Eljön az idő, amikor szembe kell majd néznünk a félelmeinkkel, és ki kell állnunk amellett, amit igaznak hiszünk. Ezt tette Sadrak, Mésak és Abédnegó is. Az életüket kockáztatták, amikor nem voltak hajlandóak meghajolni Nebukadneccar király bálványa előtt. Pedig akár így is okoskodhattak volna:
„Látszólag meghajolok, de magamban nem!” Vagy: „Úgy veszem, mintha Jehova lenne az a bálvány!”
Ők azonban inkább kiálltak az igazság mellett, s ezzel csodáknak nyitottak utat.
„Nebukadneccar király megijedt, [...] és azt kérdezte tanácsosaitól:
„Nebukadneccar király megijedt, [...] és azt kérdezte tanácsosaitól:
Nem három férfit vetettünk a tűzbe megkötözve? Ők így feleltek a királynak: Valóban, ó, király!
Ő pedig így szólt: Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé” (24–25. v. ).
Amikor védtelen helyzetbe hozza magát valaki, azzal teret enged Istennek, hogy megmutassa hatalmát.
Amikor védtelen helyzetbe hozza magát valaki, azzal teret enged Istennek, hogy megmutassa hatalmát.
Ha meghajolt volna a bálvány előtt a három ifjú, akkor
1) nem léptették volna elő őket,
2) a zsidó nép nem került volna védett státuszba a babiloni királyságban,
3) tovább folytatódott volna a bálványimádás Babilonban, és
4) Nebukadneccarnak nem lehetett volna része sorsfordító találkozásban Istennel.
„Ekkor így szólt Nebukadneccar: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak! [...] Nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani.
„Ekkor így szólt Nebukadneccar: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak! [...] Nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani.
Akkor a király nagy tisztességre emelte Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilón tartományában”
(28–30. v.). Ha kiállsz Isten mellett, megáld téged és ő is kiáll melletted.
