Kiálts Istenhez!

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez.”

(Zsoltárok 18:7

Vannak helyzetek az életben, amikor a legjobb, amit tehetsz, hogy lelked legmélyéből 

Istenhez kiáltasz. Ne aggódj amiatt, hogy ez méltóságon alulinak tűnik, vagy az emberek kishitűnek tartanak miatta. A zsoltáros azt mondta: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.”


Minden szülő ismeri gyermeke hangos sírását, ami nem hisztiroham, nem is figyelemért nyafogás, hanem segélykiáltás. Jöhet akár az éjszaka közepén, a szülő azonnal kipattan az ágyból, odasiet gyermekéhez, felveszi, tisztába teszi, megeteti, megnyugtatja. Így érez Isten irántad. 

Ha a gödör mélyén vagy, kiálts Istenhez! Dávid azt mondta: „Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. 

Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsoltárok 18:17–20). 

Dávid megértette, hogy Isten az ő magas tornya, erőssége, kősziklája és vára (ld. Zsoltárok 18:2–3). A bibliai időkben a magas torony biztonságos hely volt, ahová az ellenség nem juthatott fel. 

A Példabeszédek 18:10 azt mondja: „erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.” 

Az Istenben meglelt biztonságot jelképezi, ahol felülemelkedsz a fenyegetéseken és a körülményeken. Itt visszanyered a megfelelő nézőpontot, innen előre tudsz tekinteni, és tudod, hogy a megpróbáltatás hamarosan véget ér.

Rajta, kiálts Istenhez, és ő válaszolni fog!