Jézus is megtapasztalta az elutasítottságot: „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt” (János 1:11).
Ám ő nem roskadt magába a sebeit nyalogatva, hanem továbbment oda, ahol az emberek örömmel fogadták. Tanítványainak ezt mondta: „Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról!” (Máté 10:14).
Az ismétlődő elutasítás megerősíti bennünk azt a félelmet, hogy elégtelenek, alkalmatlanok vagyunk.
Ez különösen igaz akkor, ha olyanok utasítanak el, akiket nagyra tartunk, akiknek adunk a véleményére.
Az elutasítástól való félelem működésében az az ironikus, hogy végeredményben éppen azt az elutasítást eredményezi, amelyet elkerülni próbáltunk.
Ha az emberek rájönnek, hogy kevésre tartod magad, úgy is fognak bánni veled.
Ha nem állítasz fel határokat, ha soha nem mondasz nemet, nem fejezed ki saját igényeidet abban a tekintetben, hogy mások miként viselkedjenek veled, akkor azt feltételezik, hogy bármit megtehetnek.
Figyeld meg: annak ellenére, hogy Jézust elutasították, soha nem reagált olyan módon, amely további elutasítást ösztönzött. Nem maradt ott, ahol csak eltűrték, oda ment, ahol ünnepelték.
Másként fogalmazva: oda ment, ahol az emberek felismerték és elfogadták személyét, célját és hatalmát. Tudta, hogy Isten teljes mértékben elfogadja őt, ezért nem félt az emberek elutasításától.
Isten téged is teljesen elfogad, azt mondja:
Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, (Ézsaiás 43:4)
Az elutasítás leküzdésének első lépése az, hogy folyamatosan tudatában vagy Isten rólad alkotott véleményének.
Az elutasítottság leküzdése (2)
„Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” (Zsoltárok 139:14)
Ahhoz, hogy le tudd győzni az elutasítástól való félelmet, szilárdan hinned kell, hogy Isten tervezte el a testedet, az intellektusodat és a vérmérsékletedet, és olyan feladatot bízott rád, amit senki más nem tud teljesíteni.
Talán alázatnak tűnhet, ha lebecsülöd magad, de valójában a büszkeség egyik formája, mert ezzel elutasítod Isten életedre vonatkozó tervét.
Valld hát meg a zsoltáríróval: „Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsoltárok 139:14–17).
Honnan vetted, hogy „kevesebbet érsz”?
Akár kritikus szülőkkel kezdődött az alacsony önértékelésed, akár kárhoztató lelkészek, rossz tanárok, kegyetlen osztálytársak vagy szavakkal bántalmazó házastárs okozta, ne feledd, hogy a Sátán a „hazugság atyja” (János 8:44).
Arra használt valakit, hogy hazudjon neked az értékedről és a benned rejlő lehetőségekről.
Hazugság volt! Ne hidd el!
Írd össze minden Istentől kapott ajándékodat, értékeidet, bármilyen egyéb előnyös oldaladat, amellyel áldás lehetsz mások számára! A lista összeállításához ne a világi értékrendet alkalmazd!
Gondold végig, hogyan használhatnád ezeket arra, hogy Istent dicsőítsd és mások számára áldás légy!
„Érzi, milyen hasznos tevékenysége” (Példabeszédek 31:18)
Lehet, hogy nagy hibákat követtél el, talán többször és gyakran is. De ez nem változtat Isten veled kapcsolatos véleményén.
„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz…” (Jeremiás 31:3–4)
Igen, Isten helyreigazít, amikor szükség van rá, de fegyelmezése nem elutasítás, hanem szeretetének bizonyítéka: „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad”
Isten célja a fegyelmezéssel az, hogy fejlesszen és kihozza belőled a legjobbat.
Ezért ne hagyd, hogy bárki is leszóljon! Add önmagadat, amikor társaságban vagy!
Ne légy öntelt, ne kérkedj, ne hivatkozz nagy nevekre, hogy egyenlő esélyeid legyenek!
Te már egyenlő vagy – akkor is, ha nincs ugyanolyan végzettséged, tapasztalatod, anyagi vagy társadalmi helyzeted. Mióta tettek ilyen dolgok bárkit eredendően magasabb rendűvé másnál – különösen mennyei Atyád szemében?
Ha az a célod az életben, hogy mindenkinek a kedvében járj, és hogy jó véleménnyel legyenek rólad, az önértékelésed mindig ki lesz téve mások kénye-kedvének.
A Példabeszédek könyve leírja a derék asszony jellemzőit. Íme, az egyik:
A fejezet utolsó mondata ez: „Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!” (Példabeszédek 31:31).
Az elutasítottság leküzdése (4)
„Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!”
Néha megtörténhet, hogy szembe kell szállnod az olyan viselkedéssel, amely negatívan hat rád.
Jézus azt mondta: „Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!”
Még egy gondolat: tartsd tiszteletben, ha az illető a továbbiakban nem akar kapcsolatot tartani veled. Lehet, hogy nem tartozik az életedbe és te sem az övébe.
Gondolj arra, amikor legutóbb vásárolni voltál: mindent megvettél, amit megnéztél?
Természetesen, ha ismételten elutasítást tapasztalsz, és nem érted az okát, érdemes utánajárnod, miért történt. „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja”
Néha bölcs dolog megkérdezni: „Szeretnék visszajelzést kapni tőled személyes fejlődésem érdekében. Nem az a célom, hogy erőltessem a kapcsolattartást, csak azt szeretném tudni, mi volt az, ami miatt úgy döntöttél, hogy véget vetsz ennek. Nagyon értékelném az őszinte visszajelzést.”
Vigyázz, hogy ne bántó, hanem jóindulatú legyen a hozzáállásod!













