Az imádkozás❣️ (2)

https://www.youtube.com/watch?v=Z7rBIPWl7cU

„💓Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” (Lukács 18:1 SZIT)

A Princetoni Egyetem egyik PhD hallgatója bekopogott egyszer Albert Einstein irodájába, és ezt kérdezte: „Milyen eredeti kutatási téma maradt még számomra?” 

„Tanulmányozd az imádkozást!” – felelte a kiváló tudós. 

Nem csupán Einsteint foglalkoztatta ez a téma: Jézus is tanított róla, mégpedig azért, mert a tanítványok megkérték rá. 

Lehet, hogy nem akartak doktori disszertációt írni belőle, de vágytak rá, hogy megtanulják, miként kell imádkozni.

Ez az egyetlen eset a Bibliában, amikor valaki kifejezetten arra tanít másokat, hogyan imádkozzanak – ráadásul a tanítványok külön kérésére. „Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni!” (Lukács 11:1) 

Már korábban is tanúi voltak Jézus imádságának, és nyilvánvalóan egészen másként imádkozott, mint ők, ezért fordultak hozzá így: „Mutasd meg, hogyan imádkozol!” 

Jézus a csodálatos kenyérszaporítás, a tizenkét tanítvány kiválasztása vagy épp a viharos Galileai-tenger lecsendesítése előtt is szakított időt az imádkozásra, és olyan eredményesnek bizonyult a könyörgése, hogy a tanítványok is meg akarták tőle tanulni.

Az imádkozás elsősorban nem arról szól, hogy közlöd Istennel a kéréseidet, hanem arról, hogy közelebb kerülsz hozzá. Ahogy egy lelkipásztor írta: „Mintha csak ezt mondaná Isten: »Ne gyere nekem a bevásárlólistáddal – úgyis tudom, mi van rajta. Azzal majd később foglalkozunk. 

A szívedet hozd elém! A szeretetedet és a teljes figyelmedet!«” 

Az imádság nem arról szól elsősorban, hogy megkapj dolgokat Istentől, hanem arról, hogy időt tölts Istennel.

„Ne gyere nekem rögtön az imalistáddal – úgyis tudom, mi van rajta. A szívedet hozd elém!”
Aláírás: Isten

Az imádkoz (1)

https://www.youtube.com/watch?v=C5ipc56K0UE

„💓Uram, taníts minket imádkozni...” (Lukács 11:1)

Egy ismert lelkipásztor nem mindennapi őszinteséggel ezt mondta: 

„Az imádsággal küzdök a legtöbbet… 

Nehéz következetes imaéletet élnem, és időnként különösen nehéz kitartanom az abbéli meggyőződésem mellett, hogy használ is valamit.” 

A legtöbbünk számára nem jön csak úgy magától az imádkozás. 

Tudjuk, hogy dialógusnak kellene lennie, de gyakran monológnak érezzük. 

Nincs rosszabb, mint olyasvalakihez beszélni, aki nem szól vissza. 

Bár nem szívesen valljuk be, sokszor ez a kérdés foglalkoztat bennünket az imádsággal kapcsolatban: „Hogy imádkozzak úgy, hogy megadja Isten, amit kérek?” 

Megkérdezték egyszer egy kisfiútól, hogy szokott-e minden este imádkozni, mire így felelt:

 „Nem, mert van, amikor semmire sincs szükségem.”

Az imádságban nem az a lényeg, hogy milyen szavakat használsz vagy hogy milyen hosszan imádkozol. Az imádkozás az ismerkedésről, a kapcsolatépítésről szól. 

Amikor valami mondandód van valakinek, kezdheted így: „Keressünk egy helyet, ahol beszélhetünk!” Biztosítani akarod, hogy a másik meghallja, amit mondasz, és hogy te is meghalld, amit a másik mond. Isten hangját is úgy hallhatod a leginkább, ha kizárod a külvilág zajait. 

Ezzel azt is megmutatod Istennek, hogy komolyan veszed a kapcsolatotokat. 

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen” (Zsoltárok 91:1) – mondta a zsoltáros. Neked van-e „rejteked”, ahol egyedül lehetsz Istennel? 

Bárhol legyen is, mindenképpen szükséged van egy helyre, ahová elvonulhatsz és osztatlan figyelmet szentelhetsz Istennek.