2025. október 26., vasárnap

Jézus az út❣️

„💓Én vagyok az út…; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János 14:6)

Egy lelkész ezt írta: „Az emberi faj és Isten között egy bűn nevű korlát magasodik. 
Ahhoz, hogy megbékélhessünk a tökéletes Istennel, kezdeni kell valamit ezzel a korláttal. 
Nem lehet megkerülni, sem átugrani. A bűn fizetségért kiált, Jézus pedig pontosan azért jött, hogy megfizessen érte. 
Tökéletes életet élt, majd vétekáldozatént halt meg, hogy mindenért megfizessen, amit tettünk a múltban, a jelenben és a jövőben.

Ha ég a házad, jobb, ha tűzoltót hívsz, mintsem rendőrt. 
Ha eltörött a lábad, orvoshoz fordulj inkább, ne tűzoltóhoz. Ha betörtek a házadba, nem orvosra, hanem rendőrre lesz szükséged. 
Ha fuldokolsz, vízimentőért kiálts, ne vízvezetékszerelőért. 
Ha bűnös emberként az igaz Isten elé akarsz járulni, jobb, ha a Megváltóval veszed fel a kapcsolatot, mert egyedül ő segíthet.”

Jézus nem annyit mondott csupán, hogy „Jöjjetek hozzám, és majd mutatom az utat”, hanem azt, hogy „Én vagyok az út”. Ő a bűnbocsánathoz vezető út. Ő a békességhez és boldogsághoz vezető út. Ő a teljes élethez vezető út. És ő mindössze egy imádságnyi távolságra van ma tőled.

Így hangzik ez az ima: „Úr Jézus! Hiszem, hogy meghaltál értem, és megfizettél a bűneimért a kereszten, és hogy a benned való hit által megigazultam és megbékéltem Istennel. 
Elfogadlak ma Uramnak és Megváltómnak, és elfogadom tőled az örök élet ajándékát. Ámen!”

Jézus a békességhez és boldogsághoz vezető út. És Ő mindössze egy imádságnyi távolságra van ma tőled.



Igazság helyett irgalom❣️

„💓Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál…” (1János 2:1)

Egyszer egy férfi fényképet készíttetett magáról. Amikor meglátta a felvételt, ezt mondta a fényképésznek: „De hiszen ez a fénykép nem valósághűen ábrázol engem!” 
Mire a fényképész ránézett, és mosolyogva így felelt: „Akinek olyan az ábrázata, mint az öné, annak nem a valóságra van szüksége, hanem irgalomra és kegyelemre!”

Komolyra fordítva a szót: mindannyiunkról elmondható ugyanez, ám mivel Jézus a kereszten az isteni igazság valamennyi követelésének eleget tett, kegyelemmel és irgalommal fordul hozzánk Isten. Némelyek szerint Isten kegyelme (meg nem érdemelt jóindulata) csak addig a pillanatig nézi el az ember minden bűnét, amíg az a Megváltójává fogadja Krisztust, ám onnantól kezdve kinek-kinek a teljesítményével kell kiérdemelnie és méltónak bizonyulnia rá. 
Vagyis ahelyett, hogy egyedül Krisztus kereszten véghezvitt művében bíznának, a saját teljesítményükben is bizakodnak.

Van azonban egy probléma: vétkezni háromféleképpen lehet, mégpedig bűnelkövetéssel, mulasztással és hozzáállással. Ha mindennap mindhármat elköveted, az több mint ezer bűn egy évben! 
Ha pedig attól függ a mennybe jutásod, hogy megemlékezel-e mindegyik bűnödről, és megtérsz-e belőlük, mi van, ha kifelejtesz valamit? 
Ne aggódj, Isten gondoskodott rólad! „Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál [aki közbenjár értünk]: az igaz [egyenes, igazságos, az Atya akaratához minden céljában, gondolatában és cselekedetében igazodó] Jézus Krisztus” (1. v. AMPC).

Isten követelményeinek egyvalaki felel meg csupán: Jézus! Ha belé veted a bizalmadat, Isten feltétel nélküli szeretettel és elfogadással válaszol.

A lehető legnagyobb kincs az életben: Isten kegyelme (meg nem érdemelt jóindulata). Ezt szerezte meg Jézus a kereszten.