Hittel vállalt kockázat💓(3)

https://www.youtube.com/watch?v=hfeTWIO7q0Y
„💓Én [...] építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16:18)

A kapuk védművek, és csak támadó hadműveletekkel lehet bevenni őket. 

Gondolj úgy a gyülekezetre, mint egy faltörő kosra. 

Ahelyett, hogy korunk társadalmára panaszkodnánk, jobb alternatívákat kell kínálnunk: színvonalasabb filmeket kell gyártanunk, különlegesebb zenéket kell szereznünk, lebilincselőbb könyveket írnunk, kiválóbb iskolákat alapítanunk és innovatív vállalkozásokat indítanunk. 

Ahogy a régi mondás tartja: ne a sötétséget szidjuk, hanem gyújtsunk gyertyát!

Robert Briner Üvöltő bárányok című könyvében ezt írja: „Miért ne hinnénk el, hogy egy napon egy keresztyén gyülekezet valamelyik aktív tagja lehet majd a legelismertebb hollywoodi rendező? 

Miért ne remélnénk, hogy egy neves napilapnál dolgozó keresztyén újágírónak ítélhetik oda az oknyomozó riportért járó Pulitzer-díjat? Tényleg akkora merészség lenne azt gondolni, hogy a Modern Művészetek Múzeumában egy keresztyén főiskolán dolgozó művész keze munkája lesz majd az egyik legfontosabb kiállított alkotás? 

Elment talán az eszem, amikor azt mondom, hogy akár a te lányodból vagy fiadból is lehet még a világhírű Joffrey Balettintézet szólótáncosa, aki egyébként hetente bibliatanulmányozást is tart a többi táncosnak ebben a korábban erkölcsileg züllöttnek tartott művészeti ágban?”

Pál nem kritizálta a filozófusokat az Aeropágoszon, és nem mondta nekik, hogy pokolra fognak jutni. Ehelyett az ismeretlen Istenhez címzett oltárukra mutatott, és ezt mondta:

 „Azért jöttem, hogy elmondjam nektek, ki is ő; úgy hívják, hogy Jézus.” És mi lett az eredménye? „Egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is” (ApCsel 17:32).
Eredj hát, vállalj hittel kockázatot, és figyeld meg, mi történik!

Ne a sötétséget szidjuk, hanem gyújtsunk gyertyát! A világ akkor fog változni, ha teszünk érte.

Hittel vállalt kockázat💓(2)

https://www.youtube.com/watch?v=eipLQgB14Ec

„💓Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.” (Zsidók 11:6 Károli)

A Biblia azt mondja, hogy két dolgot kell tenned fontos döntések meghozatalakor, különösen, ha azok mások életét is érintik. Először is, számítsd ki a költségeket (ld. Lukács 14:28), vagyis alaposan vizsgáld meg és járd körül az adott kérdést, és kérj útmutatást, tanácsot! 

„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)

Vajon mennyire kell biztosnak lenned a döntésedben, mielőtt továbblépsz? Andy Stanley lelkipásztor 

Az új generációs vezető című könyvében így ír: „Általánosságban elmondható, hogy jó eséllyel sosem leszel 80%-nál biztosabb a dolgodban. Ha még nagyobb bizonyosságra vársz, azzal elszalaszthatsz egy jó lehetőséget.”

Mire vársz hát? Garanciára, hogy nem fogsz hibázni, hogy nem ér majd kritika, vagy hogy nem kell szégyenkezned? Ez esetben soha nem jutsz előre. Ha mindent megtettél, amit a bölcsesség megkíván, bíznod kell Istenben, és hittel vállalnod a kockázatot, máskülönben a végén bánni fogod.

A Cornell Egyetem két pszichológusa egy kutatás során megállapította, hogy az idő mint tényező kulcsszerepet játszik a megbánásban. Rövid távon jellemzően a cselekedeteinket szoktuk bánni, hosszú távon viszont inkább a mulasztásainkat. Azt találták, hogy egy átlagos héten a megbánt cselekedetek száma valamivel meghaladja a megbánt mulasztásokét, mégpedig 53:47% arányban. 

Amikor azonban az emberek az életük egészéről gondolkodnak, 84%-ban a mulasztásaik miatt éreznek megbánást, és csupán 16%-ban a megtett dolgok miatt.

Más szóval: az elkövetett hibákat nem fogod annyira bánni, mint azt, hogy elszalasztottál Istentől kapott lehetőségeket. Rajta hát, vállalj hittel kockázatokat!

Jobb megpróbálni elesni, majd újra felállni, mint egész életedben félni attól, hogy hibázni fogsz.

Hittel vállalt kockázat💓(1)

https://www.youtube.com/watch?v=yGyTPd90v5M

„💓Erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” 

(Máté 11:12 Károli)

Pétert gyakran éri igazságtalan kritika. Ő az a tanítvány, aki háromszor tagadta meg Krisztust, de egyben ő az egyetlen, aki olyan közel maradt Jézushoz, hogy el tudták fogni. 

Ő az a tanítvány, aki hirtelen felindulásból levágta a főpap szolgájának fülét, amikor a csőcselék le akarta tartóztatni Jézust, de egyedül ő kelt a védelmére. 

Ő az a tanítvány, aki elsüllyedt a Galileai-tengeren, de ő az egyetlen, aki valaha is járt a vízen. 

A csónakban üldögélve könnyű másokat kritizálni.

Alapvetően két embertípus létezik: azok, akik kreálnak, vagyis létrehoznak valamit, és azok, akik kritizálnak. Az előbbiek kiszállnak a csónakból, és járnak a vízen; az utóbbiak pedig megkritizálják a vízen járókat.

Ha majd utunk végére érünk, azt fogjuk bánni leginkább, amikor nem vállaltunk kockázatot, holott Isten erre kért bennünket. 

Goethe így fogalmazott: „A pokol azzal a nappal kezdődik, amikor Isten megláttatja veled mindazt, amit megtehettél volna, és amit meg kellett volna tenned, de nem tetted meg.”

Hogy érzed, mit kér tőled Isten? Minek a megtételére késztet folyamatosan a Szentlélek? 

Bármi is az, tedd meg! Légy határozott, akard mindenáron, vidd keresztül tűzön-vízen, dacolva a veszélyekkel! 

Amikor nem vagy hajlandó hittel kockázatot vállalni, az olyan, mintha állandóan rossz helyre illesztenéd életed kirakósának egyik darabját, és egy éktelen lyuk tátongana a helyén. 

Amikor életünk végéhez érünk, ezek a hiányzó darabok lesznek azok, amelyek miatt a leginkább bánkódunk majd. Ne habozz hát, hanem vállalj hittel kockázatot!

Életünk végéhez érve az elszalasztott lehetőségeket fogjuk leginkább bánni. Minden nap új esély. Élj vele!