Jézus azt mondta, hogy a farizeusok imádsága olyan, mint egy színházi előadás, és ez nem hatja meg Istent!
John Ortberg három dologra mutat rá a farizeusok imádságával kapcsolatban:
„1) Imádságaik felszínes gyakorlattá váltak mély, kapcsolatépítő párbeszédek helyett.
2) Ezek az imádságok rituálék voltak a szerető szív őszinte megnyilvánulása helyett.
3) Hosszú és terjengős imádságok voltak, amellyel másokra akartak benyomást tenni.
4) Tele voltak semmitmondó közhelyekkel.
5) Büszkeség forrásává váltak ahelyett, hogy lehetőséget adtak volna az alázatos Istenre utaltság kifejezésére.”
El tudod képzelni, ha a gyermeked olyan vallásos kifejezések sokaságával szólítana meg, mint például az „esedezem, jóságos Atyám”? Hogy éreznéd magad ettől?
Az imádságról Jézus azt mondta: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.
Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” (Máté 6:6–8).
Bárhol, bármikor imádkozhatsz: az autóban, a fürdőszobában, az ágyban fekve, edzés közben vagy a munkában. Isten csak annyit kér, hogy légy spontán, személyes és őszinte.
Másként fogalmazva: imádkozz szívből!
