Pál azt írja, azért imádkozik, hogy Isten „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok” (Efezus 3:16–19).
A legjobb szándékaink ellenére is vétkezünk. Emiatt aztán rosszul érezzük magunkat.
A Sátán pedig arra használja bűntudatunkat és önkárhoztatásunkat, hogy kételyt ébresszen bennünk Isten irántunk érzett szeretetében.
Ám ha Isten annyira szeretett, hogy elküldte a Fiát, hogy meghaljon érted, miközben te még bűnös voltál, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem fogja megváltoztatni a véleményét rólad, hiszen az ő megváltott, noha küszködő gyermeke vagy.
A bűn miatti rossz érzés igazából bizonyíték arra, hogy valóban Isten gyermeke vagy.
Amikor újjászülettünk, újjászületett lélekké váltunk, aki újjá nem született testben él.
Amikor beengeded a bűnt az életedbe, az újjászületett lelked riadót fúj, és azt mondja:
„Takarodj innen, ez összeegyeztethetetlen azzal, aki vagyok!”
Nem arról van szó, hogy Isten nem szeret, amikor vétkezel, hanem arról, hogy a bűn egy nemkívánatos vendég, aki miatt rosszul érzed magad és meginog az Isten iránti bizalmad.
Ha tehát vétkeztél, bánd meg, fogadd el Isten bocsánatát, és haladj előre megerősödve és bölcsebben!
