Megtörténhet, hogy úgy érzed, összecsapnak fejed fölött a hullámok a hiteltörlesztés vagy a lakbér fizetése, a karbantartási számlák, a család ruhái, az élelmiszer- és üzemanyagárak növekedése, az egyetemi tandíj, valamint a nyugdíjas korra való felkészülés miatt!
A nyomás csak még nagyobb, ha alulfoglalkoztatott vagy munkanélküli vagy. Hová fordulhatsz segítségért?
Ellenségekkel körülvéve Dávid Istenhez fordult: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Ellenségekkel körülvéve Dávid Istenhez fordult: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten” (Zsoltárok 62:6–8).
Te miben reménykedsz?
A gazdaság fellendülésében vagy a munkaerőpiac javulásában? Vagy a szebb jövő ígéretében?
Dávid reménye biztosabb volt: ő arra számított, hogy a választ Isten változatlan jellemében és hűségében találja. Amikor aggodalmaskodunk, azt kérdezzük: „Istenem, de mi lesz, ha…?”
Ilyenkor a félelmeinkre összpontosítunk, alkalmatlannak érezzük magunkat, és átadjuk magunkat a kétségbeesésnek. Az, hogy tisztában vagy a szükségeiddel, felelősségteljesség; de ha úgy érzed, elborít mindez, azt bizonyítja, hogy rossz forrásnál keresed a válaszokat.
George MacDonald mondta: „Istenre úgy tekintünk, mint utolsó szalmaszálra, mint leggyengébb erőforrásunkra. Csak akkor megyünk hozzá, amikor már nincs hová fordulnunk.
Aztán kiderül, hogy az élet viharai nem a sziklazátonyokra, hanem a kívánt kikötőbe sodortak minket.” Emlékszel, mit mondott Dávid? „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.”
Isten elégséges forrás egyedül is, nem kell hozzá semmi kiegészítés.
Ő nekünk adta a Fiát, ez a bizonyíték arra, hogy minden mást is, amire szükségünk van, nekünk ajándékoz (ld. Róma 8:32).
