Észrevetted már, hogy egy randevún órákig tudtatok könnyedén beszélgetni, de ha már egy ideje házasok vagytok, a beszélgetés felszínessé válhat, és akár nézeteltérésekhez is vezethet, hacsak nem tesztek erőfeszítéseket azért, hogy ezt elkerüljétek?
A kommunikáció művészet. „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jakab 1:19).
- Dicsérjétek egymást! Lehet, hogy csodálatosnak tartod a házastársadat, de ezt hallania is kell. Mondd hát neki gyakran! Tizenkét dicséretre van szükség ahhoz, hogy egyetlen kritika hatását semlegesítsük, ezért amikor az élet letarolja a párodat, építsd fel őt!
- Ne próbálj zsémbeskedéssel változtatni rajta! Ha olyanokat kérdezel, mint a „Miért nem vagy képes…?” vagy a „Miért csinálod mindig ezt?”, inkább nevelni próbáló szülőnek tűnsz, mint szerető házastársnak. Mondd el egyszer – nem ezerszer – a párodnak, hogy mi zavar! Sőt, mielőtt megszólalnál, tedd fel magadnak a kérdést: „Mondanám ezt egy kedves barátomnak?” Ha nem, akkor a társadnak se mondd!
- Van egy határa a lélekbúvárkodásnak! Ne feledd „a kevesebb több” szabályt! A „Drágám, beszélhetnénk pár percre?” kevésbé ijesztő, mint a fenyegetően hangzó „Beszélnünk kell!” Csak bizonyos mértékű „lélekben kotorászást” tudunk elviselni, a nyomásgyakorlás csak árthat! Ha a házastársad nem reagál egy felvetődő problémára, beszéld meg azt egy megbízható baráttal vagy tanácsadóval, aztán a társadnak csak a leszűrt, érzelmekkel és indulatokkal kevésbé terhelt változatot add elő!
- Hagyd, hogy a társad vezessen! Amikor a párod olyan dolgokról beszél, amelyek téged nem különösebben érdekelnek, jusson eszedbe az ige: „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (Efezus 5:21). Ehhez néha fel kell tenned a kérdést: „Miről szeretnél beszélgetni?” Ha jó házasságot akarsz, alkalmazd ezt a négy alapelvet mindennap!
Itt az ideje, hogy hadat üzenj a rossz szokásaidnak!
