Jézus ezt mondta: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (33. v.).
„Amikor Istenről gondolkodom, az ugyanaz, mintha imádkoznék?”
– kérdezed talán, és igen: lehet ugyanaz a kettő. Mindannyiunk előtt ismert a szavak nélküli kommunikáció ereje.
Sokan nőttünk fel úgy, hogy a szüleinknek egy szót sem kellett szólniuk ahhoz, hogy tudassák velünk akaratukat. Elég volt egy bizonyos tekintet vagy egy kimondatlan jelzés, és mi pontosan tudtuk,
hogy mit szeretnének közölni, tőlünk pedig milyen választ várnak.
Így működik az imádság is. Amikor Istenről gondolkodsz, az imádság, amikor pedig Isten viszontközli veled a gondolatait, az az imameghallgatás egyik formája.
Egy kisfiú biciklit szeretett volna karácsonyra, és egyik este fennhangon imádkozva mondta el Istennek, hogy pontosan milyen típusúra és színűre vágyik.
Így működik az imádság is. Amikor Istenről gondolkodsz, az imádság, amikor pedig Isten viszontközli veled a gondolatait, az az imameghallgatás egyik formája.
Egy kisfiú biciklit szeretett volna karácsonyra, és egyik este fennhangon imádkozva mondta el Istennek, hogy pontosan milyen típusúra és színűre vágyik.
„Fiam, nem kell kiabálnod ahhoz, hogy Isten meghallja” – okította édesanyja, mire ő így felelt:
„Tudom, anya, de ahhoz muszáj kiabálnom, hogy nagypapa is meghallja, és megvegye nekem azt a biciklit!” Nem kell kiabálnod ahhoz, hogy meghallgasson Isten, és azon sem kell igyekezned, hogy valamiféle imameghallgatást fabrikálj magadnak.
Ha Jézus szerint mennyei Atyánk eleve tudja, mire van szükségünk, minek egyáltalán imádkoznunk? Azért, mert Isten azt akarja, hogy bizalommal járulj elé, bízd rá minden szükségedet,
Ha Jézus szerint mennyei Atyánk eleve tudja, mire van szükségünk, minek egyáltalán imádkoznunk? Azért, mert Isten azt akarja, hogy bizalommal járulj elé, bízd rá minden szükségedet,
és kerülj szoros kapcsolatba vele. Erről szól az egész!
