„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsoltárok 23:1)
Két dolgot kell tudnunk:- Azt, hogy milyen természetű a pásztorunk. Jézus megkülönböztetett jó és rossz pásztorokat (ld. János 10:11–16). A rossz pásztorok a maguk érdekét nézik, nem pedig a juhok jóllétét. Megbízhatatlanok, és veszély esetén otthagyják a nyájat. Jézus viszont ezt állította magáról: „Én vagyok a jó pásztor” (János 10:11). És hogy mitől jó? „A jó pásztor életét adja a juhokért” (11. v.). Szükségeik és biztonságuk előbbre való a számára, mint a sajátja, és ha kell, meghalni is kész értük. „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” (14. v.). Jézus minden egyes bárányát személy szerint ismeri, és bensőséges kapcsolatra vágyik vele. Néven szólítja valamennyiüket, azok bíznak benne, és követik, bármerre tart (ld. János 10:3). Bízhatsz benne, hogy a pásztorod megvéd és vezet!
- A pásztor dolga, hogy gondoskodjon a juhairól. Nem lehet jó pásztor az, aki nem tölti be a juhok szükségeit. A juhok nem ismerik a legelőhöz vezető utat, nem tudják, hol van az itató, vagy hogy mit kellene tenniük a saját biztonságukért, de a pásztor igen. Juhai hisznek benne, rá bízzák magukat, és követik őt. Ugyanakkor nem ösztönös dolog hinni és bízni védelmében és gondviselésében, hanem döntés, akaratlagos cselekvés.
