💥MEGBOCSÁTÁS❣️

„💞»Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:19)

Jóval azután, hogy azt hiszed, megbocsátottál valakinek, még mindig táplálhatsz magadban neheztelést. Néhány dolog jelzi, hogy még van mit dolgoznod a megbocsátáson: 

folyton a téged megbántó személy jár az eszedben és haragszol rá. Kerülöd őt. 

Gondolatban és beszélgetésekben felidézed az esetet. Minden alkalmat megragadsz, hogy emlékeztesd őt arra, mit tett. Tudod te, mit csinálsz? 

Igazolást keresel a meg nem bocsátásra!

Két dolog van, amit Isten nem enged át másnak.Dicsőségét, mely őt illeti.

„Nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak”

(Ézsaiás 42:8).

Az igazságszolgáltatás jogát. Pál ezt írja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr. 

Sőt »ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére«. 

,,Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat” 

(Róma 12:19–21).

Bocsáss hát meg, add át a helyzetet Istennek, és bízz benne, hogy megoldja! 

Amikor az emberek Krisztust „gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:23). 

A neheztelés az elkövetőhöz láncol, a túsza leszel. 

Ha azon rágódsz, amit a szüleid vagy a házastársad tettek, vagy azon, hogy egy kollégád zsebelte be a dicsőséget azért a munkáért, amit te végeztél el, vagy azon, amit valaki mondott vagy nem mondott rólad, az téged tesz boldogtalanná, nem őket. 

Füstölögsz magadban, ők pedig nem is tudják, hogy feldúlt vagy. 

Ne adj senkinek ilyen irányítást az életed felett! Bocsáss meg és lépj tovább!

**************************

Megbocsátás (2)

„💞Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!”

(Jeremiás 31:18)

A Bibliában ezt olvassuk: „Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: 

Mienk a víz! […] Azután egy másik kutat ástak, de amiatt is perlekedtek vele […]. 

Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem perlekedtek vele, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: 

Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr, és szaporodhatunk ezen a földön” 

(1Mózes 26:19-22).

Milyen nagyszerű példa a megbocsátás gyakorlására! 

A szárazság idején Izsák kutakat ásott, ellenségei viszont magukénak követelték azokat. 

Ez nem volt igazságos, de megtorlás helyett Izsák továbblépett és új kutakat ásott – Isten pedig nagy áldásban részesítette.

Az igazság ez: Isten betölti az életünkben lévő űrt, ha megbocsátunk azoknak, akik megbántottak. Nézzünk szembe a tényekkel: amíg ezen a bolygón gyarló emberi lények élnek, bántani fognak minket. Ezt nem lehet elkerülni. Márpedig amikor a fájdalom mélyre hatol, nehéz megbocsátani. 

Azt jelenti a megbocsátás, hogy úgy kell tenned, mintha semmi baj nem lenne, és tagadnod kellene, amit érzel? Nem, a gyógyulás felé az első lépés az érzéseid beismerése. 

Jézus pedig megmutatja a második lépést: „Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28).

Amikor ezt teszed, valami váratlan történik. A szíved meglágyul, és a saját nyers érzelmeid szemüvege helyett Isten szemével kezded nézni az elkövetőt. 

„De én nem akarok megbocsátani neki!" – mondod. Íme a harmadik lépés: ismerd el, hogy nem vagy kész megbocsátani, és kérd Istent, hogy munkálja ki benned az akarást. 

Imádkozz így: „Téríts meg engem, hogy megtérjek”!

Hozd ki a legtöbbet az idődből!

„Kihasználva az alkalmas időt” (Efezus 5:16)

John Wesley élete nagyszerű példája a „kihasználni az alkalmas időt” szentírási alapelvnek. 

Ötvennégy éven át naponta átlagosan háromszor prédikált, életében összesen több mint 44 000 alkalommal hirdetett igét. 

Ehhez több mint 200 000 mérföldet utazott lóháton és kocsin 

– évente körülbelül 5000 mérföldet [kb. 8000 km]. 

Ez még egy nagyon produktív ember számára is teljes munkaidős erőfeszítésnek tűnik. 

Wesley mégis talált időt az írásra és a szerkesztésre. 

Publikált művei között található egy négykötetes kommentár a teljes Bibliához, egy ötkötetes természetfilozófiai munka, egy négykötetes egyháztörténeti munka és egy angol nyelvű szótár. 

Írt Anglia és Róma történelméről is; továbbá nyelvtankönyveket a héber, latin, görög, francia és az angol nyelvhez; három könyvet írt az orvostudomány tárgykörében; hat kötetet az egyházzenéről és hétkötetnyi prédikációt. 

Továbbá szerkesztett egy ötven kötetes sorozatot, amelyet „Keresztyén Könyvtárnak” neveznek. Minden nap hajnali 4-kor kelt fel, és csak este 10-kor feküdt le, csak az étkezések idejére tartott rövid szüneteket. 

 Mégis kijelentette: „Több időm van magányos nyugalomra, mint bárkinek Angliában.”

Napjaink olyanok, mint az egyforma méretű bőröndök – de vannak, akik többet pakolnak beléjük, mint mások. 

Ezek céltudatos, célorientált emberek – ellentétben azzal az emberrel, akinek a sírfelirata így szólt: „Amikor eljött halálom órája, rájöttem, hogy nem éltem.”

Fogadd hát meg a Szentírás figyelmeztetését:

 „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Efezus 5:15–16).