(1Mózes 22:5)
Képzeld el, hogy fel kell ajánlanod a gyermekedet áldozatul Istennek!
Képzeld el, hogy fel kell ajánlanod a gyermekedet áldozatul Istennek!
Isten pedig nem mondja meg, hogy miért!
Ábrahám ezt mondta a két szolgájának, akik elkísérték őt élete legnehezebb útjára:
„Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.” „Visszatérünk”, ez többes szám!
Ábrahám Isten iránti elkötelezettsége megingathatatlan volt: „Istent fogom imádni ezen az úton, őt fogom dicsőíteni, bármi ér is, és megerősödve térek vissza!”
Az imádat az aggodalom szöges ellentéte.
Az imádat az aggodalom szöges ellentéte.
Sokkal boldogabbak leszünk, ha megtanulunk aggodalmaskodók helyett imádókká válni.
Az aggodalom lehetőséget nyit az ellenség számára, hogy gyötörjön minket, az imádat viszont Isten jelenlétébe vezet, ahol mindig békét, örömöt és reményt találunk.
Arra lettünk teremtve, hogy Istennek hódoljunk (ld. Jelenések 4:11).
Amikor semmi más nem működik, az imádat igen, mert teljes figyelmünket Istenre irányítja.
Isten akkor is jó, ha a körülményeink nem azok. Tehát ne aggódj!
Add át aggodalmaidat Istennek, és élj az ő kegyelmében!
A kegyelem nem csupán isteni kegy, erő és isteni felhatalmazás is!
Ne pazarolj el még egy napot aggodalmaskodásra! Ismerd fel, hogy mi a te részed, és mi nem!
Ne próbáld magadra vállalni Isten felelősségét!
Ha megteszed, ami rajtad áll, Isten közbelép az érdekedben, és megteszi azt, amit te nem tudsz megtenni.
Tedd le aggodalmaidat Isten elé, imádd őt, és kezdd el élvezni a bővölködő életet, amelyet ő biztosít számodra.
Abban a pillanatban, amikor felismered, hogy aggódsz, szakítsd meg a hibás gondolkodási mintát azzal, hogy azt mondod: „Nem fogok aggódni. Imádni foglak, Uram. Te jó vagy, és én teljesen megbízom benned.”
