HA KRISZTUS NEM JÖTT VOLNA EL❤️

„❤️Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (János 1:29)

A tudósok között nincs teljes egyetértés Krisztus születésének pontos dátumára vonatkozóan. 

Azt sem tudják, hogy a betlehemi Születés templom, amit minden nap zarándokok látogatnak, 

valóban azon a helyen áll-e, ahol Jézus született. 

Azt pedig egyikünk sem tudja felfogni, hogyan foganhatott gyermeket egy szűz a Szentlélek által. 

De van egy jó hírem: nem kell tudnod, hogy mikor, hol vagy hogyan született Jézus, csak azt kell tudnod, hogy miért. 

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). 

Csak négy dolog számít:

1) Ha Krisztus nem jött volna el, Isten ismeretlen lenne számunkra.
2) Ha Krisztus nem jött volna el, bűneinkre nem lenne bocsánat. Jézus neve azt jelenti: „Jahve megment!” Bemerítő János így nevezte őt: „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.”
3) Ha Krisztus nem jött volna el, imáink nem találnának meghallgatásra. 

A bibliai időkben a papoknak kellett az emberek kéréseit Isten elé vinni. 

Nekünk pedig Jézus a főpapunk, aki megérti gyengeségeinket, mert „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:15–16).
4) Ha Krisztus nem jött volna el, nem lenne biztosítékunk arra, hogy újra el fog jönni, és magával visz minket a mennybe, hogy vele legyünk.

Miről szól a karácsony?

„Semmi… nem választhat el minket Isten szeretetétől.” (Róma 8:39 CEV)

Azon az első karácsonyon Isten valami rendkívüli dolgot tett. Max Lucado így fogalmazza ezt meg: „Leszállt a trónról, levette dicsőségének köntösét és bőrbe csomagolta magát: pigmentált emberi bőrbe. A világ világossága belépett egy sötét, nedves méhbe. Akit angyalok dicsőítettek, beágyazódott egy szolgálólány méhébe, egy hideg éjszakán született meg, és a tehenek szalmáján aludt. Mária nem tudta, hogy tejet adjon neki vagy hódolatot, hát mindkettővel szolgált – végtére is a gyermek, amennyire ő fel tudta ismerni, éhes és szent volt. József nem tudta, hogy fiának vagy atyjának szólítsa. De végül Jézusnak nevezte, hiszen ezt mondta az angyal, és mivel halvány fogalma sem volt arról, hogyan nevezzen egy olyan Istent, akit a karjában tud ringatni.” Lucado így folytatja: „Nem gondolod, hogy forgott a fejük, és azon tűnődtek: »Mit művelsz, Isten?« Vagy másként fogalmazva: »Mit keresel te itt a földön, Isten?« »Rávehet-e valami, hogy ne szeresselek?« – kérdezi Isten. »Azon tűnődsz, meddig ér el, meddig tart a szeretetem? A választ megtalálod a sziklás hegyen álló szálkás kereszten. Engem látsz ott, Teremtődet, Istenedet… ennyire szeretlek téged.«”

Pál azt kérdezi: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35). Majd választ is ad: semmi sem választhat el Isten szeretetétől, „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”

(Róma 8:38–39). Erről szól a karácsony.

Építeni másokat (3)

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róma 15:1)

Ha azt hiszed, semmi igazán értékeset nem tudsz felajánlani másoknak, fontold meg egy ismeretlen költő szavait: „Egyetlen dal lángra lobbanthat egy pillanatot, egyetlen virág felébreszthet egy álmot. Egyetlen fából kinőhet egy erdő, egyetlen madár meghirdetheti a tavasz érkezését. Egyetlen mosollyal elkezdődhet egy barátság, egyetlen kézszorítás felemelheti a lelket. Egyetlen csillag utat mutathat a hajónak a tengeren, egyetlen szó megfogalmazhatja a célt. Egyetlen szavazat változtathat a nemzet sorsán, egyetlen napsugár bevilágíthat egy szobát. Egyetlen gyertya el tudja űzni a sötétséget, egyetlen nevetés le tudja győzni a mélabút. Egyetlen lépéssel elkezdődhet egy út, egyetlen szóval elkezdődhet egy imádság. Egyetlen reménysugár fellelkesíthet, egyetlen érintés megmutathatja, hogy törődsz a másikkal. Egyetlen hang is szólhat bölcsességet, egyetlen szív is tudhatja, hogy mi igaz. Egyetlen élet is sokat számít.” Jon Walker író mondja: „Isten természetéhez hozzá tartozik a biztatás. Az Újszövetségben a biztatás szó ugyanaz, amit Jézus használt a Szentlélek bemutatására, aki pártfogónk… állandó vigasztalónk… mellettünk álló emlékeztetőnk… szent segítőnk… belső iránytűnk… bátorságunk forrása. Isten másik módszere a biztatásunkra, amikor más hívőket küld mellénk bátorító ügynökökként. Ők erősítik azokat, akik látják Isten kezét működni az életükben; ösztönzik és biztatják azokat, akik megpróbáltatásokon mennek keresztül (ld. 1Thesszalonika 5:14), megtérésre, helyreállásra hívják azokat, akik eltévelyedtek (ld. Galata 6:1). Sokféle módon kihozhatjuk valakiből a legjobbat, de igazából csak egy dolog kell hozzá: hajlandóság arra, hogy »az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.« Így tudjuk egymás hitét erősíteni.”

Építeni másokat (2)

„Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” 

(Róma 15:2)

Két férfi egy kórteremben feküdt. Az egyikük minden nap egy órára felülhetett. Az ágya az egyetlen ablak előtt volt. A másik férfi egész idejét háton fekve töltötte. Az ablaknál lévő férfi minden nap elmondta, mi zajlik a külvilágban: beszélt a parkról és a tóról, a tóban úszkáló kacsákról, a parkban játszó gyerekekről, a kézen fogva sétáló párokról és a messzi látóhatárról. A barátja, aki mindezt nem láthatta, mosolyogva képzelte maga elé az elmondottakat. Amikor az ablaknál fekvő ember meghalt, a szobatársát költöztették a helyére. Ő feltornázta magát, hogy ki tudjon nézni az ablakon, de nagy megdöbbenésére csak egy szürke kőfalat látott. Összezavarodva kérdezte a nővérkét, hogy lehet, hogy a barátja olyan élénk színekkel festette le a látványt? Az ápolónő így válaszolt: „Igazság szerint ő vak volt, és még a falat sem látta. Csak magát akarta biztatni.” Pál azt mondta: „Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” Mások biztatása nagy elégedettséget ad, különösen akkor, ha a saját helyzetünk sem éppen ideális. Valaki azt írta: „Ha valakinek azt mondod, hogy gyönyörű, akkor változtatsz az illető énképén. Egy szerelmes lány azt gondolja, hogy ő a leggyönyörűbb lány a világon, csak mert az a bizonyos fiatalember ezt mondta neki. Ha egy tanár azt mondja egy diáknak, hogy okos, akkor a diák még jobban fog törekedni, és még többet ér el. Amikor egy szülő azt mondja a gyermekének, hogy szereti, akkor a gyermeknek lesz önbizalma nagy dolgokba fogni. Másrészt viszont, ha egy orvos egyenesen megmondja a betegének, hogy menthetetlen, azzal felgyorsítja a haldoklást.” A szavak erejét használd az emberek építésére!

Építeni másokat (1)

„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét… mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.” (Róma 16:1–2)

Gyülekezetednek olyan tagokra van szüksége, akik elkötelezték magukat arra, hogy támogatják és bátorítják egymást. Olyan emberekre van szükség, mint Fébé volt, aki „sokaknak lett pártfogója.” Azt a görög szót, amit itt pártfogónak fordítanak, a sportolók edzőire használták, akik támogatták az atlétákat, és segítették őket felkészülni az olimpiai játékokra, hogy nyerhessenek. H. F. Moule bibliatudós így mutatja be Fébét: „egy bajnok, aki kiáll másokért… odaadó, bátor barátja a bajban lévő megtérteknek, aki harcos tiltakozó, ha elnyomást lát… és megvédi a szegények ügyét.” Ez nem kis feladat! A mai önző generációban nem sokan vállalnák fel. De az igazság az, hogy nincs jobb befektetés, mint ha más embereket építünk. Ha befektetsz egy másik emberbe, azzal magadnak adsz ajándékot, mert ha az ő útját megvilágítod, azzal a te ösvényed is világosabb lesz. Az isteni jutalom pedig messze felülmúl minden földi ellenszolgáltatást: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Egy lelkipásztor megjegyezte: „Van valamid, amit senki más nem tud adni. Gondolkodj el azon, hogyan tudnád valaki más életét jobbá tenni. Kit tudnál támogatni és erősíteni? Valakinek szüksége van ma a biztatásodra… tudnia kell, hogy hiszel benne, hogy ott vagy számára, hogy úgy gondolod, megvan benne az, ami a sikerhez kell. Ha visszatekintesz, minden bizonnyal találsz valakit, akinek fontos szerepe volt abban, hogy téged eljuttasson oda, ahol most tartasz. Egy szülő vagy tanár, aki bízott benned… egy főnök, aki előléptetett, amikor nem érezted magad alkalmasnak… valaki, aki többet látott benned, mint te saját magadban.” Most rajtad a sor!

Keress egy imatársat!

„Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Máté 18:19)

A Bibliában azt olvassuk: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” Becky Smith nyolcvannégy éves volt, a húga, Christine pedig nyolcvankettő. Az évek megfosztották az idősebbik testvért a látásától, a fiatalabbnak pedig meggörnyesztették a hátát, ezért nem tudtak gyülekezetbe járni. A gyülekezetnek viszont szüksége volt rájuk. A Lewis-szigeten éltek Skócia partjainál, és kis falujuk, Barvas teljes lelki sötétségben élt. A gyülekezet egyre fogyott, a fiatalok gúnyolódtak a hiten, a megtérésről úgy beszéltek, mint a pestisről. 1949 októberében a Skót Egyház vezetősége imára szólította a gyülekezetek tagjait. De mit tud tenni két idős hölgy, aki ki sem tud mozdulni a házából? Nagyon is sokat, ha eltökéltek. Kis otthonukat az ima-virrasztás házává tették. Minden héten kétszer este 10-től hajnali 4-ig imádkoztak, és kérték, hogy Isten könyörüljön meg településükön. Néhány hónappal később Becky azt mondta Christine-nek, hogy Isten szólt hozzá e szavakkal: „vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra” (Ézsaiás 44:3). Arra biztatta a helyi lelkészt, hogy szervezzen ébredési alkalmat, és hívja el szónoknak Duncan Campbellt, az ismert evangélistát. Amikor Campbell elutasította a meghívást, az idős hölgy erősködött: „Isten azt mondta, hogy eljön két héten belül.” Így is történt! Campbell öt héten át prédikált a zsúfolt hallgatóságnak minden este 7-től, 10-től, éjféltől és hajnali 3-tól. A bűnösök megtértek, a kocsmák bezártak, mert már senki sem látogatta őket, a Lewis-sziget megérezte Isten jelenlétét – mindez azért, mert két nő egyetértésben imádkozott.

A kis dolgok is számítanak

„Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak…” (Zakariás 4:10)

Amikor Isten Gedeonnak győzelmet adott a midjaniták felett, akkor egy mindössze háromszáz főből álló csapatot használt az ellenség százezres seregével szemben (ld. Bírák 7).

Nem azért, mert nem volt több harcképes ember, hanem azért, mert Isten a kis dolgok által akarta megmutatni hatalmát. Jézus akárhány követőt választhatott volna magának, de ő tizenkét tanítványt választott, akik elvitték az evangéliumot az egész világra. 

Egyszer ötezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két kis hallal, egy kisfiú uzsonnájával. Isten országát a mustármaghoz hasonlította, amely bármilyen kicsi is, nagy fává tud nőni. 

Máskor Isten országát a kovászhoz hasonlította, mely önmagában alig észrevehető, mégis az egész tésztát megkeleszti. Aztán ezt is mondta: „aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lukács 16:10). 

Tehát ha Istentől nagyobb dolgokat kérsz jobb dolgok helyett, akkor valószínűleg csalódni fogsz. 

A világ minden imádsága sem veheti rá, hogy megadjon neked valamit, amit még nem tudnál kezelni. Henry Wadsworth Longfellow mondta: „a legtöbb ember sikert érne el a kis dolgokban, ha nem vakítaná el a nagyravágyás.” 

A nagyobb és több utáni hajsza gyomorfekélyt és álmatlanságot okoz, és nem engedi, hogy élvezd azokat az áldásokat, amiket már megkaptál Istentől. 

A jobbat talán nehezebb lemérni, és nem is olyan káprázatos, de a kiegyensúlyozottság, ami a fokozatos sikerrel jár, értékesebb és tartósabb. Tehát, ha most „a kicsiny kezdet napját” éled, örülj, és bízz abban, hogy Isten nagyobb és jobb dolgokat tartogat még számodra.

Bűnvallás

„Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsoltárok 32:5)

Amikor szándékosan vétkezünk, Isten uralma ellen lázadunk az életünkben – aztán pedig rosszul érezzük magunkat miatta. Ez a rossz érzés annak a bizonyítéka, hogy valóban Isten megváltott gyermeke vagy – különben a bűn nem zavarna. Képzelj el egy tizenévest, aki ezt mondja az apjának: „Igazán sajnálom, de elvettem a hitelkártyádat és azzal fizettem, amikor elmentem sörözni a haverokkal.” Nos, lehet, hogy az apa észre sem vette volna, főleg, ha nem egy könyvelő típus.

De a fiú nyugtalan lelkiismerete felszínre hozta a témát, és így a fiú ezt mondta: 

„Apa, nem kellett volna sört vennem; nem kellett volna hazudnom a koromról; nem kellett volna a te hitelkártyádat használnom mindehhez. Bíztál bennem, és én csalódást okoztam. Sajnálom, ígérem, többé nem fordul elő.” Ez bűnvallás. Ezt kell tennünk nekünk is imádságainkban. A bűnvallásként fordított görög szó eredetileg azt jelenti: „egyetérteni Istennel.” 

Amikor megvalljuk bűneinket, egyetértünk Istennel az életünkben lévő bűnre vonatkozóan, elfogadjuk igaznak, amit Igéjében és Szentlelke által kijelentett nekünk. Amikor megvalljuk, vagyis kimondjuk a bűneinket, Isten megbocsát és megtisztít. Igen, a bűnvallás gyakran fájdalmas, de csak így lehet mennyei Atyánkkal való kapcsolatunk tiszta, nyílt és szoros. Nem mintha Isten ne szeretne minket, ha vétkezünk, de mi nem érezzük többé, hogy bátran közeledhetünk hozzá. Van valamilyen bűn, amit meg kellene vallanod? „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9).

Ne erőlködj egyedül!

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”

 (Zakariás 4:6)

Zerubbábel a templom újjáépítésére kapott elhívást. Ez hatalmas feladat volt, ezért Isten azt mondta neki: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt!” (Zakariás 4:6–7). 

Amikor Isten elhív, tudnod kell, hogy:

1) Lehet, hogy egyedül kell járnod ezt az utat. Amikor Isten használ, az emberek talán azt gondolják, hogy erős vagy, és nincs szükséged semmire. Nem értik, hogy te is csak egy átlagos ember vagy, néha félholtra rémülve, és hogy te mindenki másnál jobban meg vagy lepődve a sikereden. Márpedig ha senki sem áll melletted, és senki nem segít neked, akkor sebezhetővé válsz, és könnyen elcsüggedsz.

2) Isten segítségére van szükséged, különben bajban vagy. Sámson is rádöbbent erre: „felébredt álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába.” (Bírák 16:20–21). Isten egy lépést hátralépett, és engedte, hogy Sámson meglássa: amit addig tett, az az Úr erejéből volt, nem az övéből. Ezért mindig tudatában kell lenned, hogy Istentől függsz.

3) Nem a te erőd, hanem Isten ereje hoz változást. Ha arra vársz, hogy Isten rendkívüli fegyverzettel lásson el, mielőtt a harcba indulsz, akkor soha nem tapasztalod meg a győzelmet. Isten ereje „erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). 

Abból tudod, hogy igazán isteni elhívás szerint jársz, ha Isten kézbe veszi az átlagon aluli felszerelést, és természetfeletti dolgokat visz végbe vele. Ez pedig csak olyankor történik, ha azt mondod: „Uram, nem tudom, hogyan tudnád ezt elvégezni általam, de bízom benned.”

Ilyenkor cselekszik Isten!

Ne légy képmutató!

„Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek.” (Máté 23:5)

Íme, a képmutatás definíciója: „mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek.” Jézus zéró toleranciát hirdetett a képmutatással szemben. Miért? Mert tudta, hogy Isten ellen fordítja az embereket.

Ezért ezt tanította:
1) Ne várd el, hogy tiéd legyen az érdem a jótettekért. Ha senki nem veszi észre, nem leszel csalódott. Ha valaki észreveszi, akkor mondd, hogy Istené a dicsőség. Kérdezd meg magadtól: „Akkor is megtenném ezt a jót, ha senki nem tudna róla?” Ha nem, akkor csak azért teszed, „hogy lássák az emberek.”
2) Adakozásodat tartsd titokban. A pénz hajlamos magamutogatásra késztetni minket. Szeretjük, ha látják, hogy mennyit keresünk. És szeretjük, ha látják, hogy mennyit adakozunk. Ezért mondta Jézus: „amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” (Máté 6:3).
3) Ne tettesd, hogy lelki ember vagy. Amikor templomba mész, ne keress olyan ülőhelyet, ahol mindenki jól lát, ne énekelj csak azért, hogy mások hallják.
Ha dicsőítés közben felemeled a kezed, akkor tiszta kezeket emelj fel, ne magamutogatókat!
Ha beszélsz, ne tűzdeld tele a mondandódat divatos vallásos kifejezésekkel. Semmi sem undorítóbb, mint egy hamis „dicsőség az Úrnak”, vagy egy felszínes „halleluja”.

A gyerekek a játszótéren szoktak így kiáltani: „Most figyelj!” Náluk ez elfogadható, mert ők még éretlenek, de az ilyen viselkedés nem elfogadható Isten országában.
Ne kürtöltess magad előtt! Mondd le a díszfelvonulást!
Ne hivatkozz nagy nevekre! Ne keress elismerést!
Gerjeszd fel magadban a vágyat Isten szolgálatára! Másként fogalmazva: ne légy képmutató!

Munka és lustaság

„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Példabeszédek 14:23) 

A Példabeszédek könyvében Salamon sokszor használja a rest és a lusta szót. 

A rest ember nem az, aki akarna dolgozni, de nem talál munkát; a rest az, aki tudna dolgozni, de nem akar. 

Egyszer egy ember segélyt igényelt a szociális osztályon. A hivatalnok megkérdezte, miért van szüksége segélyre? „Mert baj van a szememmel” – felelte az ember. „Mi baja a szemének?” – kérdezte a hivatalnok. „Nem tudom magamat minden nap munkába járó emberként látni.” 

Minden rest embernek baj van a szemével. Persze addig ez nem zavarja őket, amíg valaki más dolgozik. 

Theodore Roosevelt amerikai elnöknek igaza volt, amikor azt mondta: „Senkit ne sajnáljunk azért, mert dolgoznia kell. Ha megéri a pénzét, dolgozni fog. Irigylem azt az embert, akinek olyan munkája van, amit érdemes végezni, és jól is végzi azt… az életben messze a legnagyobb jutalom az, ha keményen megdolgozhatunk valamiért, amiért érdemes dolgozni.” 

Valahogy kiveszett már belőlünk ez a gondolkodásmód. Akármelyik munkáltató megmondja neked, hogy egyre nehezebb olyan alkalmazottat találni, aki dolgozni is fog, aki keményen fog dolgozni, aki jól végzi a munkáját, és be is fejezi az elkezdett feladatot. 

Isten nem a pihenés ellen van. A kipihent és felfrissült munkás jobban fog dolgozni. 

Salamon a Példabeszédekben a munka és a lustaság között állít fel ellentétet. 

Kedves szülők, a legjobb, amit tehettek gyermekeitekért, ha példát adtok nekik jó munkaerkölcsből, így a siker felé indítjátok el őket. 

Hét biblikus lépés a sikerhez

„Minden munkáját… Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.” 

(2Krónikák 31:21)

Íme, hét lépés a sikerhez a Biblia szerint:

1) Tedd Istent az első helyre! Ő azt akarja, hogy sikeres életed legyen. Melyik szülő ne akarná? Ezért dolgozz a vele való kapcsolatodon. „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz” (Jób 22:21).

2) Segíts másokat a siker elérésében. „Mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Ne csak a saját érdekedet nézd, hanem a másokét is.

3) Teremtsd meg magad körül a bizakodás légkörét. Amíg csak a kétségeidről beszélsz, sosem tapasztalod meg a győzelmet. Emlékeztesd magad arra, hogy „a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:5).

4) Legyenek naprakész információid. „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer” (Példabeszédek 1:5). Tanulj, figyeld meg a dolgokat, olvass, és növekedj! 

Ha kész vagy pénzt áldozni egy jó vacsorára, de sajnálod kiadni egy jó könyvre, akkor talán az étvágyadat nagyobbra értékeled, mint a tudásodat.

5) Képzeld magad elé, ahogy eléred a célodat. Gondolkodj és beszélj úgy, hogy a sikert látod magad előtt. Mózes így tett: „kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent” (Zsidók 11:27).

6) Írd le a terveidet, és tűzz ki határidőket! Készíts részletes listát a szükséges feladatokról, és állíts fel ellenőrző pontokat. Őrizd gondolataidat és készíts időbeosztást! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt” (Efezus 5:15–16).

7) Reális célokat tűzz ki! És törekedj az elérésükre egyszerre mindig csak egy feladatra koncentrálva. Sok minden az életben egyetlen dolog miatt vall kudarcot: az összpontosítás hiánya miatt. Kerüld a figyelemelterelő dolgokat: „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:7–8). 

Ha ezt a hét lépést követed, sikeres leszel az életben.

Arra összpontosíts, ami fontos!

„De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.
Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.”
(Ézsaiás 50:7)

Egy északi kisvárosban az évente szokásos szánhúzókutya-versenyre készültek.

A versenyzők gyerekek voltak. Az idősebb fiúk nagy szánkójuk elé több kutyát is befogtak, egy kisfiú azonban egy kis szánkóval és egyetlen kutyával indult.

A szánok elindultak, de a kis srác hamarosan messze lemaradt, úgy tűnt, ki is esik a versenyből. Aztán úgy a verseny felénél a második helyen álló fogat előzni próbált, a szánok túl közel kerültek egymáshoz, és a kutyák összeverekedtek.

Ahogy a versenyzők sorra beérték őket, egyre több kutya kapcsolódott be a harcba. Hamarosan csak összegabalyodott szánokat, kutyákat, gyerekeket lehetett látni.

A versenyzők el is felejtették, miért vannak ott. Ám a kisfiúnak sikerült a kutyájával kikerülnie a többieket, és továbbhajtott. Meg is nyerte a versenyt.

Jerry Mabe vállalkozási tanácsadó azt szokta mondani a munkáltatóknak, amikor vezetőt keresnek, hogy óvakodjanak a „csillogó tárgy” emberektől. Miért?

Mert azok olyanok, mint a gyerekek, könnyen elterelődik a figyelmük, és ezt megszenvedi a munka, amit felügyelniük kellene.

Ahhoz, hogy sikert érj el, arra kell összpontosítanod, ami fontos, céljaid elérésére kell törekedned habozás és tétovázás nélkül. Ne vedd le a szemed a célról, és bízz Istenben, hogy segíteni fog! Biztosan megteszi, mert Igéje ezt mondja:

„De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.
Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.”

https://www.maiige.hu/assets/media/2019/Mai%20Ige%2020191207.mp3

Mit tegyek Uram?

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)

Amikor megkérdezed Istentől, hogy mit tegyél, ő többféle módon válaszolhat.

A következő néhány napban nézzük meg ezeket a módokat. Írott Igéjéből ad választ.
Ahelyett, hogy Jóskától vagy Pistától kérnél tanácsot, kérdezd Istent! 

A Szentírás az első választásod legyen, ne az utolsó szalmaszál! 

A zsoltáros azt írta: „lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” 

Rendszeres napi igebevitel nélkül „sötétségben leszel” afelől, hogy mi lenne a legjobb számodra, és milyen irányba kellene tartania életednek. „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik” (Ezékiel 12:25). 

Ha Isten mond valamit az ő Igéjében, akkor arra bizton számíthatsz. A Szentírásban vannak tételes szabályok, de Isten főleg alapelveket adott nekünk, hogy azokat kövessük. 

Ezekhez az alapelvekhez bölcsesség és belátás kell.
A zsoltáros azt mondta: „taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat” (Zsoltárok 119:66). 

Ez nem azt jelenti, hogy életed minden lépésére és minden döntésére van egy adott igevers. 

Ez nem így működik. Legtöbb esetben, amikor útmutatást kérünk Istentől, ő „helyes értelmet és ismeretet” ad, és ez elég is ahhoz, hogy a jó irányba indítson. 

Fogsz néha félelmet érezni? Igen, de éppen olyankor kell használnod a hitedet! Isten akaratát gyakran utólag ismered fel legtisztábban, nem előre. Visszatekintve arra, hogyan vezetett Isten, azt tudod mondani: „egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért” 

(1Királyok 8:56 NIV)

Mit tegyek, Uram? (2)
„Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)

Egy másik módja annak, hogyan vezet Isten: a Szentlélek belső késztetései által. 

Szülőként nem engednéd, hogy a gyermeked bajba kerüljön, ha meg tudnád állítani – 

Isten is így van ezzel. „Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” 

Isten vágyat ad beléd arra, hogy az ő akaratát tedd, és erőt is, hogy véghez tudd vinni azt. 

Azt kérdezed, miről tudod felismerni Isten hangját? Ehhez idő kell, próbálkozás, tapasztalat, és legfőképpen bensőséges közösség vele. Ha egy szeretted felhív, nem kell bemutatkoznia a telefonban, hogy: „Halló, itt a férjed/feleséged beszél.” Hiszen megismered a hangját. 

Ugyanígy döntő fontosságú, hogy megtanuljuk felismerni a Szentlélek késztetéseit, mert megmagyarázni legtöbbször nem tudjuk. „Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?” (Példabeszédek 20:24). 

Végül azt fogod mondani: „Őszintén nem értem, hogy sikerülhetett ez. Bizonyára Isten volt.” 

Minél régebben jársz Istennel, annál kevésbé fogod tudni, miért vezet úgy, ahogy vezet, de biztosan fogod tudni, hogy ő vezet. 

Ez a tudat újra meg újra vissza fog vonzani hozzá, hogy útmutatását kérd. 

Júdás apostol mondta: „szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért” 

(Júdás 3). 

Más fordításban ezt olvassuk: „úgy éreztem, meg kell írnom” (NIV) – ez nem más, mint a Szentlélek belső késztetése.

Mit tegyek, Uram? (3)
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” 

(Példabeszédek 12:15) 

Egy másik módja Isten vezetésének az istenfélő emberek tanácsai. 

Mózes is megtapasztalta ezt. Ahelyett, hogy segítséget kért volna, megpróbált mindent egyedül csinálni. Ekkor az apósa, Jetró ezt mondta neki: „nem jól csinálod a dolgot” (2Mózes 18:17). 

Aztán azt tanácsolta Mózesnek, hogy jelöljön ki alkalmas vezetőket, akikre átruházhat egyes részfeladatokat, így megossza velük a nép vezetésének terhét. „Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki” (2Mózes 18:24). 

Így Mózes problémája megoldódott, és Izráel sikeresen elért az ígéret földjére. 

Lesz idő, amikor Isten közvetlenül fog szólni hozzád, és kijelenti neked, mit kell tenned, de legtöbbször kapcsolataid által fog szólni. Melléd állít bölcs és sokat tapasztalt embereket. 

Ilyenkor elég alázatosnak kell lenned ahhoz, hogy megfogadd tanácsaikat. Lehet, hogy jó vagy, sőt, lehet, hogy jobb vagy, mint a nagy átlag. De mások segítsége nélkül sosem leszel olyan jó, mint amilyen lehetnél. 

Viszont arra ügyelned kell, hogy kire hallgatsz – megbízható tanácsadónak kell lennie és olyan embernek, aki csak azt akarja, amit Isten akar. Az ilyen személy tárgyilagos tud maradni, figyelmesen meghallgat, és gondosan megfontolt választ ad. Gyakran nem is akkor válaszol, amikor megkérdezed, hanem szeretne aludni rá egyet, hogy átgondolhassa és megimádkozhassa válaszát. Ha ilyen barátod van, az olyan, mintha lenne még két szemed és még két füled. Miért akarnál nélkülük élni? 

Ezért ma légy nyitott azokra, akiket Isten az életedbe küld, hogy utat mutassanak.

Mit tegyek, Uram? (4)
„… ismeretlen ösvényeken viszem őket.” (Ézsaiás 42:16)

Egy másik mód Isten vezetésére, hogy szembesít félelmeinkkel és a hit lépésére késztet. Bizonytalannak érzed magad, vagy félsz Isten akaratától egy adott helyzetben? 

Ő azt ígérte: „A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el!” (Ézsaiás 42:16). 

Figyeld meg különösen ezeket a szavakat: „ismeretlen ösvény”, „sötétség”, „göröngyös út”. 

Ha kerested Isten útmutatását a Szentírásban, ha próbáltál figyelni a Szentlélek belső késztetéseire, ha kérted megbízható emberek tanácsát, akkor hittel el kell indulnod, és meg kell tenned, amire Isten hív. 

Egy dolog megkérdezni, „mit tegyek, Uram” – de egészen más azt kérdezni: „Hajlandó leszek-e megtenni akaratodat, amikor világossá teszed azt?” 

Tedd fel magadnak a következő két kérdést:

a) Miért esik olyan nehezemre kockáztatni? Légy őszinte! Legtöbbünk számára a kockázat és a változás kényelmetlen, nagy kihívást jelentő, sőt, akár fenyegető. 

Ezért mondja a Biblia: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Példabeszédek 3:5). 

Ha hajlamos voltál a saját értelmedre támaszkodni, akkor ezt a szokást nehéz megtörni. 

Nos, Isten nem azt mondja, hogy ne használd az eszedet, csak azt mondja, hogy ne a saját eszedre támaszkodj, hanem őrá. 

b) Hajlandó vagyok-e egy jelentős változásra az életemben, ha ez Isten akarata? 

Ezt a két kérdést fel kell tenned magadnak, és amíg nem tudsz jó választ adni rájuk, addig nem állsz készen a továbblépésre.

Bűnbocsánat és belső gyógyulás

„Ő megbocsátja minden bűnödet.” (Zsoltárok 103:3) 

A zsoltáros azt írta: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” 

(Zsoltárok 103:3). 

Figyeld meg, mi van először: a tudat, hogy minden bűnödre bocsánatot nyertél, megelőzi a betegségek gyógyulását. Figyeld meg e szavakat: „megbocsátja minden bűnödet.” 

Vannak köztünk, akiknek megfelel a részleges bocsánat: megkönnyebbülünk tőle, de nem engedjük, hogy Isten bocsánata elérjen azokra a sötét területekre, melyeket nem tudunk elengedni, és nem akarunk megbocsátani magunknak. Bármi is legyen az a vétek, engedd, hogy Isten megbocsássa minden bűnödet, és fogadd el gyógyítását minden betegségedre. Engedd el a múltat! 

Engedd el a vétkeket! Engedd magad szabadon, és tanulj meg megbocsátani magadnak úgy, hogy nyitott szívvel elfogadod Isten teljes és tökéletes bocsánatát! 

Ne okozz magadnak többé fájdalmat, hiszen Jézus magára vállalta a szenvedést minden bűnödért. 

Ne ostorozd magad tovább, hiszen Jézus elviselte érted a korbácsütéseket és a keresztet. 

Ne büntesd magad, hiszen Jézus már magára vállalta minden büntetésedet. 

Ne kérdezd többé, hogy eleget tettél-e ahhoz, hogy kiérdemeld Isten bocsánatát és elfogadását. 

Ő ezt nem érdem szerint adja – nem lehet megszerezni emberi erőfeszítéssel, csak hit által lehet elfogadni. Te hogy éreznéd magad, ha valakinek születésnapi ajándékot adnál, és az illető ragaszkodna ahhoz, hogy ki akarja fizetni? Fájna? Felzaklatna? 

Isten is így érez, amikor megpróbálod „kiérdemelni” bocsánatát, gyógyítását és azt, hogy igaznak tekint. 

Minél inkább engeded, hogy Isten kegyelmének és megbocsátásának vízesése minden nap tisztára mosson, annál inkább megkapod tőle tested gyógyulását, elméd józanságát és lelked nyugalmát.

Légy béketeremtő!

„Boldogok, akik békét teremtenek.” (Máté 5:9) 

Zig Ziglar motivációs szónok mondta el egy kisfiú történetét, akit három nagydarab fiú terrorizált, egy is elég lett volna közülük, hogy padlóra küldje a kicsit. 

Nyilvánvalóan ez is volt a szándékuk. A kisfiú viszont nagyon okos volt. Néhány lépést hátrált, húzott egy vonalat a porba, majd hátrébb lépett még néhány lépést, szemébe nézett a legnagyobb fiúnak, és azt mondta neki: „Úgyse mered átlépni ezt a vonalat!” 

A srác persze átlépte. Ekkor a kisfiú elvigyorodott, és kijelentette: „Jó, most már egy oldalon állunk!” 

Ha konfliktus közepén találod magad, két dolog közül választhatsz: vagy bajkeverő leszel, vagy béketeremtő. Kiélezheted a helyzetet, vagy megoldást kereshetsz. 

A béketeremtők a közös nevezőt keresik, és megpróbálnak mindenkit rávezetni. 

A céljuk, hogy mindenki nyerjen. 

Barnabás, akinek a neve azt jelenti: „a vigasztalás fia”, kiállt a frissen megtért tarzuszi Saul mellett. 

A gyülekezet vezetői fenyegetve érezték magukat Saul miatt, és ezért nem igazán hibáztathatjuk őket. Barnabás azonban nem Pál erőszakos múltjára tekintett, hanem arra gondolt, milyen értékes lehet Isten számára. Lényegében azt gondolta: „ha befogjuk ezt az embert, és mi irányítjuk a gyeplőt, megnyerheti a versenyt számunkra.” És igaza lett.  A keresztyénüldöző Saulból Pál apostol lett. 

De ehhez kellett Barnabás, aki a saját hitelességét tette érte kockára (ld. ApCsel 9:26–30). 

A béketeremtéshez kockázatvállalás kell. Azt jelenti, hogy az embereket a legjobb pillanataik és legjobb tulajdonságaik alapján értékeljük. A béketeremtők a teljes képben gondolkodnak, és a kegyelem irányítja őket, nem a kicsinyes vélemények vagy az átmeneti körülmények. 

Légy tehát te is béketeremtő!