A Bibliában ezt olvassuk: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született?
Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. […] és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. […]
Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.
Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
(Máté 2:1–2,9,11).
Egy bibliatanító mondja: „Mindannyian emlékszünk a karácsonyi történetre: a napkeleti bölcsek követtek egy csillagot, amely a Szent Gyermekhez vezette őket, ők pedig leborulva imádták őt, és becses ajándékokat tettek a lába elé… Mária és József nem indultak el ajándékokat keresni.
Egy bibliatanító mondja: „Mindannyian emlékszünk a karácsonyi történetre: a napkeleti bölcsek követtek egy csillagot, amely a Szent Gyermekhez vezette őket, ők pedig leborulva imádták őt, és becses ajándékokat tettek a lába elé… Mária és József nem indultak el ajándékokat keresni.
Bár kénytelenek voltak az éjszakát egy hideg, sötét istállóban tölteni, nem küldtek ajándékkérő levelet. Ám mivel Isten akarata szerint cselekedtek, ő bölcseket küldött hozzájuk egy tevekaravánnyi ellátmánnyal…
Ha Isten akaratában járunk, ő gondoskodik az ellátmányunkról.
Nem nekünk kell hajszolni; az fog megkeresni minket.
Nem kell kierőltetnünk dolgokat; Isten elhozza őket hozzánk…
A tevék mindannyiunkhoz eljönnek, ha megmaradunk Isten akaratában.
Ám csakis úgy számíthatunk ilyen gondoskodásra, ha hűségesek vagyunk ott, ahová Isten helyezett minket. Ha ezt elkezdjük hinni, szabadon rávethetjük minden gondunkat.
Nem kell egész éjjel aggodalmaskodva álmatlanul forgolódnunk.”
