Jézus azt tanította, hogy ha a Szentíráson alapuló hittel teli szavakat mondunk ki az életünkre, akkor megadatik az, amit kimondunk (ld. Márk 11:23).
Dávid azt mondja, hogy Isten mindennap gondot visel rólunk.
Ebbe beleérthetjük azt is, hogy hordja terheinket, és azt is, hogy elhalmoz áldásaival – és itt nem egy teáscsészényi adagról beszélünk, hanem egy teherautónyiról! Isten meg akarja tenni mindezt, kész megtenni mindezt, alig várja, hogy megtehesse.
Ezért írja a zsoltáros:
„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az Úr. (…)
Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. (…)
De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is” (Zsoltárok 103:1–14,17).
Értsd meg ezt: aktiválod Isten Igéjének erejét, ha megvallod az életedre.
