Egy gyülekezeti vezető így szólt a híveihez: „Van egy jó meg egy rossz hírem: a jó az, hogy elég pénzünk van egy új templom építésére, a rossz pedig az, hogy egyelőre még a zsebetekben van az a pénz!” Némelyek abban a hitben nőttek fel, hogy helytelen dolog pénzt kérni Istentől, mivel az a kapzsiság és önzés jele. Meglehet, de nem muszáj, hogy így legyen.
Tökéletes lelki összhangban van Istennel az, aki így imádkozik: „Uram, áldj meg anyagilag, hogy adakozhassak, és véghezvihessem a terveidet!”
Az újszövetségi gyülekezet robbanásszerű növekedése részben azoknak a keresztyéneknek volt köszönhető, akik készek voltak eladni a vagyonukat és támogatni Isten munkáját.
Közéjük tartozott Barnabás is, akinek „földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé” (ApCsel 4:37). És nem Barnabás volt az egyedüli: „Akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé” (34–35. v.).
Tehetős és befolyásos férfiak feleségei is követték Krisztust, így Jézusnak szüksége lett egy kincstárnokra, aki ügyelt a vagyonukra.
A pénzre vonatkozó bibliai alapelv a következő: ha megbecsülöd Istent, ő is megbecsül majd téged, és ha az ő ügyét helyezed az első helyre, ő meg fogja áldani a tiédet.
A pénzre vonatkozó bibliai alapelv a következő: ha megbecsülöd Istent, ő is megbecsül majd téged, és ha az ő ügyét helyezed az első helyre, ő meg fogja áldani a tiédet.
Jézus ezt mondta: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért” (Máté 6:33–34). Ez Isten akarata a számodra: „Mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre” (2Korinthus 9:11 RÚF).
