Észrevetted már, hogy amikor rosszul érzed magad, és jó szándékú barátok azt mondják: „fel a fejjel”, attól csak még rosszabbul leszel? Miért? Mert az ilyen mondásokkal semmisnek nyilvánítják érzelmeinket, és csak azt bizonyítják, hogy igazából nem értenek meg minket.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy keresztyén emberek nem lehetnek depressziósak; ha mégis, akkor ez bizonyára azt jelenti, hogy nincs elég hitük, vagy valamilyen rejtett bűnük van.
A depresszió nem válogat! Mindenhol vannak körülöttünk olyan emberek, akik ezzel a néma ellenséggel küzdenek – beleértve a lelkészeket és ismert lelki vezetőket is.
Csak azért nem hallottunk felőlük, mert sírásukat magukba zárták talán már évek óta.
Egy depresszióval küzdő nő így írta le harcát: „Olyan, mintha be lennék zárva egy ketrecbe, amely olyan kicsi, hogy nem tudok felállni, nem tudok mozdulni, sőt lélegezni is alig.
A ketrec ott áll a pokol kapui előtt. Még ha van is kiút, nem számít, mert én nem látom.
A Sátán folyamatosan megnyugvást ígérget, ha megölöm magam, és én kezdem ajánlatát vonzónak találni.”
A Biblia azt mondja Istenről: „Megrepedt nádszálat nem tör el” (Máté 12:20).
Szerinted mi a közös a következő személyekben: a bűntudattal terhelt asszonyban, aki a porban csúszik a vallásos csőcselék előtt, akik meg akarják kövezni; a hordágyon fekvő bénában, aki barátainak könyörög, hogy ne adják fel, miközben utat keresnek a tömegben Jézushoz; a vak koldusban, aki kiabálva próbálja felhívni magára a Mester figyelmét?
A Biblia azt mondja Istenről: „Megrepedt nádszálat nem tör el” (Máté 12:20).
Szerinted mi a közös a következő személyekben: a bűntudattal terhelt asszonyban, aki a porban csúszik a vallásos csőcselék előtt, akik meg akarják kövezni; a hordágyon fekvő bénában, aki barátainak könyörög, hogy ne adják fel, miközben utat keresnek a tömegben Jézushoz; a vak koldusban, aki kiabálva próbálja felhívni magára a Mester figyelmét?
Ők mind „megrepedt nádszálak” voltak, Jézus pedig túlságosan szerette őket ahhoz, hogy csak úgy továbbmenjen lemondva róluk. Ő rólad sem mond le!
Dávid azt mondta: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat” (Zsoltárok 142:4).
Jézus szívében különleges helyet tartogat azoknak, akik depresszióval küzdenek.
Ő azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28).
Isten soha nem mond le rólunk – még akkor sem, ha mi már lemondtunk önmagunkról!
******************
A helyes reakciót te választod meg
William James pszichológus mondta: „Korunk legnagyobb felfedezése, hogy saját hozzáállásunkról bármilyen körülmények között mi dönthetünk.”
Dávid azt mondta: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsoltárok 34:2 Károli).
Pál börtönben volt, amikor ezt írta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4).
Talán azért keseredtél el, mert anyagi helyzeted zuhanórepülésben van, karriered, aminek építésén annyit dolgoztál, csak bukdácsol, vagy az emberek, akikben megbíztál, csalódást okoztak.
Habakuk próféta ezt írta, amikor élete szétesőben volt: „Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.” (Habakuk 3:17–18).
Ez az ember felismerte, hogy bár az eseményeket nem tudja irányítani, Isten kegyelméből a saját hozzáállását igenis megválaszthatja. Ő úgy döntött, hogy Istenre fog figyelni, nem a körülményekre, ezt kell neked is megtanulnod.
Istenre figyelj, ne a körülményeidre!
Észrevetted már, hogy a rajzfilmfigurák a levegőben is tudnak szaladni? Amíg a lábuk elég gyorsan mozog, még gyorsabbak is, mint a talajon.
Ám amint a körülményeikre kezdenek nézni – és rájönnek, hogy már nem a háztetőn vagy a sziklán vannak –, pánikba esnek és lezuhannak. Nem az állítja meg őket, hogy lerohantak a szikláról, hanem az, hogy lefelé néznek.
A Máté 14:30-ban azt olvassuk, hogy amikor Péter az erős szélre és a hullámokra figyelt, süllyedni kezdett. Amíg Jézusra nézett, a vihar nem számított, ám amint tekintetét a hullámokra fordította, a félelem lehúzta őt a mélybe. Ha lefelé nézel, téged is le fog rántani!
Hallgass a jó ügyvédre!
Peter McWilliams mondja: „Elménkben két ügyvéd van.
Az egyik ahhoz gyűjt bizonyítékokat, hogy az élet rettenetes, a másik ahhoz, hogy az élet csodálatos.
A bíró te vagy.
Te döntöd el, hogy melyik bizonyítékot fogadod el, és melyiket veted el. Nos, szerinted milyen döntés fog örömhöz és békességhez vezetni?”
Phyllis Michael írja:
„A kő, melyről azt hiszed, azért van ott, hogy elbotolj benne – lépcsőfok lehet.
Ami szilárd falnak tűnik – talán egy ismeretlen ajtó.
Ami sárdarabnak látszik – valójában talán színarany.
Járj tehát hitben, nem látásban, mert Isten nem tart vissza semmi jót tőled.”
Te döntöd el, hogy melyik bizonyítékot fogadod el, és melyiket veted el. Nos, szerinted milyen döntés fog örömhöz és békességhez vezetni?”
Phyllis Michael írja:
„A kő, melyről azt hiszed, azért van ott, hogy elbotolj benne – lépcsőfok lehet.
Ami szilárd falnak tűnik – talán egy ismeretlen ajtó.
Ami sárdarabnak látszik – valójában talán színarany.
Járj tehát hitben, nem látásban, mert Isten nem tart vissza semmi jót tőled.”
