:15). 

Ezért ment el Péter Kornéliusz házába, és hirdette neki az evangéliumot. És mielőtt még megtérésre hívhatta volna, a Szentlélek leszállt a jelenlévőkre, hitelesítve ezzel, hogy mindez Isten akarata. Péter pedig kijelentette: „Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.” Hadd mutassa meg Isten neked is ezt!

Gyakorold az alázatot!

„… legyetek alázatosak…” (1Péter 5:5)

A Biblia azt mondja: „… az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Péter 5:5–7 Károli). 

Bontsuk most ezt az igeszakaszt négy részre:

1) „az alázatosságot öltsétek fel.” Ebben a szövegrészben a felöltözni szó egy fehér kötényre utal, amit jellemzően a szolgák hordtak. Azt jelenti ez, hogy mindenkinek a kívánságát teljesítened kell? Nem. Ha ezt teszed, akkor talán mindenki más kedvelni fog, de te nem leszel jóban magaddal. Csak légy az, akinek Isten elhívott, és légy kész szolgálni mások felé, ha alkalom adódik.

2) „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Az alázat nem az, hogy kevesebbre tartod magad, hanem, hogy kevesebbet gondolsz magadra, és másokat helyezel előtérbe.

3) „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” A Szentírásban „Isten hatalmas keze” két dolgot jelent: Isten fenyítő kezét és Isten szabadító kezét – és mindkettőre szükségünk van. Tehát rendeld alá magad fegyelmező kezének, és megtapasztalod szabadítását.

4) „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Itt Péter az egyik legnagyobb emberi félelemről beszél: hogy ha mi nem aggódunk magunkért, akkor senki mást sem fog érdekelni, hogy mi van velünk. De ha igazán hisszük, hogy Istennek gondja van ránk, akkor nem kell aggódnunk magunkért. Szabadok vagyunk arra, hogy mások szükségeivel törődjünk, bízva abban, hogy Isten nem fog visszatartani semmit, amikor a mi szükségeinket kell betöltenie.

Imádkozz, hogy Isten megnyissa a szívüket!

„… az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen…”
(Apostolok cselekedetei 16:14)

Vannak, akik azt hiszik, hogy a sikeres embereket nehéz megnyerni Krisztusnak, mert nincsenek olyan szükségeik, mint másoknak. 

Dehogy nincsenek. Mindenkiben ott van az űr, amit csak Isten tud betölteni, és ő téged akar használni, hogy betölthesse. 

Figyeld csak meg Lídia történetét. „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, és szálljatok meg a házamban! És kérlelt bennünket.” (ApCsel 16:14–15). 

Lídia nemcsak megnyílt az evangéliumra, hanem az otthonát is megnyitotta, hogy ott mások is hallhassák azt. Sok esetben sikeres embereket könnyebb elérni az evangéliummal. 

Miért? 

Mert ők tudják, hogy a sikerhez az kell, hogy nyitottak legyünk új ötletekre és új elgondolásokra. 

Azt is megértik, hogy a folyamatos sikerhez nyitottnak kell lennünk a változásra. 

Ne hagyd, hogy a másik ember eltérő társadalmi helyzete visszatartson attól, hogy Jézusról beszélj neki. Figyeld meg ezeket a szavakat: „hallgatott minket… az Úr megnyitotta a szívét.” 

A te dolgod, hogy elmondd, Isten dolga, hogy megnyissa az emberek szívét! Te vesd Isten Igéjének magvát az életükbe, amikor lehetőséged adódik, és hidd el, hogy „az aratás Ura” majd elvégzi a többit.

Használd a józan eszedet!

„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” (Példabeszédek 3:13)

A siker titka, hogy a jó dolgot tegyük a megfelelő időben. 

Tryon Edwards teológus mondta: „Legyen mindenre elkülönített időd és helyed, és mindent a maga idejében és a maga helyén tegyél… így nemcsak többet fogsz elérni, de sokkal több szabadidőd is lesz, mint azoknak, akik folyton kapkodnak.” 

Ha már belefáradtál abba, hogy állandó stresszben élsz, akkor figyeld meg, hogyan mutat rá Dr. Howard Hendricks teológiai professzor a stressz forrásaira:

1) Túl sok mindenre mondunk igent. Dr. Lewis Sperry Chafer egyszer azt mondta: „A legtöbb lelki tevékenységünk alig több olcsó fájdalomcsillapítónál, amivel enyhíteni próbáljuk életünk ürességének fájdalmát.” Sokféle tevékenykedésünk nem segít az üresség gyökerét kezelni.

2) Nem állunk meg feltöltődni. Szinte kötelességünknek érezzük, hogy a napirendünk minden kis rését betöltsük. De ne csapjuk be magunkat, az még nem tervezés, ha kerüljük, hogy két feladat időpontja között átfedés legyen. A következmény pedig, hogy stresszes, indulatos tömeggé válunk, ide-oda cikázva rosszul megtervezett tevékenységek között, melyek kevéssé járulnak hozzá lelki jóllétünkhöz.

3) Nem élvezzük, amit már elértünk. „A beteljesült kívánság jólesik az embernek” (Példabeszédek 13:19). Mivel mindig annyi dolgunk van, gyakran anélkül rohanunk a következő kötelezettség felé, hogy befejeznénk az előző feladatot, vagy időt szánnánk egy kis hátradőlésre, élvezve a jól végzett munka örömét. Nem csoda, hogy életünket jelentéktelennek érezzük.

4) Többel tartozunk, mint amennyit vissza tudunk fizetni. Legközelebb, amikor hitelkártyával akarsz vásárolni, inkább várj! Nem feltétlenül kell nemet mondanod, csak tárd Isten elé azt, amiről úgy gondolod, szükséged van rá, és kérdezd meg, mi az ő véleménye erről. Ha valóban fejleszteni szeretnéd lelki életedet, használd a józan eszedet, és figyelj oda ezekre az alapelvekre!

Titkos bűnök megvallása 1-5 rész

Zsoltárok könyve 19. rész
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
5. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6. Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
7. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
8. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
9. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
10. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
11. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12. Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
13. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
14. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.
15. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.

**********************************

„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.”

 (Lukács 12:2)

Julie Ann Barnhill motivációs szónok írta: „Hajlamos vagyok a titkos bűnökre, a rejtett vétkekre. Életem legnagyobb részében sikerült elérnem, hogy ezeknek a dolgoknak 99,9%-a észrevétlen maradt. Rendszeresen jártam gyülekezetbe, és úgy tűnt, boldog családi életem van, de igyekeztem nem mutatni az életem árnyékos oldalát – nagy árat fizettem érte.
A költekezésemmel kapcsolatos hazugságok anyagi problémákhoz vezettek a házasságomban.
Az irigység megfosztott barátságoktól és az elégedettségtől.
A tizenéves koromban érzett harag, mely akkor öncsonkítási rohamokban nyilvánult meg, most újra kirobbant gyermekeim ellen irányuló dühkitörésekben.
Amikor pedig az alkohol kopogtatott a magány és depresszió idején, én beengedtem.

Most talán azt mondod: »Megosztottad velem néhány titkodat – de ezek semmik az enyémekhez képest.« Nem azt kell méregetnünk, kinek ijesztőbb a titka; azt kell elismernünk, hogy nem vagyunk egyedül a titkolózással. Ha csak a kibeszélés kedvéért valljuk meg a bűneinket, az könnyen válik a pletykalapokhoz és a bulvárműsorokhoz hasonlóvá. Nem elég kimondani a dolgokat.

Teljes bocsánat csak Krisztus által érhető el, de ehhez őszinte bűnvallás kell. Az ő bocsánata elfedez mindent, bármilyen szörnyű is, amit tettünk. Jézus ismeri titkainkat, ám ettől még szeret minket. Titkaink azonban akadállyá lehetnek köztünk és a szégyentől mentes élet között, melyet ő tervez számunkra. Valljuk meg bűneinket, hogy megváltást, szabadulást, örök életet találjunk.
Mondjuk el titkainkat egy megbízható barátnak, hogy megismerhessük az isteni gyógyítás valóságát egy másik hús-vér emberrel való kapcsolat által.”

Titkos bűnök megvallása (2)
„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége…” (Példabeszédek 28:13)

Julie Ann Barnhill így folytatja: „A »hazugság atyja« (János 8:44) el akarja velünk hitetni, hogy vannak olyan dolgok, amiket ha elkövetünk, akkor Isten többé nem fog szeretni minket.
Időnként én is bevettem három kedvenc hazugságának egyikét.
Első hazugság: csak te tettél valaha is ilyet. Kevés dolog van, ami miatt annyira le tud terhelni az kárhoztatás és a bűntudat, mint a haragom… Bár kívülről összeszedettnek tűnök, tudom, hogy a zárt ajtók mögött mondtam vagy tettem olyat, amivel átléptem a határt.
Megvallottam ezeket a barátaimnak, remélve, hogy azt hallom, nem vagyok ezzel egyedül.
De néma csend volt a válasz, és az ellenség suttogása:
 »Ugye megmondtam, hogy senki más nem tett ilyet. Rajtad már nem lehet segíteni.«
El is hittem ezt, amíg Isten vissza nem vitt a kisgyermekkoromban megtanult és elhitt bibliai igazságokhoz:

a) Ha megvalljuk bűneinket, ő újra és újra megbocsát.
b) Ha engedem, Isten megváltoztatja gondolkodásmintáimat, és erőt ad, hogy a helyes dolgot tegyem.
c) Még ha elbukom is, Jézus hűséges marad, mert lehetetlen, hogy hűtlen legyen.
Három évvel később több száz anyának mondtam el, min mentem keresztül, biztosítva őket arról, hogy nem ők az egyetlenek, akik mondtak, tettek vagy gondoltak olyat, ami miatt most ostorozzák magukat. Sorban álltak, hogy beszéljenek velem. Néhányan lehajtott fejjel, csendesen vártak. Másokon látszott, mennyire küzdenek, hogy össze tudják szedni magukat most, hogy az ellenség hazugsága lelepleződött.
Újra meg újra azt mondják: »Köszönöm az őszinteségét!«
Az Úr megmutatta nekem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki olyan dolgot tett, mint én.”
Nos, ez valódi szabadság!

Titkos bűnök megvallása (3)
„A rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.” (Ézsaiás 58:12)

Második hazugság: Isten most már nem fog használni. 
Julie Ann Barnhill így folytatja: „A nők vágynak arra, hogy életüknek örökkévaló értéket adjon valami, ami többet számít a farmerméretnél vagy az önéletrajzban feltüntetett magasabb képzettségnél. Mégis sokszor ezek alapján a felszínes normák alapján ítéljük meg magunkat.
Gondolj bele, hányszor néztél megvetéssel a tükörképedre, hányszor dőltél be a hazugságnak, hogy kudarcaid miatt Isten többé nem fog használni.

Én élő példa vagyok arra, hogy Isten igenis tud és fog használni múltbeli hibáink ellenére is.
Dávid azt mondta: »megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam… és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem« (Zsoltárok 32:5).

A Szentírásban említett legszörnyűbb bűnök sem verhetnek éket közéd és Krisztus szeretete közé, ha megvallod őket, és bocsánatot kérsz. Isten igazsága elűzi az ellenség hazugságát.
Kapaszkodj ebbe az ígéretbe: »az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged… a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá« (Ézsaiás 58:11–12).

Harmadik hazugság: Ha az emberek megtudják, mit tettél, nem fognak szeretni, nem fognak megérteni, nem fognak megbocsátani neked.
Talán lesznek olyanok azok között, akiket barátaidnak tartottál, akik elhagynak… velem is megtörtént. Eltűntek mellőlem barátok, amikor megtudták, mennyire elszúrtam az életemet.
Egyszer én is elfordultam egy baráttól, amikor megtudtam kényelmetlen részleteket az életéről.
A barátok jönnek és mennek, de az igaz barát ragaszkodik hozzád, mint a testvéred (ld. Példabeszédek 17:17). 

Én nem voltam hűséges a barátomhoz, de Jézus mindig hűséges hozzánk.
Sokszor megígérte, hogy soha nem hagy el. »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13).”

Titkos bűnök megvallása (4)
„… te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsoltárok 32:5)

Dávid azt mondta: „megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam… és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsoltárok 32:5).

Julie Ann Barnhill így ír: „Ha már belefáradtál abba, hogy azt tetteted, jól vagy, akkor ideje cselekedni. A nők, különösen a keresztyén nők túl sokáig gondolták úgy, hogy ők az egyetlenek, akik szégyenletes problémákkal, gyötrő bűntudattal és titkolt dolgokkal küzdenek. 

Ha megnyílunk Isten előtt, őszinték vagyunk önmagunkkal és másokkal, akkor üdítő szabadságot és békét élhetünk meg. Egy nő ezt írta nekem: »Tizennyolc éves koromban abortuszom volt. 

Senki sem tud róla. Évekig bejelöltem a napot a naptáramban, és gyászoltam a gyermeket, akiről senki sem tudott, és a fiatal anyát, aki egyedül cipelte a bűntudat terhét. 

De többé már nem! Most már tudom, hogy nem vagyok egyedül, és életemben először elhittem, hogy Isten nagyobb, mint a titkom, és ő kész megbocsátani.« A titkoknak csak akkor van hatalma felettünk, ha rejtegetjük őket. 

Ha lelepleződnek Isten szeretetének fényében, akkor többé nem uralkodnak rajtunk. 

Azért van néhány dolog, amit tekintetbe kell venned, mielőtt megnyílsz valaki előtt:

1) Ha az az ember továbbad másoknak olyasmit, amit bizalmasan mondtak el neki, akkor vajon ki lesz a következő beszédtémája?

2) Légy óvatos azokkal, akik kéretlen tanácsokkal látnak el, majd sértésnek veszik, ha nem hallgatsz rájuk.

3) Tartsd távol magad azoktól, akik megpróbálnak megnyugtatni, és azt mondják, ne aggódj a titkaid miatt. Inkább keress olyan embert, a) akinek józan belátása van, és tudja, hogy mikor vonuljon vissza, vagy lépjen előre, ha zaklatott vagy; b) aki nyíltan beszél saját küzdelmeiről is; c) aki gyors a hallásra, késedelmes a szólásra; d) akinek szavai és tanácsai a Szentírás igazságaira épülnek.

Titkos bűnök megvallása (5)
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

John MacArthur írja: „Jézus törvénymagyarázata megsemmisítő csapás a hazugságra, miszerint minden a látszat. A titkos bűn különösen iszonyatos, mert:
1) Isten a szíveket vizsgálja. Ha felismerjük, hogy ő az egyetlen, aki látja, mi rejlik a szívünkben, nem tudjuk majd olyan könnyen semmibe venni. Ostobaság azzal enyhíteni a bűnt, hogy rejtegetjük, kétszeres ostobaság azt gondolni, hogy jobbak vagyunk másoknál azért, mert titokban vétkezünk, a vétket titkolni a legnagyobb ostobaság. »Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége« (Példabeszédek 28:13).

2) A bűnös gondolatok és a bűnös tettek ugyanabból a forrásból erednek. Jézus azt mondta, hogy a gyűlölet ugyanolyan bűn, mint a gyilkosság, és a kívánság lényegében már házasságtörés; ezzel nem azt állította, hogy nincs különbség a mértékben, azt mondta vele, hogy a kéjvágyó embernek nincs joga a házasságtörőnél többre tartani magát. A tény, hogy valaki ilyen gondolatokat dédelget, bizonyítja, hogy képes az erkölcstelen cselekedetre, és ha valaki gyűlöli testvérét, annak már gyilkosság lappang a szívében.

3) A titkos bűnnel együtt jár a képmutatás. Miért? Mert ezzel próbálja takargatni. Jézus a képmutatást a »farizeusok kovászának« nevezte (ld. Lukács 12:1), mert úgy belevegyül a dolgokba, mint a kovász. Eltompítja a lelkiismeretet, és utat nyit a jellemromboló bűnöknek. 

Ne higgy annak, aki arról próbál meggyőzni, hogy minden a látszat. A titkos életed a jellemed lakmuszpróbája, »mert olyan ő, ahogy gondolkodik magában« (Példabeszédek 23:7 NASB). 

Ha tudni akarod, milyen vagy valójában, vizsgáld meg magánéleted titkait. Aztán nézz bele Isten Igéjének tükrébe, és engedd, hogy felfedje és helyreigazítsa szíved szándékait.”

Legyen tiszta a lelki szemüveged!

„Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!” (Ézsaiás 52:11)

Egyszer egy férfi lemosatta a szélvédőjét egy benzinkútnál. Amikor a benzinkutas befejezte, a férfi azt mondta: „Ez pocsék munka. Kezdje elölről! A szélvédő ugyanolyan koszos, mint volt.” 

A benzinkutas tehát nekilátott újra letörölni. A férfi megnézte, majd keserűen mondta: „Ez az ablak egy cseppet sem változott.” A férfi felesége, aki mellette ült az autóban, majdnem szétrobbant. Átnyúlt a férjéhez, levette róla a szemüvegét, megtörölte, majd visszaadta neki. 

A benzinkutas jól végezte a munkáját. A probléma végig a sofőrrel volt. 

Lelki értelemben szólva: a szemüvegeden múlik, hogy mit látsz és milyennek látod azt. 

Ha az irigység és féltékenység lencséin át nézed, neheztelni fogsz mások áldásaira. 

Ha a törvényeskedés szemüvegét használod, akkor kegyetlen és irgalmatlan leszel szavaidban és cselekedeteidben. 

Ha a félelem és hitetlenség lencséin át nézel, akkor lekorlátozod Istent, és megfosztod magadat attól, amit tenni tudna érted. 

Ha az önzés lencséit használod, akkor magadat teszed első helyre, és ezt megszenvedik szeretteid. 

Ha a negatív hozzáállás és cinizmus szemüvegét hordod, akkor az emberek kerülni fognak, mert nem vagy élvezetes társaság. „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!” Ahogy a szemüvegedet meg kell törölnöd, hogy megtisztítsd a környezetedből ráragadt szennyeződéstől, ugyanúgy a szívedet és az értelmedet is meg kell tisztítanod. 

Hogyan történik ez? Jézus azt mondta: „ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). 

Imádság és mindennapi bibliaolvasás által lesz mindig megfelelő életszemléleted.

Miért jársz templomba?

„Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efezus 5:25)

Egy vasárnap reggel egy édesanya felébresztette a fiát, és ezt mondta neki: „Ébredj fel, elkésel a gyülekezetből!” A fia így válaszolt: „Nem akarok menni. Nincsenek ott barátaim, a zene szörnyű, és a prédikációk unalmasak!” Az édesanya így folytatta: „Akkor is menned kell – te vagy a lelkipásztor!”

Komolyra fordítva a szót: te miért járj gyülekezetbe? Azért, mert „Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Efezus 5:25–27). 

Dr. Jay Kesler lelkész és egyetemi tanár 5 érvet mond arra, hogy miért járjunk gyülekezetbe:

1) Ez az egyetlen olyan szervezet, amely még mindig foglalkozik olyan kérdésekkel, mint az üdvösség, halál, ítélet, kegyelem, életcél, menny és pokol.

2) Ez értékessé teszi az életünket, és emberi méltóságot ad. Olyan világi környezetben élünk, mely csak értéktelenség-érzésünket táplálja. Az egyház ellensúlyozza ezt a negatív üzenetet, amikor azt hirdeti, hogy Isten szeret és elfogad.

3) Erkölcsi és lelki iránytűt biztosít. A társadalom felülvizsgálta az abszolút értékeket, ellenállt nekik, elutasította őket és a relativizmust fogadja el, de az egyház szilárdan áll Isten igéjének időtlen alapkövén.

4) Itt találhatsz együttérzésre, gyógyulásra és közösségre. Itt mindannyian egy szinten vagyunk. 

Itt Isten Szentlelke köt össze minket, hívőket, és szabad bejárást biztosít számunkra az Atyához 

(ld. Efezus 2:18).

5) Semmi más intézményhez nem hasonlíthatóan ez ösztönözte a legtöbb időtálló, önzetlen, nélkülözhetetlen, bátor vállalkozást a földön. Mint például missziókat, iskolákat, kórházakat, ételosztásokat, rehabilitációs központokat és árvaházakat. Miért járjunk gyülekezetbe? 

Mert Jézus szereti az egyházat – ezért nekünk is szeretnünk kell.

Imádkozz értük!

„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.”(Zsidók 13:3) 

A Biblia azt mondja: „a testvéri szeretet maradjon meg közöttetek” (Zsidók 13:1).

Aztán részletezi is: „ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” 2007. április 18-án három keresztyént megöltek Törökországban a hitük miatt. Egyikük, Necati Aydin volt, egy harmincöt éves lelkész, aki egy Bibliákat forgalmazó keresztyén könyvkiadónál dolgozott Malatya városában. 

Max Lucado így írja le a történetét: „Mire Necati az irodába ért, két munkatársa már látogatókat fogadott: öt fiatalembert, akik a keresztyén hit iránt érdeklődtek. De az érdeklődők nemcsak kérdéseket hoztak, hanem fegyvereket, konyhakéseket, köteleket és törölközőket is. A támadók fegyvereikkel hadonászva azt mondták Necatinak, hogy imádkozza el az iszlám hitre térők imádságát: »nincs Isten Allahon kívül, és Mohamed az ő prófétája.« Amikor Necati erre nem volt hajlandó, megkezdődött a kínzás. A merénylők gyötrelmes órákon keresztül vallatták és vagdosták a megkötözött keresztyéneket. Végül, amikor a rendőrség már az ajtón dörömbölt, elvágták áldozataik torkát. Az utolsó szó, ami az irodából kihallatszott, egy megingathatatlan keresztyén kiáltása volt: »Messiás! Messiás!« 

Az ilyen történetek hallatán elakad a szavunk. Ehhez képest a reggeli forgalmi dugó említésre sem méltó. Az ilyen történetek felteszik nekünk a kérdést: »Én meghoznám-e ezt az áldozatot? Kiáltanám-e, hogy Messiás, Messiás? Odaadnám-e az életemet?«” 

Amikor haszontalan, világias dolgok miatt panaszkodunk, gondolkodjunk el! A Biblia azt mondja, hogy úgy kell imádkoznunk keresztyén testvéreinkért, akik szerte a világon üldöztetést szenvednek, mintha mi magunk is velük szenvednénk.

Legyőzni a félelmet 1-3 rész

„Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.” (Jób 11:18)

A világtörténelem nagy alakjai közül többen is szenvedtek különféle fóbiák miatt. 

Napóleont teljesen megbénította az ailurofóbia, a macskáktól való irracionális félelem. 

I. Erzsébet királynőt az anthofóbia, a virágoktól való félelem tartotta rettegésben (különösen a rózsáktól félt). 

A milliárdos Howard Hughest gyakorlatilag cselekvésképtelenné tette a mysofóbia, a kórokozóktól való rettegés. 

Edgar Allen Poe és Harry Houdini klausztrofóbiában szenvedett. 

A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud pedig az agorafóbiával, a nyílt tereken való félelemmel és tömegiszonnyal küszködött. 

A gond az, hogy sokan tagadjuk, ha valamilyen ellenállhatatlan félelemmel küzdünk, és ritkán ismerjük el, hogy ez valóban komoly probléma. De attól még tény, hogy a félelmeink akadályoznak a változás felé tartó utunkban, és ha nem nézünk szembe velük, sohasem tudjuk elérni mindazt, amire lehetőséget kaptunk Istentől. Lehet, hogy azt a dolgot, ami zavar, egyáltalán nem is tartod félelemnek. Lehet ez egy olyan érzés vagy helyzet, amit általában kerülsz, vagy másokra hagysz, hogy boldoguljanak vele. 

Bármi is az, egyedül úgy tudod legyőzni, ha nevén nevezed, szembenézel vele, Istentől merítesz erőt, és elhatározod, hogy változtatsz a dolgon. Isten felajánlja neked az erejét ehhez. 

Íme, egy ígéret, melyre támaszkodhatsz: „bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). 

Honnan származik ez az ígéret? A Bibliából, Isten tévedhetetlen szavából!

Íme, még egy „ne félj” ígéret: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10).

***********************************

Legyőzni a félelmet (2)
„Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban.” (Zsoltárok 112:7)

Vizsgáljunk meg néhányat a leggyakoribb félelmek közül, és nézzük meg, hogyan győzhetjük le őket. A kudarctól való félelem. Ez a leggyakoribb félelem, ami akadályoz abban, hogy megvalósítsuk az Istentől kapott látásunkat. Ha közelről megnézed a kudarc valódi következményeit, valószínűleg nevetni fogsz azon, milyen nagy hatalommal bír ez a félelem. 

Tévedéseid nem csupán túlélhetők, de tanulhatsz is belőlük, és általuk formálódva jobb emberré válhatsz. Mi van akkor, ha előadás közben hibázol? Senki se fog lelőni érte, igaz? 

Mi van akkor, ha a projekt nem éri el a kívánt célt, vagy hibázol egy számításban? 

Mindannyian szeretnénk tökéletesek lenni, de az igazság az, hogy mind hibázunk. Valójában a kudarctól való félelem és az, hogy nem merünk tévedni, hosszú távon sokkal több hibát okoz. Amikor az emberek nem hajlandók elismerni, hogy hibázhatnak, akkor vonakodnak megkérni másvalakit, hogy ellenőrizze le munkájukat. 

Következésképp hibáznak, és rossz döntéseket hoznak, ez pedig csak táplálja már amúgy is meglévő bizonytalanságukat. A sikerhez az út számos kudarcon át vezet. 

A kudarc még nem jelenti, hogy egy csődtömeg vagy; az igazi bukás az, ha feladod, ha nem tanulsz a hibáidból, ha nem állsz talpra a bukás után. 

A zsoltáros azt mondta: „nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban” (Zsoltárok 112:7). 

Használd Istentől kapott ajándékodat, indulj el hittel vállalva a kockázatot, és bízz Istenben. Ha így teszel, „sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józsué 1:8).

***********************************

Legyőzni a félelmet (3)
„Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsidók 13:6)

Nézzünk meg még két gyakori félelmet:

1) Félelem attól, hogy nem vagyunk elég jók. A lényeg nem az, hogy olyan jó legyél, mint mások, hanem az, hogy önmagadat add! Ne hasonlítsd magad más emberekhez, inkább arra fordítsd az idődet, hogy felfedezd Istentől kapott erősségeidet. Életednek célja van, és ez a cél talán senki máséhoz nem hasonlít.

2) Az elutasítástól való félelem. Napjaink társadalmában ez a magány egyik legnagyobb oka. Az internet sem oldotta meg ezt a gondot, mert mélyen belül mindannyian bensőségességre vágyunk, nem csupán információkra. Meglepődnél, milyen sok ember megy haza üres lakásba, vacsorázik egyedül, néz tévét és fekszik ágyba egyedül. Még ha tömeggel vagyunk is körülvéve, elszigetelten érezzük magunkat, mint egy sziget az óceán közepén.

Pedig nem kellene ennek így lennie – főleg nem, ha Isten megváltott családjának tagja vagy. Az elfogadás titka, hogy te is indulj el mások felé, és fogadd el családod tagjait. Ha beengeded őket személyes világodba, ők is szeretettel fogadnak majd az övékben. 

Nézd meg, milyen ma az életed. Nyugi, senki sem figyel, és aki a legtöbbet nyerhet egy ilyen átvizsgálásból, az te vagy! 

A bizonytalan emberek a legnehezebben elérhetők, mert kétségbeesetten bujkálnak rejtegetni próbálva azt, amit hiányosságnak vagy kudarcnak tartanak. 

Ha szükséged van lelkigondozói, orvosi vagy lelkipásztori segítségre, akkor keress fel egy erre alkalmas személyt! Tartozol magadnak ezzel! 

Ma kelj fel és mondd: „Velem van az Úr, nem félek sem az elutasítástól, sem attól, hogy nem vagyok elég jó.”