A Sátán támadása vészcsengő lehet.
Tudtad, hogy ha nem vagy hajlandó beismerni és megbánni a bűnödet, akkor a téged körülvevő védőfalon rés támad, és a Sátán szabadon bejöhet és megtámadhat?
Pál azt írja a korinthusi gyülekezetnek: „Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett.” (1Korinthus 5:1–2).
Aztán Pál ezt az utasítást adja a gyülekezet vezetőinek: „átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján” (1Korinthus 5:5).
Később ez az ember megbánta bűnét, és Pál azt mondta, hogy vissza lehet fogadni a gyülekezet közösségébe. Lényegében Pál azt mondta: „Ejtsük kétségbe, hátha a kétségbeesés visszaűzi Isten karjába.”
Egy másik helyen Pál azt írja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Himenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent.” (1Timóteus 1:19–20).
Isten talán élvezi, ha szenvedni lát minket? Nem, mint ahogy egy szülő sem élvezi, ha fegyelmezni kénytelen gyermekét.
De a szent szeretet meg tudja hozni a nehéz döntéseket. (Ne feledd, úgy fegyelmezz, hogy az eredménye mindig a kegyelem legyen, soha ne a nyomorúság.)
Vannak, akik felébrednek arra is, ha csak megérintik a vállukat, másoknak az kell, hogy egy bunkósbottal fejbe kólintsák őket.
Amikor Istennek bunkósbotra van szüksége, olyankor a Sátánt szólítja.
