Használd a mosoly-stratégiát!

„Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak.” (Jób 29:24)

Egy lelkész tizenkét évig szolgált egy gyülekezetben. 

A vasárnap reggeli istentiszteleten szokása volt, hogy a gyerekeket a prédikációja előtt előrehívta, aztán a gyermekek együtt mentek el a számukra tartott „gyermekistentiszteletre”. 

A gyerekek a szószék előtt vonultak el, és ő törekedett arra, hogy mindegyikükre rámosolyogjon. Cserébe a gyerekek visszamosolyogtak rá. „Számomra ez volt a szolgálat egyik csúcspontja” – emlékezett vissza. Egy napon azonban véletlenül nem mosolygott rá az egyik gyermekre.

Egy göndör hajú négyéves kirohant a menetből, és az édesanyja karjába vetette magát zokogva, mintha összetört volna a szíve. Az istentisztelet után a lelkész odament hozzájuk, hogy megtudja, mi történt. 

Az édesanya elmagyarázta neki, hogy a gyermeke azt mondta: „Mosolyogtam Istenre, de ő nem mosolygott vissza rám!” 

A pásztor eltűnődött: „Annak a kisgyermeknek én képviseltem Istent. 

Nem mosolyogtam, és a világa elsötétült.”

Ma kötelezd el magad a mosoly-stratégia használatára! 

Azt mondod, több problémád van, mint Jóbnak, szóval nincs miért mosolyognod? 

Jób több csapást élt át egy év alatt, mint a legtöbbünk egy egész életen át. Ám annak ellenére, hogy mélységbe került, másokat felemelt.

 Bár kétségbe volt esve, másokat bátorított. Hogy csinálta? 

„Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik. 

Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak” (Jób 29:23–24).

https://www.maiige.hu/maiige/20220830