2026. június 12., péntek

Kettesben Istennel💓 (2)

„💓Isten, én Istenem, téged kereslek!” (Zsoltárok 63:2 SZIT)

Dr. Stephen Olford így vallott: „Reggel mindenki másénál hamarabb akarom hallani Isten hangját, este pedig az övét akarom utolsóként hallani.” 
Bármilyen időpontot választasz is – legyen az este vagy reggel –, légy benne következetes. 
Egyeztess találkozót Istennel pont úgy, ahogy másokkal szoktál, és tartsd magad hozzá! 
Ne ültesd fel az Urat! „No és mennyi időt töltsek vele?” – kérdezheted.

1. Kezdd néhány perccel, ami egyre hosszabbra nyúlhat! 
Ne tarts mindjárt az elején kétórás csendességet, mert ha nem úgy sikerül, elveszítheted a lelkesedésed. 
Ezt a kapcsolatot is éppúgy fel kell építened, ahogy bármely másikat.

2. Ne vigyél magaddal órát! Ez minden másnál hamarabb tönkreteszi a csendességet. 
Döntsd el, hogy mennyi időt tudsz Isten Igéjére és imádkozásra szánni, majd tégy ekként! 
Néha tovább fogsz a jelenlétében maradni, mint tervezted, máskor rövidebb ideig. 
Ne feledd, hogy az örökkévalóság Istenével beszélgetsz; ne sértsd meg azzal, hogy folyton az órádat nézegeted! A minőség fontosabb Istennek, mint a mennyiség. 
Az a lényeg, hogy mit teszel, amíg vele vagy, nem pedig az, hogy ez tíz percig vagy egy órán át tart.

3. Válassz ki egy különleges helyet, ahová elvonulhatsz! 
„Reggel fölkelt Ábrahám, hogy arra a helyre menjen, ahol az Úr színe előtt állt” (1Mózes 19:27). 
Olyan helyet keress, ahol zavartalanul imádkozhatsz hangosan; olyat, amit kényelmesnek találsz – 
csak ne az ágy legyen, mert az túl kényelmes! 
Idővel igen sokat fog jelenteni neked az a hely, mivel rengeteg csodálatos percet töltöttél ott az Úrral.

„Reggel mindenki másénál hamarabb akarom hallani Isten hangját, este pedig az övét akarom utolsóként hallani.” (Dr. Stephen Olford)



Isten vezetése💓12. nap

A remény táptalaja



Az előző részben olyan alapelveket kezdtünk áttekinteni, amelyek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértsük és betöltsük az Istentől kapott küldetésünket. 
Elérkeztünk a harmadik alapelvhez, amely arról beszél, hogyan maradhatunk aktívak, miközben Isten vezetésére várunk.

3) Amíg várakozol, fektess be mások életébe! Isten azt mondta ószövetségi népének:
 „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29:11).

A reménynek azonban tápanyagban gazdag környezetre van szüksége. 
Isten nem arra adott engedélyt népének, hogy reménykedjenek, de közben ölbe tett kézzel üldögéljenek. Nem, ő pontosan megmondta, hogy mit vár tőlük addig, amíg ő jövőjük részleteit kidolgozza: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! … Munkálkodjatok annak a városnak a jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is” (Jeremiás 29:5–7 NIV). 
Amíg arra vársz, hogy Isten javadra fordítsa a dolgokat, ragadd meg a lehetőséget és kezdj el befektetni mások életébe!

Sokan közülünk azt gondolják, hogy semmit sem tehetünk addig, amíg Istenre várakozunk, pedig a valóságban nagyon is sok mindent tehetünk. Isten azt mondta: „Fektessetek be a körülöttetek élők életébe, mert ha ők felvirágoznak, a ti életetek is bővölködni fog.” 
Ezt sokan nem értik. Csak egyetlen személlyel foglalkozunk: saját magunkkal. 
Amikor aztán elszúrjuk a dolgokat, hajlamosak vagyunk csak magunkat látni. 
Isten azonban ezt mondja: „Amíg arra vársz, hogy valami jót tegyek érted, kezdj el te valami jót tenni másokért!” 
Erre értette Pál, amikor azt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35). 
Majd hozzátette: „…ha valaki valami jót tesz, megjutalmazza azért az Úr” (Efezus 6:8 NIV).

Ha áldássá leszel mások számára, az szó szerint megnyitja azt a csatornát, amin keresztül Isten téged áldhat meg!
Ahhoz, hogy ezek az alapelvek az életünk részévé váljanak, időre is szükség van. 
Erről holnap olvashatunk egy érdekes igaz történetet.