„Minden keserűség… legyen távol tőletek.” (Efezus 4:31)
1882-ben egy Joseph Richardson nevű New York-i üzletember egy keskeny földterületet birtokolt a Lexington Avenue-n. A telek mindössze másfél méter széles és 31 méter hosszú volt.
Egy másik üzletembernek, Hyman N. Sarnernek, egy normál méretű telke volt Richardson keskeny telke mellett. Olyan lakásokat akart építeni, amelyek a sugárútra néznek, így ezer dollárt ajánlott Richardsonnak a keskeny telekért. Richardsont mélyen sértette az alacsony árajánlat, és ötezer dollárt követelt. Sarner visszautasította, Richardson erre szűkmarkúnak nevezte és rácsapta az ajtót.
Sarner feltételezte, hogy a telek üresen marad, és utasította az építészt, hogy tervezze meg az épületet Richardson telkére nyíló ablakokkal. Amikor azonban Richardson látta, hogy épül a ház, úgy döntött, hogy akadályozni fogja a kilátást; senki sem fog szabadon átnézni az ő telke felett!
Ezért a hetvenöt éves Richardson épített a telkére egy lakóházat, mely másfél méter széles, 31 méter hosszú és négy emelet magas volt. Amikor a ház elkészült, beköltözött a feleségével.
A lépcsőn egyszerre csak egy ember mehetett, a folyosón is csak egyvalaki haladhatott.
Az étkezőasztal csupán 45 cm széles volt. A lépcsőházba egyszer beszorult egy testes újságíró, és miután két bérlő sikertelenül próbálta őt kitolni, csak úgy tudott szabadulni, hogy alsóneműre vetkőzött. Az emberek az épületet a „rosszindulat házának” nevezték. Richardson és felesége az utolsó tizennégy évüket ott töltötték. 1915-ben aztán a házat lebontották.
A keserűség olyan magányos házat épít, amiben egyszerre csak egy embernek van hely.
A lakóinak csak egyetlen célja van: megkeseríteni valakinek az életét. Sikerül is nekik.
A sajátjukat teszik tönkre!
https://www.maiige.hu/assets/media/2019/Mai%20Ige%2020191209.mp3
