Gyermekkorunkban sokan kívülről megtanuljuk a 23. zsoltárt, és az élénk vizuális képek életünk végéig megmaradnak bennünk. Hannah Whitall Smith írónő ezt mondta: „Nincs szükségünk másra, mint visszatérni az óvodába, újra elővenni az akkor megtanult verseket, és miközben felnőtt fejjel olvassuk, egykori, gyermeki hitünkkel elhinni azokat.”
Felnőtt korunkra megfásulunk, és stresszes életünkből kivész az egyszerű öröm. Erre a három kérdésre mindig tudnunk kellene a választ:
- Ki a pásztorunk? – Az Úr! Tőle származik minden, amire valaha szükségünk lehet – kezdve az üdvösséggel. Jézus ezt mondta: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (János 10:11)
- Mi a pásztor feladata? – Megvédeni és gondoskodni a juhokról. Ő pontosan tudja, miként bánjon az önfejű, makacs és veszélyben lévő bárányokkal. Jóval azelőtt, hogy Jézus eljött és pásztorunkká lett, ezt mondta az Atya: „Megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul. [...] Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk” (Ezékiel 34:22–23).
- Mi a juhok feladata? – Maradéktalanul bízni a pásztorban. Ha mi próbáljuk elvégezni a Pásztor munkáját, csak kimerülünk és vereséget szenvedünk. „Egykori, gyermeki hitünkkel” el kell hinnünk, hogy Jézus megbízható, odaszánt és rátermett pásztor – majd eszerint is kell cselekednünk. A tudat, hogy jósága és irgalma életünk minden napján elkísér, leemeli vállunkról jelenlegi terheinket, és eloszlatja jövőbeni aggályainkat.
