ISTEN SOHASEM HAGY EL❣️

„Mindenki elhagyott (…) De az Úr mellém állt” (2Timóteus 4:16–17)(2Timóteus 4:16–17)

Mély fájdalmat okoz az, ha valaki, akit szeretünk, meghal vagy elhagy.
Pál is megszenvedte az elhagyatottságot. Íme Timóteushoz írt utolsó szavai közül néhány:

 „Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem (…)
Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. (…)

Alexandrosz, a rézműves sok rosszat követett el ellenem. (…)
Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. (…) 

De az Úr mellém állt, és megerősített (…)

Azután megszabadultam az oroszlán szájából.
Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába” 

(2Timóteus 4:9–18).

Az igazság az, hogy mások nélkül életben tudunk maradni, de Isten nélkül nem. 

Ezért távolít el olyan dolgokat az életünkből, amelyek emberektől függővé tesznek minket.
Bizonyos embereket küld az életünkbe, hogy segítsenek építeni a hitünket és fejleszteni a jellemünket, amikor pedig elmennek, bizonyítékát adják annak, hogy végeredményben mindent Isten irányít.

Szeretteink elvesztése:

1. edzi lelki izomzatunkat;
2. teszteli rugalmasságunkat;
3. bemutatja Isten határtalan hatalmát.

Amikor Mózes meghalt, és Józsué lett a nép vezetője, Isten azt mondta neki:

 „Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5)

Ez olyasmi, amit Józsué soha nem tapasztalt volna meg, amíg Mózes még a képben volt.
Ez olyan lecke, amit nem tanulhatunk meg, amíg valaki mástól várjuk a válaszokat.
Fordulj tehát az Úrhoz! Hadd adja békességét ő, aki lecsendesítette a Genezáreti-tó viharát, hadd parancsolja a téged nyugtalanító dolgoknak is, hogy csendesedjenek el!