A modern tudomány megerősíti a Szentírás igazságát:
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18)
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18)
A szeretet és a félelem összeegyeztethetetlen; nem létezhetnek egyszerre.
A gyermekeknek két alapvető szükségletük van:
1) A felfedezés lehetősége. Így tanulnak és fejlődnek.
2) Biztonságérzet. Ha nem érzik magukat biztonságban, nem indulnak felfedezőútra.
1) A felfedezés lehetősége. Így tanulnak és fejlődnek.
2) Biztonságérzet. Ha nem érzik magukat biztonságban, nem indulnak felfedezőútra.
Minden embernek szüksége van egy biztonságos alapra, ahonnan felfedezni és növekedni indul.
A kutatások szerint általánosságban elmondható, hogy az egyik szülő a másiknál kicsit jobban biztatja arra a gyermeket, hogy kipróbálja a lehetőségeit, kockázatot vállaljon és megtanulja, hogy egy kis veszély jó dolog is lehet, míg a másik szülő inkább a vigasztaló, megnyugtató biztonsági háló.
A kutatások szerint általánosságban elmondható, hogy az egyik szülő a másiknál kicsit jobban biztatja arra a gyermeket, hogy kipróbálja a lehetőségeit, kockázatot vállaljon és megtanulja, hogy egy kis veszély jó dolog is lehet, míg a másik szülő inkább a vigasztaló, megnyugtató biztonsági háló.
Igazság szerint azonban minden szülő mindkettőt tudja biztosítani gyermekének.
Amikor félünk, a testünk aktiválja a szimpatikus idegrendszert.
Amikor félünk, a testünk aktiválja a szimpatikus idegrendszert.
A szívünk szaporábban ver, a légzésünk gyorsabb és felületesebb lesz, izmaink pedig feszültek. Ilyenkor futunk a biztonságot nyújtó jelenléthez: a vigasztalónkhoz, védelmezőnkhöz, a szülőhöz.
Amikor ő magához ölel és biztosít szeretetéről, a paraszimpatikus idegrendszer átveszi az irányítást.
A pulzusszámunk csökken, egyre mélyebb lélegzetet veszünk, izmaink ellazulnak, és a vér visszaáramlik az agyunkba.
Lényegében egy kis hang bennünk azt mondja: „Újra elindulhatok és szembenézhetek a világgal.”
A fizikai világban tény, hogy „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”, és igaz ez a szellemi világra is.
Olyan Istenünk van, aki elég gyengéd ahhoz, hogy szeressen és vigasztaljon minket, ugyanakkor elég erős ahhoz is, hogy a kősziklánk és várunk legyen; ha ő velünk van, szembe tudunk nézni az életben bármivel, és mi is megerősödhetünk.
